Női kézilabda: tíz éve hunyt el Karl Erik Böhn

Böhn játékosként 1986 és 1993 között 126-szor játszott a norvég válogatottban, karrierje befejezése után edzőnek állt. A norvég válogatottnál másodedzői feladatot látott el, majd irányította a Drammen férfi csapatát, 2002-től a Larvik edzői stábjában dolgozott, 2005-től vezetőedzőként. 2011 elején menesztették a csapattól – amellyel a 2008-as KEK-siker mellett ötszörös bajnok volt –, augusztus 30-án pedig kinevezték a magyar női válogatott szövetségi kapitányának. Ő volt az első külföldi szakvezető a magyar nemzeti csapat élén. Novembertől párhuzamosan ellátta a Győri ETO irányítását is, amellyel megnyerte a bajnokságot és a Magyar Kupát, és döntős volt a Bajnokok Ligájában. 2012-ben bronzérmet szerzett a válogatottal a szerbiai Európa-bajnokságon, az öltözői tánca sokáig emlékezetes marad. Nem titkoltan nagyon megszerette a csapatot, az országot és a magyar embereket, már itt tartózkodásának elejétől csak KEB Lászlónak hívta magát, és betegsége alatt is folyamatosan nyomon követte az itthoni eseményeket.

„Hihetetlen, hogy már tíz éve nincs köztünk KEB – emlékezett vissza a Magyar Kézilabda-szövetség írásában Görbicz Anita, az MKSZ elnökségi tagja, a Győri Audi ETO KC elnöke, aki játékosként Győrben és a válogatott csapatkapitányaként is tanítványa volt a néhai norvég szakembernek. – Emberileg és szakmailag is nagyon sokat kaptunk tőle. Leginkább a ritkaság számba menően pozitív kisugárzása ragadott meg, bárkiben fel tudta erősíteni legjobb tulajdonságait és legfőbb erényeit kézilabdázóként, ennek óriási szerepe volt abban, hogy 2012-ben bronzérmesek lettünk vele az Európa-bajnokságon. Nagyon gyakran eszembe jut manapság is, hiszen én is sok mindent magammal viszek abból, amit tanultam tőle, így csak a hála és a köszönet hangján tudok emlékezni rá. No és persze sajnos szomorúan, hiszen igazságtalanul rövid idő adatott meg neki.“

Karl Erik Böhn kivételes akaraterővel rendelkezett. A sajtó nyilvánossága előtt vívta meg harcát a szörnyű betegségével. Blogot is vezetett a rák elleni harccal foglalkozó norvég oldalon, ahol tanácsaival próbálta segíteni sorstársait. Az utolsó részben így fogalmazott:

„Azt tanultuk, hogy a boldogságot és az örömöt kell keresni az életben, míg a fájdalom és a nehézségek negatív dolgok. Szerintem ez nem így van, mindkettőt meg kell tapasztalnunk. Biztosan mondhatom, hogy az elmúlt évem tele volt kihívásokkal, fájdalommal és nehézséggel, különösen, amikor karácsony előtt megkaptam a halálos ítéletemet. De január harmadikán úgy éreztem, most vagyok a legboldogabb és a legharmonikusabb. Nehéz elmagyarázni, hogy mi okozta ezt, de az átélt dolgok segítettek, hogy pozitívan viszonyuljak az élethez, és ne vegyek semmit túl komolyan. Mindannyian tudjuk, hogy egyszer meghalunk” – írta Böhn, aki akkor végső tanácsokkal is ellátta olvasóit:

„Vigyázz a szeretteidre!”
„Éld az életed!”
„Ne könnyű terhet, hanem erős hátat kérj!”

Lánya, Jenny Böhn Hanks a Facebookon is megemlékezett édesapjáról, arra kérve a korábbi magyar kapitány ismerőseit, hogy osszák meg közös emlékeiket – a poszthoz kattintson ide!