Vácon újra megszerette a kézilabdát, mégsem mondhatott nemet a Podgoricának

Ahogy beszámoltunk róla, mindössze hat napja tartott a montenegrói Buducsnoszt magaslati edzőtábora Kolasinban, amikor az egyik, meg nem nevezett játékos pozitív koronavírustesztet produkált, ezt követően a csapat azonnal visszautazott Podgoricába, és a hatályos rendelkezéseknek megfelelően házi karanténba vonult. Így tett az egyik új igazolás, a brazil Bárbara Arenhart is, aki négy év után, csapatkapitányként és közönségkedvencként távozott Vácról.

„A klubnál csak követték az előírt protokollt, amely pozitív esetnél huszonegy nap karantént szab meg az egész csapatnak  – mondta a Nemzeti Sport megkeresésére otthonából a világbajnok kapus.   – A korábban negatív mintát adó játékosokat két hét elteltével, pénteken újra tesztelik, és remélhetőleg utána folytathatjuk a felkészülést. Megpróbálnak könnyítéseket tenni a csapatsportok esetében, hogy a jövőben hasonló esetnél ne kerüljön mindenki karanténba, de folyamatosan figyelnünk kell a híreket, mert egyik pillanatról a másikra változhat a helyzet.”

Elmondása szerint eddig gyorsan elrepültek a napok a négy fal között, végzi a Buducsnoszt erőnléti edzője által összeállított programot, vagy éppen játszik az új házi kedvenccel, az Ollie névre keresztelt törpespiccel [„Sok variációt átfutottam, de egyik sem tetszett, végül ránéztem, és egyből ez a név ugrott be.”].

A napokban van Brazíliában a helyi kézilabda-szövetség mellett működő sportolói bizottság választása, és Arenhart is a jelöltek között van, így a kampányával is foglalkoznia kell. 55 volt és jelenlegi játékos kandidált az elérhető 16 helyre, a győri Eduarda Amorim is az indulók között van, ő egyébként tagja a Brazil Olimpiai Bizottság hasonló szervezetének. Minderre azért van szükség, mert egy új előírás szerint minden szövetségben a tagság egyharmadát sportolóknak kell alkotniuk.

A montenegrói klub egyébként segíti a bevásárlásban, és az étkezéséről is gondoskodnak, miközben a szakmai stáb és a sportpszichológus folyamatosan érdeklődik a játékosok állapota felől.

„Minden tőlünk telhetőt megteszünk, de nehéz lesz szeptemberre csúcsformába lendülnünk –  folytatta Arenhart.  – Az otthoni edzések nem tudják helyettesíteni a közös gyakorlásokat. Elég, ha a BL-csoportunkban szereplő Győrt vesszük, amely már egy hónapja munkában van – erőnlét terén biztosan lemaradásban leszünk a legjobbakhoz képest az idény elején. Reméljük, elhalasztják a meccseket, miután nem azonos feltételek mellett tudtunk készülni. Montenegróból jelen pillanatban szintén nem utazhatnánk bárhová Európán belül, és sok csapat sem érkezhetne hozzánk. Ez is újabb ok arra, hogy a Bajnokok Ligája nem indulhat el a tervezett szeptemberi időpontban.”

Az olimpia esetében egyetértett azzal, hogy a halasztás volt a legjobb döntés, sok országból el sem utazhattak volna a sportolók a jelenlegi helyzetben Tokióba. Egyszerűen túl kockázatos lett volna a rendezés, és a jövő évvel kapcsolatban is vannak kétségei. Brazíliában még csak az első hullámnál járnak, folyamatosan nő a fertőzöttek száma, míg máshol éppen újra erősödőben van a vírus. „A legtöbben olimpiai ciklusokban gondolkodunk, és ha az elmúlt évet nem is dobhatjuk ki teljesen a kukába, a nagy része kiesett a vírus miatt. Vannak, akik azt tervezték, Tokió után abbahagyják, közülük nem mindenki vállalta be az újabb egy évet. Én is nagyon csalódott lennék, ha végül teljesen törölni kellene a játékokat. Kézilabdázóként ahhoz vagyunk szokva, hogy előre meg van tervezve az életünk, most meg napról napra élünk” – fogalmazott a kapus.

A Podgorica helyzete nem példa nélküli, Arenhart is aggódva figyelte előző klubja, a Vác háza tájáról érkező híreket: „Sokkolt, amikor hallottam a tíz pozitív esetről, mert tudtam, mennyire óvatosak voltak, mégis ez történt. Leginkább a szakmai igazgató, Németh András miatt izgultam, mert veszélyeztetett korban van, de szerencsére semmi baja, ahogy a stáb többi tagjának sem. Továbbra is tartom a kapcsolatot a lányokkal, örültem, hogy nem voltak súlyos tüneteik.”

