Tanulni akar, és minden játékpercnek örül az FTC új átlövője

Vágólapra másolva!

2020.11.06. 17:35

Címkék

A koronavírus-járvány miatt váratlanul nagy szerep jutott a nyáron érkező és hét hónapos kényszerpihenő után visszatérő Alicia Stollénak a Ferencváros női kézilabdacsapatában, a 24 éves német válogatott jobbátlövő azonban bizonyította, hogy lehet rá számítani. A mosolygós játékos karrierje eddigi állomásairól és első külföldi kalandjáról is beszélt honlapunknak, miközben Elek Gábor megjegyezte róla, lehetne türelmesebb magával szemben.

Alicia Stolle szinte az anyatejjel szívta magába a kézilabda szeretetét, miután a szülei is játékosok voltak, még ha nem is profi szinten űzték a sportágat. Az édesanyja egészen 42 éves koráig aktív volt, míg az édesapja egyfajta menedzseri feladatot látott el Alicia szülővárosa, Ahlen csapatánál.

ELEK GÁBOR NEM LESZ TÜRELMETLEN
„Az új igazolások közül Alicia Stolle érkezett a legspeciálisabb állapotban hozzánk. Egy ki nem kezelt sérülése miatt gyakorlatilag elment a felkészülési időszak, aztán mire meggyógyult, a csapat fele esett ki a vírus miatt, így borzasztóan nagy teher hárult rá, de gyönyörűen megoldotta ezt a helyzetet – mondta az 50. életévét csütörtökön betöltő, és a szokásos videózás előtt a játékosok által felköszöntött Elek Gábor az egyik új igazolásról. – Ez is az intelligenciáját mutatja. Nagyon jó, okos, kedves és aranyos ember, jók a képességei és a mentalitása. Gyorsan tanul és rendkívüli módon is akar tanulni. Nagyon sokat hagyott ki, ezért nagy türelem kell felé, de azt látom, hogy magával szemben nincs elég türelme. Edzéseken parádés megmozdulásai vannak, mérkőzéseken még nyilván dolgozik benne az izgalom és az adrenalin. Igaz, sok meccset eddig nem tudott nálunk játszani, konkrétan a Vác elleni szerdai bajnoki volt a negyedik meccse. Ezért is mondom, hogy sok türelemre van szükség, elsősorban önmagával szemben. Egy biztos, én nem vagyok vele türelmetlen. De szerintem nem lesz probléma, hiszen most is többet hoz, mint ami elvárható tőle ennyi kihagyás után. A védekezése pedig átlagon felüli.”

„Már fiatalon sok időt töltöttem a csarnokban, és hamar világossá vált, hogy belőlem is kézilabdázó lesz. Kipróbáltam az úszást és atletizáltam, de mindig a kézilabda állt az első helyen” – jelentette ki a Nemzeti Sportnak Stolle, aki nagy rajongója volt a helyi fiúcsapatnak is, minden meccsüket megnézte.

Már az Ahlener SG-ben kitűnt a tehetségével a balkezes átlövő, de nem elégedett meg azzal, hogy korosztályában szinte minden lövéséből gól lett, így először három évet töltött el a Borussia Dortmundban, majd 17 esztendősen az élvonalbeli Blomberg-Lippébe igazolt.

„Előtte az utánpótlásban a harmadosztályban játszottam, majd egyszer csak ott találtam magam a felnőttek között a Bundesligában. Teljesen más szint volt, de Blombergben az edző, André Fuhr nagyon odafigyelt a fiatal játékosok fejlesztésére” – folytatta Stolle, aki hamar felvette a ritmust, aminek jó visszajelzése volt, hogy 2016 októberében bemutatkozhatott a felnőttválogatottban, majd az év végén az Eb-keretbe is bekerült.

A tanulást sem akarta elhanyagolni, mindig arra törekedett, hogy a sportban és az iskolában is a legjobbját nyújtsa. Alapképzésben pszichológiát tanult a bielefeldi egyetemen, majd ezt folytatta mesterszakon is, már Erfurtban.

