Férfi kézi NB I: Az egyik legprofibb közeg, ahol eddig játszottam – Borbély Ádám

„Nem egy útra szóló jegyet váltottunk, egyértelmű célunk a bennmaradás, és talán az első három forduló után ezt a többi csapat és a szurkolók is láthatják– kezdte a Szeged ellen hatalmas bravúrokat bemutató, az MKSZ statisztikája szerint összesen 12 védéssel záró Borbély Ádám. – Örülök, hogy jól ment a védés és a játék a két bajnokaspiráns ellen, de elbízni semmiképpen sem szeretnénk magunkat. Nagyon keményen edzünk, követjük a szakmai stáb utasításait. Őszintén mondhatom, ez az egyik legprofibb közeg, amelyben eddig valaha játszottam. Az edzőink az elvégzett munkán kívül folyamatosan monitorozzák, milyen minőségben alszunk, figyelnek rá, hogy mit eszünk és milyen táplálékkiegészítőket viszünk be a szervezetünkbe. Pontosan tudják, ki milyen fizikai állapotban van és ehhez igazítják a regenerációt, az edzések intenzitását és az egyéni tréningeket is”.

„Az NB I/B után száznyolcvan fokos fordulattal ér fel az NB I-be lépni. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, ez sokkal nagyobb ugrás, mint az alacsonyabb osztályok közt lépdelni – vette át a szót a csapat 21 éves balszélsője, Hári Levente. – Olyan játékosnak tartom magam, akit folyton fűt a versenyszellem és képes vagyok elmenni a végsőkig, természetesen csak szabályos keretek között, mások egészségét nem veszélyeztetve. Hatalmas lehetőség, hogy végre bemutatkozhatok a legmagasabb osztályban.”

Az eddigi három bajnokin öt gólt szerző Hári a változást nem csupán a pályán, de a magánéletben is azonnal megérezte: „Ez a második évem az egyetemen, mérnökinformatikusnak készülök. Mivel többet és még komolyabban edzünk, mint eddig, az órák többségére sajnos nem tudok bejárni. Szerencsére a tanárok nagyon megértőek, támogatnak, amiben tudnak. A kézilabda az első, de fontosnak tartom, hogy több lábon álljak, hiszen egy sportoló életében bármikor alakulhat úgy, hogy váltani kell.”

A kisebbik veszprémi csapat tizenötösének neve után kutatva az internet keresője előbb a Magyar Labdarúgó-szövetség hivatalos oldalát listázza, csak ezt követi az MKSZ weblapja. „Először focizni kezdtem, három évig komolyan űztem, de ott volt mellette szorosan a kézilabda is.”

Hári megosztotta velünk, hogy akkoriban kisvárosában, Sárbogárdon egyáltalán nem volt „divat” a labdát dobálni, az övék volt az első korosztály, amely elkezdte a szivacskézit. Végül édesanyja példáját követve ő is a kézilabda mellett tette le a voksát. „Igazi sportrajongó vagyok, szabadidőmben lábtengózom, teniszezem, természetesen itt is minden szabályt betartva. Nem tudom, merre sodort volna az élet, ha 2012-ben nem megyek el Éles József kézilabdatáborába. Örök élmény és emlék marad az a tábor, amelynek végén személyesen Józsi kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem csatlakozni az Éles Kézilabda Iskolához.”

A kérdést nagy családi kupaktanács követte, a szülők a kollégiumot még túl korainak vélték tizenegy éves gyermekük számára, így a 85 kilométeres távolság ellenére az ingázás mellett döntöttek. „A szüleim megadták nekem a lehetőséget, és nagy áldozatot hoztak azzal, hogy családilag megoldották, hogy mindennap részt tudjak venni az edzéseken. Nagyon szoros velük a kapcsolatom, minden meccsemen a helyszínen szurkolnak és nagyon boldog vagyok, hogy ezt most már az NB I-ben tehetik.”

Hári Leventével ellentétben Borbély Ádám nem volt jelen a klub életében a kezdetektől, de a 25 éves válogatott kapus a rutinjával sokat segíthet a csapatnak. „Jól érzem itt magam, gyorsan beilleszkedtem és nem zavar, hogy szinte csak nálam fiatalabbak alkotják a keretet. Jó a közösség és hiszem, hogy fogunk még meglepetéseket szerezni. Amitől a legjobban tartok, hogy előbb-utóbb a bajnokság szünetelni fog az egyre növekvő koronavírusos megbetegedések miatt. Nem tartom magam ideges típusnak, de ez a bizonytalanság engem is megőrjít. A kényszerpihenők nem tesznek jót a bajnokságnak, egy jó sorozatból könnyű kibillenni, és egyelőre azt sem tudjuk, egy esetleges megbetegedésnek mik lehetnek a hosszú távú következményei a szervezetünkre nézve.”