Arenhartnak 2016-ban a legjobbkor jött korábbi Hypo-edzője, Németh András hívó szava, a szakemberre barátként tekint. A kapus Vácon újra megszerette a kézilabdát, és annyira jól érezte magát, hogy még az sem zavarta, hogy nem küzdhetett trófeákért a magyar csapattal. „Visszakaptam mindent, ami hiányzott az életemből és a sportból. A váciak úgy segítettek nekem, hogy nem is tudtak róla. Sokan úgy tartják, akkor vagy jó játékos, ha a legjobb csapatokban játszol és a BL-ben szerepelsz, de nem értek ezzel egyet. Bárhol lehetsz jó, ha megtalálod a helyed és boldog vagy. Nekem nagy szükségem volt ezekre az évekre. Újra megszerettem a sportágamat, és ugyanolyan szenvedéllyel éltem meg a mérkőzéseket, mint azelőtt” – vallotta be. Amikor legszebb élményeiről kérdeztük, egyből a Siófok ellen lőtt, győzelmet érő egész pályás góljait említette, de eszébe jutott egy jól sikerült erdélyi edzőtábor is, valamint az öltözői beszélgetések, táncok és közös vacsorák is hiányozni fognak neki.

Tavaly októberben viszont megkereste a Podgorica, a 33 éves Arenhart pedig végig őszinte volt a Váccal, amelynél tudtak arról, ha a BL négyes döntőjébe jutásra esélyes csapat jelentkezik, akkor szeretne távozni: „Nem vagyok már fiatal, ki tudja, talán ez az utolsó esélyem a négyes döntőre. Miután meghoztam a döntést, próbáltam nem emészteni magam miatta, de volt egy pont, amikor elbizonytalanodtam. Nem voltam biztos benne, hogy az új csapatomnál is ilyen jól fogom-e érezni magamat. Amikor a magyar szövetség lezárta a bajnokságot, sírtam, mert szép időszak ért véget az életemben. A legkeményebb az volt, hogy a járvány miatt nem tudtam elköszönni a csapattól és a szurkolóktól, de megegyeztünk abban, amint lehetőség nyílik rá, szervezünk egy búcsúvacsorát.”

A Buducsnosztnál csak a BL-meccsekre kell koncentrálnia, és a montenegrói csapat ambícióját jelzi, hogy megszerezte a szerb Andrea Lekicset, a francia Allison Pineau-t és az orosz Valerija Maszlovát is. Bár még csak rövid ideje dolgozik együtt Dragan Adzsiccsal, már megtapasztalta, milyen szigorú edző, de úgy látja, ezzel csak ki akarja hozni a legjobbat minden játékosából.

„Hozzászoktam az évek során a szerda-szombat ritmushoz, de a Hypóban már belekóstolhattam, milyen amikor csak a BL-re kell koncentrálni. Egymás között is színvonalas meccseket tudunk játszani, miután sok tehetséges, juniorválogatott játékos van a klubnál. Adzsics mindenkire odafigyel, és ha valamit csinálhattál volna jobban, egyből felhívja rá a figyelmet.”

A kemény védekezés jelenti továbbra is az alapot, a játékosok teljes odaadással teszik a dolgukat a saját kapujuk előtt is, ugyanakkor Arenhart szerint az utóbbi időben ebből a szempontból sokat tisztult a stílusuk. „Szó sincs róla, hogy arra készítenék fel a játékosokat, hogyan adjanak pofonokat az ellenfeleknek. Mindenki versenyző alkat, a védekezést is szívvel csinálják, ezért olyan agresszívek.”

„Nagy vágyam a BL-győzelem, ha nem érjük el a final fourt a következő két évben, találok rá más módot, hogy beteljesítsem az álmaimat – jelentette ki.  – Amíg a testem engedi és a kézilabda boldoggá tesz, szeretném folytatni. Nem tűztem ki konkrét dátumot, hagyom, hogy sodorjon az élet. Még nem tudom, hol szeretnék letelepedni, ha egyszer befejezem. Persze jó lenne a család és a barátok mellett lenni, de ha nyugodt környezetre vágyom, azt jelen pillanatban nem Brazíliában, hanem Európában látom biztosítottnak. Legutóbb egy hétig voltam otthon, és ezalatt ellopták a húgom kocsiját a bátyám háza elől. Annyira megszerettem Magyarországot, hogy el tudnám képzelni, hogy ott éljem le az életem.”