Golovin Vlagyimir: Ezeket a hibákat nem követhetjük el az olimpiai selejtezőn

„A decemberi világbajnokság után megtörténtek az ilyenkor szokásos, kötelező értékelési körök: az első elnökségi ülésen a rövid, a következőn, egy hónappal a verseny után a hosszabb és mélyebb beszámoló, a konzultációk az edzőkollégákkal, meg persze a játékosokkal is. Ezek a megbeszélések, egyeztetések nem önmagukért vannak, hanem azért, hogy kiderüljön, miben kell javulnunk, javítanunk.

Most leginkább a svédek ellen fontos ez, mert a vb-n a szünetig jól játszottunk ellenük, vezettünk, de a második félidő első tíz percét elrontottuk, átadtuk az irányítást, és többé már nem is tudtuk visszavenni. Hazai pályán, az áprilisi olimpiai selejtezőn ugyanezeket a hibákat nem követhetjük el megint. Azért sem, mert a mérkőzések sorrendje végül nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. A terveink szerint Kamerun, Japán, Svédország lett volna az időrend, de Kamerun, Svédország, Japán lett belőle. Így még kevésbé mondhatjuk, hogy a Japán elleni lesz a kulcsmeccs, mert már előtte játszunk a svédekkel, és ha nem is várható el, hogy legyőzzük őket, nem is lehetetlen. Debrecenben mindent meg kell tennünk ennek érdekében. 

Legközelebb Svájccal találkozunk az Európa-kupában február végén itthon, március elején idegenben, de most nem igaz, hogy csak a következő feladatra koncentrálunk, a hangsúly máris az olimpiai selejtezőn van. Folyamatosan elemezzük az ellenfeleket, nemcsak én, hanem a stáb is, az edzőkollégákkal pedig arról egyeztetek, milyen állapotban vannak a mi játékosaink. 

Hála Istennek nagyon sok a klubmérkőzés, megyek mindenhova, ahova tudok. Szombaton Debrecenbe, a Győr elleni BL-meccsre, mert bármennyire érdekes a Fradi–Vipers mérkőzés, nekem kapitányként ott a helyem, ahol két magyar csapat játszik egymással. Aztán otthon mindent visszanézek, még azt is, amit élőben láttam, mert egy-egy hullámhegy vagy hullámvölgy okainak megfejtése a helyszínen nem olyan egyértelmű, mint videón, akár többször visszapörgetve.

Megfigyeltem, és ez nem panasz, hogy amióta szövetségi kapitány vagyok, elkezdett néha szúrni a szemem, annyit ülök a videó előtt. Már nem csak éjszaka, még a délelőttöket is kihasználom, mert a gyerekek ilyenkor óvodában vannak, és ki kell használni ezt a nyugodt időszakot. A válogatottjaink miatt a román és a német bajnokságot is követem, ma (szerda, február 7.) este nagyon várom a Bietigheim–Metzingen meccset. Kíváncsi vagyok rá, mennyi lehetőséget kap Háfra Noémi és hogyan él vele, mert nem titok, hogy vannak hiányposztjaink, és ezek egyike a balátlövő. Beállóban sem voltunk túl erősek a vb-n, de ebben nem csak a beállóink hibásak, mert a bejátszásokat nem maguktól kapják. Általában is fontos, hogy a gólok számát sokkal jobban kell elosztanunk az egyes posztok között, és akkor nem fordul elő megint az, ami a vb-n, hogy semmi sem indokolja az átlövéseink egy részét, és a lesáncolt labdáinkból az ellenfelek indításai következnek. Ha egy válogatott összetartáson összevágjuk az ilyen hibákat, és megmutatjuk őket az érintett játékosoknak, óriásit tudnak javulni. Remélem, ezt a svédek ellen látni is fogjuk.

Ha tavasszal nem is játszunk velük, ám újabban sokat foglalkozom a dánokkal, mert tetszik, amit csinálnak, és szerintem ugyanolyan cipőben voltak, mint mi. A nagyon jó időszakuk után egy gyengébb jött, de túljutottak rajta, most pedig már a második világversenyen nyertek érmet. Sikerült újra felépíteniük magukat. Azért is, mert mint mondják, csapatban gondolkodnak, olyan közösségben, amelynek a tagjai tudnak egymásért küzdeni.

Erre nekünk is nagyon nagy szükségünk lesz.”