Az elmondottakkal Hári is egyetértett, és csalódottságának is hangot adott: „Kicsit szomorú vagyok, hogy elmaradt a Csurgó elleni összecsapás, amire annyit készültünk. Tudom, hogy nem favoritként vágtunk volna neki, de a somogyiak kisebb gödörben vannak, mi pedig meglovagolnánk az eddigi jó szereplés hullámait. Egyértelműen a meglepetés a célunk, de az egészség mindenek felett áll, így el kellett fogadnunk a halasztás tényét.”

Az irányító posztot is megjárt, mindig jókedvű szélső úgy érzi, a pozitív hozzáállás most is kulcsfontosságú lehet. „Jókedvű, pozitív személyiség vagyok. Egy előre felépített, jól megkomponált programot követünk, de a változásokhoz alkalmazkodni kell. Motiváltak vagyunk, profi edzőink pedig tudják, hogyan tartsanak minket formában.”

„Egyáltalán nem teher egykori világsztárok keze alatt dolgozni, nekem hatalmas megtiszteltetés volt Éles Józseftől tanulni, de korábbi mentoromnak, Pásztor Istvánnak és jelenlegi vezetőedzőmnek, Tombor Csabának is rengeteget köszönhetek – tette hozzá Hári, aki kérdésünkre válaszolva példaképeiről is mesélt. – Ha elvonatkoztatunk a kézilabdától, Roger Federert emelném ki, egyszerűen lenyűgöz az eleganciája, de legnagyobb ellenfeleire, Nadalra és Djokovicsra is felnézek, tisztelem a küzdeni tudásukat.”

„Régen Uwe Gensheimer játékáért voltam oda, őt csodáltam. Manapság már inkább igyekszem minél több meccset megnézni és ellesni ezt-azt más szélsőktől, majd a trükköket beépíteni a játékomba. Tisztában vagyok vele, hogy még sok mindenben fejlődnöm kell. Ezek közül a legfontosabb a védekezés, sajnos abban még nem vagyok biztos pont. De dolgozom rajta, hogy komplex, stabil játékossá váljak”.

Borbély a védekezés fontosságával teljes mértékben egyetértett. „Nem tagadom, Tatabányán, a Wisla Plockban és előtte a Telekom Veszprémben is kicsit könnyebb volt a dolgom, a védősort magasabb, súlyosabb játékostársak alkották, ami nekünk, kapusoknak hatalmas segítség. De most sem vagyok kétségbeesve, mert jelenlegi csapatomban a fiúk évek óta a spanyol szisztémát követik, melynek alappillére a matematikai pontossággal megalkotott, stabil védekezés. Ami pedig különösen nagy fejtörést okozhat az ellenfeleknek, az a gyorsaságunk, a sikeres egy-egyezések és persze az, hogy mi a hatvanadik percben is megalkuvás nélkül menni fogunk előre”.

De vajon mire lehet képes az NB I „csikócsapata”? A vezetőség által kitűzött cél a bennmaradás, de –a Telekom Veszprém mellett – a VKKFT-t is támogató, szakértő veszprémi közönség titkon már merészebb álmokat is szövöget, és ezzel Hári is tisztában van.

„Képzeljünk el egy normális világot, ahol nem vesszük számításba a koronavírus-járvány miatt felmerülő esetleges változásokat. Ebben a világban a mi célunk, hogy megtartsuk a helyünket az első osztályban. Tudom, hogy itt-ott suttognak a kilencedik-tizedik helyről is velünk kapcsolatban, és ezt nem is tartom elképzelhetetlennek a jelenlegi formánk alapján. De ehhez az kell, hogy ne legyenek sérültjeink, mert sajnos mi nem rendelkezünk huszonkét fős kerettel, mint a nagyok. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy tapasztalatot gyűjtsünk, jó játékot mutassunk és a keret törzsét sikerüljön együtt tartani a következő idényekre is. Az lenne az igazi siker.”