Női kézi: „Minden okkal történik” – vallja az FTC-be igazoló Edwige

– Sokakat meglepetésként ért a Ferencvárosba igazolása. Mennyire volt benne a pakliban, hogy idény közben csapatot vált?
– Az igazat megvallva én sem számítottam rá, de előfordul, hogy nincs ráhatásod minden eseményre – válaszolta az olimpiai, világ- és Európa-bajnok francia beálló, Béatrice Edwige, aki a Rosztov-Dontól kölcsönbe érkezett az idény végéig a Ferencváros női kézilabdacsapatához. – Még szoknom kell a helyzetet, azonban nem bántam meg egyetlen korábbi döntésemet sem. A váltás igazán gyorsan jött, de hiszek benne, hogy minden okkal történik. Teljes szívemből azt kívánom, hogy ebből valami jó süljön ki.

– Hogyan teltek az elmúlt napjai? Sűrű időszak lehetett a sok utazással, költözéssel, Budapestre érve pedig már az első edzéseken és egy bajnoki mérkőzésen is túl van az FTC-vel.
– Az elmúlt hét valóban nagyon nehéz volt, nemcsak nekem, hanem a családomnak is, többször is magam alatt voltam. Igazi érzelmi hullámvasútra ültem fel, rendkívül kimerített, hogy folyamatosan a jövőmön járt az agyam. Aztán előbb szombaton Rosztovból Párizsba repültem, majd onnan hétfőn Budapestre. Magamon is érzem, hogy fejben elfáradtam, a Fradinál azonban mindenki kedvesen fogadott, beleértve a szurkolókat is, így próbálom már nem emészteni magam a történtek miatt.

– Mikor értesült a ferencvárosi lehetőségről?
– Múlt héten döntöttem el, hogy elhagyom Rosztovot, és ekkor vált biztossá az is, hogy az FTC ajánlatát fogadom el. Voltak más lehetőségeim is, de végiggondoltam, milyen játékoskerete van a magyar csapatnak, hogyan szerepelt az idényben a Bajnokok Ligájában, milyen a klubot körülvevő légkör, és ez tűnt a legjobb választásnak. A Fradi nem helyezett rám nyomást, és szerencsére sikerült minden papírmunkát határidőre elvégezni. Ezért hálás vagyok mindenkinek, aki az átigazolásomon dolgozott.

– Összességében milyen élményekkel gazdagodott Oroszországban?
– Remekül éreztem magam, sok időt töltöttem a francia csapattársammal, Grace Zaadival, de a többiekkel és a szurkolókkal is jól kijöttem. Nem lehetett semmire sem panaszom, a BL-meccsekre különgéppel repültünk, és mivel az orosz bajnokságot két csoportra osztották, országon belül is kevesebbet kellett utaznunk, mint korábban. Nem vártam ilyen fordulatot, mint ami bekövetkezett, ám ha az edző így döntött, nem volt mit tennem. Nem akartam több hónapon keresztül a partvonalon kívülről figyelni, hanem játszani szerettem volna. Így olyan megoldást kellett találni, hogy ezt megtehessem.

– A közösségi oldalán azt írta, a személyisége semmit sem változott, rendkívül motiváltan várja az új klubjával a kihívásokat.
– Az érzéseimet akartam megfogalmazni ebben a posztban. Eltökéltebb vagyok, mint valaha! Hálás vagyok az FTC-nek, hogy befogadott, és minden tőlem telhetőt meg fogok tenni az új csapatom sikeréért.

– Már akkor furcsa érzések fogtak el, amikor megérkeztem, hiszen a Győrből való távozásomkor elkönyveltem magamban, hogy már nem fogok többé itt játszani. Azonban be kell valljam, nagyon boldog vagyok, hogy Budapesten élhetek, imádom a várost, sok időt töltöttem itt az ETO játékosaként. Győriként is mindig értékeltem azt az atmoszférát, amely a Fradi hazai meccseit jellemzi. A szurkolók szenvedélyesen támogatják a csapatukat, látszik rajtuk, hogy milyen elkötelezettek, és mindenre képesek lennének a kedvenceikért. Ilyen hangulatban szeretek játszani, ahol megvan a kapcsolat a drukkerekkel. Ők jelentik a nyolcadik játékost a pályán, a Népligetben van talán a legforróbb hangulat Európában, itt van a legnehezebb feladata a vendégcsapatoknak. Szerencsére most már engem fognak buzdítani.

