Női kézi: „Nincs más opció, meg fogok gyógyulni” – mellrákkal küzd az egykori válogatott irányító

A Székesfehérváron kilenc, Dunaújvárosban kettő, Mosonmagyaróváron pedig három idényt töltő 33 éves kézilabdázó 2021 januárjában hagyott fel az aktív sporttal, majd a svájci élvonalban edzősködő párjához költözött, ahol a helyi első osztályba is visszatért egy rövid időre, de hamar rájött, hogy elég volt számára a kézilabdából.

Az egykori háromszoros válogatott irányító egy márciusi önellenőrzés során saját maga talált egy két centiméteres csomót a bal mellében. Abban a pillanatban sokkolta a felismerés, de azóta nyíltan felvállalja betegségét. Azonnal orvoshoz fordult, majd mammográfiai vizsgálat után egy nőgyógyász vett biopsziát, egy héttel később derült ki: a daganat rosszindulatú.

„A várakozás ideje, az az egy hét borzasztó idegőrlő volt. Az itthon, Csákváron élő családomnak el sem mondtam addig, amíg nem tudtam a pontos diagnózist – mondta a feol.hu-nak Tilinger Tamara. – Egy csütörtöki napon hívták Lacát, a páromat, hogy ez egy »mérges gumó«. Másnap felvázolták még kint, hogy mi a gyógyulás menete. Nagyon rendesek voltak Svájcban az orvosok, de vallom: »Mindenütt jó, de legjobb otthon«. Nem volt kérdés, hogy hazajövök-e, vagy sem. Kint is ugyanezt a kezelést kaptam volna, de a családom itt van. Édesanyám, testvérem, édesapám is rengeteget segítenek, de a legnagyobb gyógyítóm a testvérem kisfia, a hétéves Áron. Telnek a napok, nincs idő gondolkodni, de nem is töröm ezen a fejem, hogy én beteg vagyok. Csak az eredmény közlése után sírtam, de mikor hazajöttem Csákvárra, megbeszéltük, hogy ezentúl nincs sírás! Mert nincs más opció: meg fogok gyógyulni!”

A magyar válogatottban háromszor pályára lépő Tilinger összesen nyolc kemoterápiás kezelést kap, ezekből már kettőn túl van, de elmondása szerint az első négy dózis keményebb, a második négyes sorozat immunterápiával egybekötött biológiai kezelés, ami nem annyira sokkoló. Tilinger is pozitívan tekint betegségére, melyben egy újabb legyőzendő akadályt lát.

„A második kezelés estéjén bepizzáztam, ami nem tett jót, másnap egész nap aludtam, és rosszul voltam. De egyébként folyamatosan megyek, nem otthon ülök. Ezt valamiért rám rótta az Isten, talán azért, mert tudja, meg tudok vele birkózni. És meg is fogok. Sportolóként talán másként dolgozom fel ezt a helyzetet. Ez is csak egy meccs, amit meg kell nyernem” – mondta Tilinger, akinek kemoterápiás kezelése szeptember elején ér véget, amely után hat hét pihenőt követően esik át a műtéten. A legbiztonságosabb megoldásra törekszik, minden bizonnyal mindkét melle eltávolításra kerül, azután pedig sugárterápiát kap, felépüléséről pedig hormongyógyszeres kezelés is gondoskodik.

„A PET CT eredménye is jó, nincs áttét. Nagyon fontosnak tartom az önellenőrzést, szerintem ezért is vettem észre időben. A betegség nem válogat, figyelnünk kell magunkra!” – hangsúlyozta, megjegyezve, a legkevesebb gondja, hogy kihullott a haja.

„Otthon úgy érzem magam, mintha visszacsöppentem volna a gyerekkoromba. Együtt főzünk, beszélgetünk. Kezelések után édesanyámmal alszom. A legfontosabb, hogy mindenkinek jó a hozzáállása, nem kesergünk. Ki kell mondani, hogy ez egy betegség, de kivétel nélkül mindenki pozitív. Fontos, hogy miként állunk hozzá. Nem kell engem sajnálni. Nem takargatom, nem ciki számomra a betegség. Tudom, hogy erős vagyok. Meg sem fordul a fejemben, hogy gyenge lennék, vagy hogy mi lehet velem... Fent a fejem és megyek előre, amiben segít, hogy már most zsugorodott a csomó. Mint ahogy a játékos pályafutásom során, mindig a következő lépésre koncentrálok. Pszichológussal is beszéltem. Csernus Imre jó ismerősöm, s azonnal felhívtam telefonon. Tartjuk a kapcsolatot” – mondta Tilinger Tamara, aki igyekszik példát mutatni elfogadásból, alázatból, győzni akarásból és az élethez való ragaszkodásból.