„Nagy fegyelmezettséget és gondos időbeosztást igényelt, hogy össze tudjam egyeztetni a tanulást az edzésekkel. Már korán megtetszett a pszichológia, mert mindig is érdekelt, mi jár az emberek fejében. A megszerzett tudást sokfelé lehet hasznosítani, nemcsak a sportban, hanem a politikában vagy éppen a bűnügyek megoldásában is. Már csak a szakdolgozatom leadása van hátra, míg alapképzésen sport témában írtam, most jól esik teljesen mással foglalkozni” – magyarázta a 24 éves játékos, aki jelen pillanatban úgy gondolja, hogy a gyerekeknél szeretné használni az iskolapadban tanultakat.

Adta magát a kérdés, hogy a saját pályafutásában mennyit tud alkalmazni a pszichológia órákon hallottakból. „Tisztában vagyok vele, hogy ha kimarad egy lövés vagy elveszítünk egy meccset, és nem vagyok elégedett a saját játékommal, nem szabad sokáig rágódnom rajta, de sokkal könnyebb elmondani, mint meg is valósítani. Sok mindent tanultam a témában, de a saját karrieremben nehezebb használnom” – reagált nevetve a felvetésre.

A szülei mindenben támogatták (Fotó: Cedric Gebhardt/wn.hu)

Mindig is azt vallotta, ha egy sportoló fejlődni szeretne, eljön az a pont a karrierjében, amikor váltania kell, de lényeges, hogy a megfelelő pillanatban tegye meg a következő lépést. Stolle esetében ez 2018-ban a Thüringer HC volt, amellyel Német Kupát nyert és a Bajnokok Ligájában is szerepelhetett.

Már évekkel ezelőtt arról beszélt, hogy szeretné magát kipróbálni külföldi csapatban is. Miután a jó balkezes átlövőkből hiány van a nemzetközi mezőnyben, nem meglepő, hogy több ajánlat közül választhatott, végül az FTC mellett döntött.

„Vannak, akik szerint korán igazoltam külföldre, de én meg úgy vagyok vele, hogy ehhez soha nincs elég korán – reagált a Fradi egyik nyári szerzeménye, aki kétéves szerződést kötött a magyar csapattal. – Itt profibbak a körülmények, mint otthon, csak a kézilabdára kell koncentrálni, míg Németországban a legtöbben tanulnak vagy dolgoznak a játék mellett. Tavaly októberben Emilyvel (Emily Bölk – a szerk.) eljöttünk körülnézni, és tetszettek a körülmények. Beszéltünk a vezetőkkel, és jó érzésünk volt a váltással kapcsolatban, a csapatban egyszerre vannak fiatal és tapasztalt játékosok. Itt szeretném megtenni a következő lépést a karrieremben, miközben a személyiségem is fejlődhet, emberileg is sokat tanulhatok.”

Bölkkel már a THC-ben is együtt játszottak

A beilleszkedését nagyban megkönnyíti, hogy két válogatott társával együtt érkezett az FTC-hez, Bölk mellett Julia Behnkét is régóta ismeri. „Emilyvel tizenöt éves korunkban kerültünk be az utánpótlás-válogatottba, azóta mindig szobatársak vagyunk a nemzeti csapatban. A THC-be is már egyszerre igazoltunk, de nem beszéltünk össze, mielőtt aláírtunk volna az FTC-hez. Persze örültem neki, hogy Juliával hárman egyszerre érkeztünk a Fradihoz. A többiek nagyon kedvesen fogadtak minket, próbálunk nem klikkesedni, hanem mindenkivel megtalálni a közös hangot.”

Utóbbiban azért segíthet, hogy a negyedik légiós, a szintén nyáron érkező holland Angela Malestein, valamint Schatzl Nadine is beszél németül. Stolle helyzetét azonban nagyban befolyásolta egy sérülés, amely miatt hét hónapos kihagyásra kényszerült.

„A decemberi vébén összeszedtem egy szalagsérülést, és utána talán túl hamar tértem vissza, majd jött az újabb probléma januárban. Ördögi körbe kerültem, a sérülésem miatt főleg védekezésben kaptam szerepet a THC-ban, ezért nem is volt olyan jó a formám, amiatt mérges voltam magamra. De ebből is tanultam.”

A járvány kitörése után teljesen leállt, és egy négy hetes szünetet tartott. A sarokfájdalma azonban krónikusnak bizonyult, amit egy gyulladás (plantar fasciitis vagyis talpi bőnye gyulladás) okozott. A gyógyulása több időt vett igénybe, mint gondolta, de szerencsére műtétre nem volt szükség.

