Női kézi: Minden hiányzott már nekünk – Klujber Katrin

– Milyen volt a Ljubljana legyőzését a pályán megélni?
– Nagyon élveztem! – válaszolta a női Bajnokok Ligája legutóbbi fordulójában a szlovénokat 32–25-re legyőző Ferencvárosba hat góllal visszatérő válogatott jobbátlövő, Klujber Katrin. – Jó érzés volt, hogy végre a pályán lehettem és teljes volt a csapatunk, főleg úgy, hogy itthon, hazai nézők előtt játszhattunk.

– Koronavírusos megbetegedések miatt csaknem negyven nap után állhattak ki teljes kerettel.
– Minden hiányzott már nekünk, az is, hogy végre újra együtt legyen a csapat, hiszen sokáig nem is találkozhattunk, nem is edzhettünk a többiekkel. Tele voltunk energiával, jókor jött, hogy ennyi idő után végre ismét pályára léphettünk.

– A saját játékával elégedett?
– Az elején éreztem némi hiányosságot, bennem volt, hogy még nem az igazi a fizikai állapotom, látszott a sok kihagyás. A második félidőre aztán megjött az erő, amihez kellett az is, hogy a megfelelő önbizalom is visszatért.

– Ilyen hosszú kényszerszünet után mennyit és hogyan változott az erőállapota?
– A visszatérésünk után kezdetben még nem csinálhattunk minden gyakorlatot és feladatot maximális sebességgel és erőbedobással, de az utóbbi egy hétben már igen, elkezdhettünk együtt edzeni a csapattal is, úgyhogy a Ljubljana elleni meccsig próbáltuk visszaszerezni a kellő erőt és a dinamikát.

– Miként vészelte át a két legutóbbi mérkőzése, a Békéscsaba elleni szeptember 16-i bajnoki és a Ljubljanaával szembeni szombati BL-csata között eltelt csaknem másfél hónapot?
– Mentálisan rosszul éltem meg, eléggé megviselt, hiszen az életem és a munkám is a kézilabda. Amikor még kiutaztunk a Vipers Kristiansand elleni szeptember 19-i, végül elmaradt csoportmeccsre Norvégiába, a kedvem még nem romlott el, mert együtt volt a csapat és bíztunk benne, ha hazaértünk, minden rendben lesz és folytathatjuk a munkát. Ez azonban nem így történt. Akkor döbbentem rá: nem tudhatjuk, meddig tart ez az egész és a majdnem negyvennapos kihagyás már tényleg sok volt. Mindennap beszéltünk, írtunk egymásnak, érdeklődtünk, ki hogy van. Tartottuk egymásban a lelket, így gyorsabban elteltek a rosszabb napok.

– Úgy tűnt, az összefogás és a csapatszellem a Ljubljana ellen is sokat segített a szünet után.
– Alapvetően úgy készültünk a mérkőzésre, hogy mindenképpen győznünk kell. Az előző két körben, amikor Esbjergben és Bukarestben szerepelt a csapat, a többiek elmondták, hogy magukért és értünk, a vírus miatt hiányzókért is játszanak és harcolnak, ügyesek is voltak, de a Krim ellen már teljes lehetett a keretünk. Tisztában voltunk azzal, hogy jó együttes a Ljubljana, jobb, mint az előző idényekben, és azt is láttuk, mit játszott a Rosztov-Don ellen, így nem lesz sima a meccs – ez látszott is a félidőben, amikor 14–14 volt az eredmény. A szünetben megbeszéltük, hogy a támadásokkal már az elején sem volt probléma, inkább védekezésben nem tartottuk be, amiről a felkészülés során szó volt. A második félidő tizenötödik percétől már éreztük, hogy meglesz a siker, onnantól nyílt is az olló.

– Milyen tanulsága volt még a Ljubljanával szembeni győzelemnek?
– Sokáig nem tudtunk együtt edzeni és a Krim ellen is az volt a gond, hogy az első percekben még nem mindig éreztük, ki hogyan mozog a pályán, főleg védekezésben. Amikor beálltam, én sem éreztem, hiszen én is sokat hagytam ki. Viszont mivel teljes volt a keret, többet cserélhettünk, így nem fáradtunk el, és bírtuk erővel.

– Szabad hétvége következik a BL-csoportkörben. Ez jól jön, mert több idejük jut arra, hogy még jobban összecsiszolódjanak vagy éppen megtöri a lendületet?
– Nem töri meg. Hétfőtől a megszokott módon edzünk tovább és ha hét közben lesz bajnoki meccsünk, akkor tudunk tovább csiszolni a játékunkon.

NŐI KÉZILABDA BAJNOKOK LIGÁJA
CSOPORTKÖR, 6. FORDULÓ
A-CSOPORT
FTC-RAIL CARGO HUNGARIA–RK KRIM MERCATOR LJUBLJANA (szlovén) 32–25 (14–14)
Érd, 1000 néző. V: Vranes, Wenninger (osztrákok)
FTC: BÍRÓ B. – MALESTEIN 10 (2), Stolle 1, Kovacsics, Behnke, Háfra N. 2, Schatzl Nadine 2. Csere: Janurik (kapus), Pásztor N., KLUJBER 6 (2), Csiszár-Szekeres, SZUCSÁNSZKI 4, BÖLK 5, Márton G. 2, Kovács Anett. Edző: Elek Gábor
LJUBLJANA: Riszovics – Zickero 1, SERCIEN-UGOLN 4, Zabjek 1, Vieira 4 (2), KONATAR 4, Pletikosic 1. Csere: Vojnovic (kapus), Ljepoja 1, van Kreij 3, Klemencic, Vucko 2 (1), Svetik 2, Kojics 2. Edző: Uros Bregar
Az eredmény alakulása. 7. perc: 4–2. 11. p.: 5–4. 13. p.: 5–7. 23. p.: 9–11. 27. p.: 13–11. 38. p.: 18–17. 43. p.: 21–21. 46. p.: 23–21. 48. p.: 23–23. 55. p.: 30–23
Kiállítások: 10, ill. 6 perc
Hétméteresek: 4/4, ill. 6/3
MESTERMÉRLEG
Elek Gábor: – Nagyon jól felkészített, jó képességű és széles támadórepertoárral rendelkező Ljubljanát sikerült legyőznünk. Az első félidőben látszott rajtunk, hogy közel negyven napja nem játszottunk ebben az összetételben, támadásban és védekezésben is elmaradtunk attól a teljesítménytől, amelyre képesek vagyunk. Az utolsó negyed órában fegyelmezett védekezéssel fel tudtuk őrölni az ellenfelet.
Uros Bregar: – Az első félidőben jobban teljesítettünk, sok jó lehetőségünk volt, mégsem tudtunk élni ezekkel. Szünet után hazai részről a távoli lövésekkel és a jobbszéllel nem tudtunk mit kezdeni. A hajrában a Ferencváros egyértelműen jobb volt és megérdemelten győzött.