Női kézilabda Eb: Klujber Katrint sokkolta a szavazás eredménye

– Egy héttel a magyar Eb-szereplés végét követően talán már lehet higgadtan értékelni a látottakat. Hogy élte meg ezt az Európa-bajnoki tizenegyedik helyet?
– Nem jól. Voltak szép napok és rosszabbak is, de összességében annyira nem csúnya ez a helyezés, mint amennyire gondoljuk. Azért mondom ezt, mert tényleg nagyon sok fiatal volt a keretünkben, több rutinos játékos is kiesett, így Vovának (Vlagyimir Golovin szövetségi kapitány – a szerk.) is nehezebb volt a feladata. A horvátok elleni meccs nagy csalódás volt, és a kitűzött célt nem értük el, ennek ellenére jó mérkőzéseket játszottunk, az utolsót visszanézve pedig boldogok voltunk. Annak a játéknak kellett volna előbb jönnie.

– Mennyire volt nehéz kezelnie a nyomást, hogy huszonhárom évesen húzóember és hogy öntől várták a gólokat?
– Nekem ez nem volt teher, nem izgultam miatta. Én vállaltam, én beszéltem Vovával, hogy jól ment a játék a Fradival a BL-ben, és sokat szeretnék segíteni a csapatnak. Ez nekem most jól jött, hiszen korábban néhány világversenyen sérült voltam, bátortalanabbul játszottam. A horvátok ellen talán kicsit elfáradtam, tanácstalan voltam, de szerencsére utána összeszedtem magam.

– Volt, hogy önnek sem ment a játék, hogy sírt a pálya szélén, többnyire azonban a legkevésbé sem a saját teljesítményén múlt a válogatott jobb eredménye.
– Sokat beszéltünk erről a csapattal, néhányan mondták, hogy ha nekem nem megy a játék, a csapatnak sem, ha viszont nekem megy, akkor mindenkinek megy. Ezért is sírtam a horvátok elleni mérkőzés után, mert ha jobban játszom, a többiek is bátrabbak, de ott hat próbálkozásomból egy sem ment be, kicsit magamra vettem a vereséget. Ideges voltam, de igyekeztem nem összetörni meccs közben és lelket önteni a többiekbe, ha már az én megoldásaim nem jöttek be.

– Rengeteg tényező befolyásolta a magyar csapat Eb-szereplését. Hogy érezte, sikerült mindent kiadniuk magukból, vagy ennél többre képes ez a csapat?
– Volt mérkőzés, amelyen úgy éreztem, azt sem tudjuk, hol vagyunk. Furcsa, hogy amikor „nem volt tét”, vagy legalábbis tudtuk, hogy papírforma szerint az ellenfél jóval esélyesebb – például a norvégok ellen –, mentünk előre, és megtettük, amit tudtunk, egész jól megmutattuk. A dánok ellen szintúgy, de a végén a rutinjukkal eldöntötték a meccset, mert nem tudtunk elég higgadtak maradni. Ez a mi sebességünk és játékunk, de sajnos vannak, akik a tét hatására kicsit izgulnak.

– Nem túl gyakori, hogy ennyire hátul végző együttesből válasszanak be valakit a torna álomcsapatába. Hogyan reagált arra, amikor megválasztották a legjobb jobbátlövőnek?
– Sokkolt. Előző nap este tudtam meg, de nem mondhattam el senkinek. Remegett kezem-lábam. Olyan játékosok, olimpiai és világbajnokok vannak előttem, akiktől még nagyon sokat tanulhatok, ezért hihetetlennek tartottam, de hatalmas elismerés. Úgy szorongattam az érte járó labdát a hazaúton, hogy megfordult a fejemben, néhány napig lehet, vele is alszom. Szerencsére anyukám és a húgaim is ott lehettek velem az átadáskor, azt viszont bánom, hogy a csapat már nem. Akkor is nagyon örültem volna, ha a válogatottal elérjük azt az eredményt, ami az álmunk volt, de nem kapok semmilyen díjat.

– Jövőre világbajnokság, amelyen a nyolc között kell végeznie a csapatnak ahhoz, hogy a másfél év múlva esedékes párizsi olimpiára selejtezőt játszhasson. Képesnek tartja magukat arra, hogy kiharcolják az ötkarikás szereplés jogát, vagy ehhez még érniük kell?
– Mindig pozitív vagyok, és bízom a csapatban, hogy el tudjuk érni a célt. Remélem, sikerül. Mindenkin azt látom, hogy szeretne ott lenni az olimpián, úgyhogy remélem, összeszedjük magunkat és összeérünk addig.

– Győri-Lukács Viktória nyilatkozta az Eb után, hogy néhányan mentalitásban még nincsenek ezen a szinten, meg kell tanulni csapatként felszántani a pályát. Valóban voltak, akik nehezebben viselték el a nyomást és bizonytalanok voltak?
– Egyetértek Vicával. Akadtak, akiktől néha kicsit többet vártam volna, mert ezzel a csapattal akkor lehetünk sikeresek, ha mentalitásban mindenki a maximumot nyújtja, ha valaki kilóg, a többiek hiába tesznek bármit is. Ezt csak együtt tudjuk megcsinálni, mert nem vagyunk tele világsztárokkal. A szlovénok és a dánok ellen láttam igazán, hogy igenis akarunk.

– Nincs sok idő a válogatott szereplésen rágódni, hiszen a hétvégén már bajnokit, december 4-én pedig Bajnokok Ligája-mérkőzést játszik a Ferencváros. Mit vár a folytatástól?
– Nem lesz könnyű dolgunk Bukarestben, de vasárnap még játszunk egy meccset a NEKA ellen. Jó visszarázódni az edzésekbe, úgy vélem, nem lesz probléma. Megyünk tovább, és szeretném ott folytatni, ahol az Eb előtt abbahagytam.