„Idegőrlő időszak volt, mert közben már tudtam, hogy az idény végén országot váltok, júliusban kezdődik a felkészülés, és hiába volt még addig három hónapom, a fájdalom nem akart múlni – emlékezett vissza. – Szomorú voltam, hogy nem lehettem a csapattal az elejétől fogva, hanem külön kellett csinálnom a rehabilitációt. Az első hetekben szerencsére Márton Gréta is velem volt, de utána megint egyedül maradtam. Érzem, hogy még vissza kell nyernem az erőmet, visszaépíteni az izmokat, ami fontos az ugróláb esetében. Nem tudok még olyan magasra emelkedni az átlövéseknél, mint előtte.”

VÁLOGATOTT CÉLOK
„Szeretnék érmet nyerni a válogatottal egy nagy világversenyen, és nagy álom kijutni az olimpiára. Sajnos decemberben nem tudtunk élni az eséllyel, pedig a saját kezünkben volt a sorsunk, de elbuktuk az utolsó meccset a svédekkel szemben. Klub szinten szeretnék final fourt játszani, és aztán ott egy éremre sem mondanék nemet” – mondta Alicia Stolle, amikor arról kérdeztük, mit szeretne elérni a kézilabdában.

A Fradit elérő koronavírus-járvány és a nyolc hiányzó miatt úgy alakult, hogy Elek Gábornak az Esbjerg elleni idegenbeli BL-meccsen egyből a mély vízbe kellett dobnia, de megállta a helyét. A dániai meccsen már érződött, hogy védekezésben erőssége lehet a csapatnak, míg a következő fordulóban Bukarestben már szép átlövésgólokat is láthattunk tőle.

„Az Esbjerg elleni meccs hetében csatlakoztam először a többiekhez, egy komolyabb labdás edzésem volt a lányokkal, mielőtt elutaztunk Dániába. Először arra gondoltam, milyen jó lesz majd pár perc erejéig újra pályára lépni, aztán világossá vált, hogy mivel alig volt cserénk, sokkal nagyobb szerepem lesz. Bevallom, kicsit izgultam is a meccs előtt, de szerencsére nem volt sok időm azon töprengeni, hogyan fog menni a játék, hiszen rögtön a kezdőben találtam magamat” – mondtaaz idegenben 24–21-re megnyert BL-meccskapcsán, hozzátéve, hogy az előzmények ismeretében nem sokan vártak tőlük győzelmet, így magukat is meglepték a sikerrel, de a pályán szerinte egyértelműen az FTC volt a jobb csapat.

Szeretne fontos tagjává válni az FTC-nek (Fotó: Imago)

„Hét hónap kihagyás után nem ment rosszul a játék az első két BL-meccsemen a Fradival, de még bőven van hova fejlődnöm. Minden játékosnak, aki egy új országba, egy új csapathoz igazol, időre van szüksége, hogy felvegye a ritmust. Össze kell szoknom még a társakkal, hogy jobban érezzük egymást a pályán, és tudjuk, kitől mire számíthatunk. Nekem is meg kell ismernem a Ferencváros játékát, illetve az edző filozófiáját” – tette hozzá Stolle, akinek természetesen hiányzik a családja és a barátai, akik a járvány és a határzár miatt nem tudnak élőben szurkolni a mérkőzésein.

„Mi sem fedezhetjük fel kedvünkre a várost, tulajdonképpen csak a lakás és a csarnok között mozgunk, de a legfontosabb, hogy így is csökkentsük a fertőzés kockázatát. Ezzel együtt jól érzem magamat Budapesten, a családdal az internet segítségével tartom a kapcsolatot, és remélem, az idény második felére változni fog valamelyest a helyzet.”

Stolle meggyőződése, hogy Klujber Katrinnal erős párost alkotnak jobbátlövőben, mindketten másban erősek, különbözik a stílusuk, ezért jól kiegészítik egymást. „Akkor leszek elégedett az idény végén, ha azt fogom érezni, fontos tagjává váltam a csapatnak, tudok segíteni a játékommal, és a saját erősségeimet a csapat szolgálatába tudom állítani. A védekezésből is szeretném kivenni a részemet, de minden játékpercnek örülni fogok.”