A klubhonlap beszámolója szerint Pásztor Noémi a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi karának dietetika szakos hallgatója, az egyik legnehezebb vizsgáját pedig nemrég teljesítette.
„Ez volt a legnehezebb, a gyakorlati dietetika. Nagyvonalakban a betegségekről, a tünetekről, a kezelésekről, a különböző diétákról szól a tárgy, de ez tipikusan az, amikor az se elég, ha mindent tudunk. A legfontosabb tárgy, nyolc kredites, míg a többi általában csak kettő. Élvezem egyébként, szeretem tanulni, ez az, ami érdekel, csak mindig félek a vizsgától, hogy nehogy olyat kérdezzenek, ami épp nem jut eszembe, pedig amúgy tudom. Az is jó érzés, hogy a korábbi félévekben tanultak most segítettek, hiszen összeálltak egy egésszé” – idézi a fradi.hu Pásztor Noémit.
A válogatott beálló elmondta, többször is megfordult a fejében, hogy befejezi a tanulmányait, ám most már egyre közelebb a végzéshez arra hajt, hogy csúszás nélkül megszerezze a diplomát.
„Szerettem volna diplomát, illetve tanulni mindenképp, de az elején, a felvételi környékén még nem tudtam pontosan, hogy mit akarok. Úgy kezdtem neki az egyetemnek, hogy lesz, ami lesz, szeretném megcsinálni, de majd meglátjuk, hogy az élet miként alakítja. Aztán, azóta mindig épp jól jött ki a program, vagy mindig épp akkor volt kedves a tanár, amikor szükségem volt rá. Sokszor éreztem úgy egy-egy rosszul sikerült vizsga után, hogy na, ennyi volt, itt hagyom, vagy legalább passziválom a félévet, de annyira jó közösséget találtam az egyetemen is, hogy végül folytattam, mert nem szeretnék másik évfolyamba kerülni. Egyre közelebb vagyok, egy évem van hátra a diplomáig, és most már új célt is találtam: szeretném majd a végén elmondani magamról, hogy azon kevesek közé tartozom, akik élsportolóként csúszás nélkül szerezték meg a diplomát. Annak is örülök, hogy idén először azt éreztem, hogy elfogadták, hogy sportoló vagyok, pedig korábban ez nem mindig volt így. Volt, hogy a társak eszméltek rá, amikor látták a tévében egy meccsünket, hogy »mi bulizunk, te meg most is játszol…«, de a tanároktól is több segítséget kaptam, főleg az említett nehéz tárgynál, a gyakorlati dietetikánál köszönhetek sokat az oktatómnak.”
A 21 éves kézilabdázó úgy érzi, hogy hasznos, hogy a versenysport mellett más környezetben is bizonyíthat.
„Megkapom olykor, hogy csak a kézire kellene koncentrálni, de aki ismer, az tudja, hogy nekem segít a tanulás. Azt hiszem, beleőrülnék a gondolataimba, ha csak a sport lenne, egy-egy rosszabbul sikerült edzés után egész héten azon kattognék, hogy ezt vagy azt miért hagytam ki. Hasznos, hogy más környezetben is vagyok, így érzem egyensúlyban az életemet. Harmadikos korom óta kézilabdázom, vagyis végig kísérte az életemet a kézi és a tanulás.”
