Női kézi: Még az alvilágban is sikerünk volt! – Laurencz László

Kitörő tapsvihar követte Ballai Attila bejelentését: a Magyar Kézilabda-szövetség egykori sajtófőnöke, jelenlegi stratégiai főtanácsadója, a Mediaworks sport főigazgatója ugyanis büntetést helyezett kilátásba a női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányi posztját 1990 és 1996 között betöltő, 87 éves Laurencz Lászlónak, aki a 13 órára meghirdetetthez képest fél órás késéssel lépett be a Városliget Café rendezvénytermébe, ahol az 1995-ös magyar-osztrák rendezésű világbajnokságon ezüstérmet, az 1996-os atlantai olimpián bronzérmet szerző női nemzeti csapat tagjait, szakmai stábját köszöntötték. Persze nem a pontosságáról, vasszigoráról híres mesteredző tehetett róla, hogy rossz időpontot kapott…

A „lányok” széles mosollyal fogadták Laci bácsit, akinek, mint mindig, ezúttal is itták a szavait.

„Az olimpia után meghívtak a tököli börtönbe, a rabok közé, hogy tartsak élménybeszámolót – mondta Laurencz, majd viccesen megjegyezte: ez is jelezte, milyen sors vár majd rá. – Végigőrjöngték a bronzmeccset, olyan eksztázisba kerültek, hogy alig tudták őket visszavinni a helyükre. Úgyhogy az alvilágban is rendesen megünnepelték a sikerünket.”

A vetítéssel egybekötött ünnepségen mindenki szembesült régi nyilatkozataival, főleg a '95-ös, részben hazai rendezésű vb-elődöntő utáni fieszta okozott derűt, legalábbis Mátéfi Eszternél, aki a néhai Knézy Jenő vele készített interjúját látva-hallva csapkodta a combját a nevetéstől. Az 1995-ben a világ legjobb női kézilabdázójának megválasztott Kocsis Erzsébetnek pedig olyan érzése volt, mintha semmit sem változtak volna az elmúlt negyedszázadban, talán csak néhány kiló szaladt fel rájuk.

„Elcsépelten hangzik, de mi igazi csapat voltunk, akkoriban minden szabadidőnket együtt töltöttük – fogalmazott a Dunaferr és a női válogatott korábbi beállója, csapatkapitánya, a nemzeti együttesben 125 alkalommal szereplő Kocsis Erzsébet. – A keretet összetartó, szerény játékosok, mai szemmel nézve amatőrök alkották, akiktől egyáltalán nem várták el, hogy Atlantában érmet szerezzenek. Az én posztomon például a szobatársam, a ferencvárosi Pádár Ildi játszott az oroszok ellen: lőtt nekik nyolc gólt, remekül kézilabdázott, mégsem irigykedtem rá, sőt, tiszta szívemből szurkoltam neki. Ez volt jellemző erre a társaságra.”

Sajnos néhányan már nem lehettek jelen: Fleckné Babos Ágnes másodedzőre, Jakab Erzsébet csapatorvosra, Sándor János masszőrre és Vass Károly szakmai alelnökre néma főhajtással emlékeztek az egybegyűltek.

NÉZZE MEG VIDEÓS ÖSSZEFOGLALÓNKAT AZ ÜNNEPSÉGRŐL! AZ NSO TV-NEK KÖKÉNY BEATRIX ÉS PÁDÁR ILDIKÓ ELEVENÍTETTE FEL AZ 1995-ÖS VB-T ÉS AZ 1996-OS OLIMPIÁT.