– Az ETO-ban játszó francia barátai hogyan fogadták a visszatérését?
– Örültek, hogy közelebb leszek hozzájuk, és hogy rendeződött a sorsom. Hallottam, hogy én vagyok az első francia játékos a Fradiban, talán megnyitom az utat mások előtt is.

– Miben tud segíteni az FTC-nek az idény második felében? Julia Behnke sérülésével a védelem egy fontos oszlopa esett ki.
– Én is azt gondolom, hogy védekezésben várják tőlem elsősorban a segítséget. A Fradinak jelenleg is vannak hármas védői, de az érkezésemmel új variációs lehetőségei adódhatnak Elek Gábornak. Azonban még korai arról beszélni, mi lehet a fő szerepem, a csapat jelenleg is rendelkezik hátul vezérekkel. Egy biztos, nem azért jöttem, hogy felborítsam a már kialakult viszonyokat, hierarchiát, inkább csendben teszem a dolgomat. Nem szeretnénk semmit sem megbolygatni, ami működik, nem vagyok ez a típusú játékos, inkább szeretném hozzátenni a magam részét. Eleve nehéz egy játékost idény közben beépíteni, de mindent megteszek, hogy segíteni tudjak. Ha nagyobb szerepet szánnak nekem, akkor természetesen készen állok arra is.

– Hogyan látja a folytatást a magyar bajnokságban és a Bajnokok Ligájában? Az NB I-ben a Győr öt góllal tudott nyerni az első egymás elleni meccsen, a BL-ben a Krim Ljubljana lesz az ellenfél a nyolc közé jutásért.
– Az előző idényben a saját bőrömön tapasztaltam meg a bajnokságban, hogy bármi lehetséges. Ugyan a Győr talán még szintet is lépett erre a szezonra, nem lehet leírni a Fradit sem. A válogatott szünet után azonban még nagyon fontos lesz a DVSC elleni kupanegyeddöntő is. A BL-ben úgy kell elutaznunk már a Krim elleni első meccsre is, hogy képesek vagyunk idegenben nyerni. Nem lesz könnyű feladat, a Ljubljanának sok a tapasztalt játékosa, viszont előnyt jelenthet, hogy hazai pályán lesz a visszavágó.

– Milyen tapasztalatokat szerzett az első közös edzések alkalmával?
– Kicsit izgultam, hogyan fogadnak majd, mégiscsak én vagyok az első francia a csapatban, ráadásul a jelenlegi külföldi játékosok nagy része már ismeri valamennyire a magyar nyelvet is. Aztán mindenki szívélyes volt velem, próbáltak mindent megmutatni és elmagyarázni. A második edzésen már teljesen nyugodt voltam, és csak a feladatomra koncentráltam. Amikor a pályán vagyok, teljesen más arcomat mutatom, mindent megteszek a győzelemért, ugyanis utálok veszíteni. A pályán kívül azonban imádok nevetni, és minden viccben benne vagyok.

– Megváltozott az élete azután, hogy a nyáron olimpiai bajnok lett?
– Talán még nem telt el elég idő ahhoz, hogy erre pontosan válaszolni tudjak. Az biztos, hogy különleges, egyben leírhatatlan érzés volt, amikor a nyakamba akasztották az aranyérmet. Egy gyerekkori álmom vált valóra, ráadásul olyan társakkal érhettem el, mint Amandine Leynaud vagy Allison Pineau, akik sokat tettek a francia kézilabdázásért. Amikor a Metzhez kerültem, sok szurkoló azzal támadott, hogy csak a védekezéshez értek, és még a labdát sem tudom rendesen elkapni, ehhez képest olimpia bajnok lettem, amit már senki sem vehet el tőlem. Elértem, amit akartam, és rendkívül büszke vagyok rá.

– Az átigazolása kapcsán Görög Zsolt ügyvezető igazgató úgy fogalmazott, ha megtalálja a helyét, nem elképzelhetetlen, hogy az FTC megpróbálja végleg megszerezni. Lehet erre esély?
– Természetesen. Ha sikerül beilleszkednem a csapatba, és azt érzem, tudok segíteni, szívesen maradok. Azonban még nagyon korai erről beszélni, egyelőre örülök annak, hogy újra azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek – kézilabdázom.