Férfi kézi: amikor kétszeri hosszabbításban vertük a jugókat az olimpiáért

Amikor Andrej Golics az utolsó másodpercben belőtte azt az üres kapus gólt, tudtuk, hogy Sydneynek annyi. Arra azonban talán a legrosszabb rémálmainkban sem gondoltunk – nemhogy abban a pillanatban –, hogy a 23. gólunk utáni ünneplés (?), a viszonylag frissen bevezetett gyors középkezdési szabályról való elfeledkezés (?), a kiállítástól való félelem (?) vagy a 18 éves Nagy László rutintalansága (?) mélyütéssel ér fel a magyar férfi kézilabda-válogatott számára. Hiszen akkor „csak” annyi történt, hogy a franciákkal szemben alulmaradtunk az 1999-es vb nyolcaddöntőjében, s ezzel elúsztak az olimpiai remények.tudtuk, hogy Sydneynek annyi. Arra azonban talán a legrosszabb rémálmainkban sem gondoltunk – nemhogy abban a pillanatban –, hogy a 23. gólunk utáni ünneplés (?), a viszonylag frissen bevezetett gyors középkezdési szabályról való elfeledkezés (?), a kiállítástól való félelem (?) vagy a 18 éves Nagy László rutintalansága (?) mélyütéssel ér fel a magyar férfi kézilabda-válogatott számára. Hiszen akkor „csak” annyi történt, hogy a franciákkal szemben alulmaradtunk az 1999-es vb nyolcaddöntőjében, s ezzel elúsztak az olimpiai remények.

Akkor még nem láttuk előre, hogy legközelebb 2003-ban jut ki férfiválogatottunk világversenyre.

Az athéni olimpiára kvalifikáló portugáliai világbajnokság előtt megállapíthattuk: pokolian nehéz csoportba kerültünk, de a középdöntőbe jutást érő negyedik hely két papírforma győzelemmel elérhető. Nos, ezeket hoztuk is a szaúdiak és az argentinok ellen, azzal viszont nem számoltunk, hogy a dél-amerikaiak legyőzik a horvátokat és döntetlent játszanak az oroszokkal... A záró fordulóban a továbbjutáshoz egy pontot kellett volna szereznünk a horvátok ellen, de három másodperccel a vége előtt Metlicic betalált...

A csapat már a szállodában pakolt, amikor jött a hír: Szaúd-Arábia legyőzte Argentínát, továbbjutottunk!

Az arra a vb-re kitalált új középdöntős rendszerben a csoportunk második helyét kellett elcsípni, hogy játszhassunk az 5-8. helyért – a 7. hely még olimpiai részvételt ért. Ekkor jött a matek, hogy ha a franciák mindenkit megvernek a csoportban, akkor Nagy Laciéknak a svédek ellen belefér még egy szoros vereség is. A 33–32-re elvesztett meccs után pedig már tudtuk, a szlovénok ellen legalább három góllal kell nyerni. Volt közte négy is, a végén azonban 28–25-ös állásnál nagyon kellett Szathmári bravúrja, hogy ünnepelhessük az újabb továbbjutást.

Így jutottunk el a jugoszlávok elleni helyosztóig, amelynek győztese biztos olimpiai résztvevőnek mondhatta magát, míg a vesztesnek még kellett játszania egy ki-ki meccset a 7. helyért. A két csapat végig fej-fej mellett haladt, az utolsó 10 percre fordulva vezettünk kettővel is, de a „rendes” játékidő végül 25–25-tel zárult.

A jugók néhány másodpercre voltak attól, hogy a kétszer ötperces ráadás végén lezárják a meccset, de ekkor epizódszereplőből főszereplővé lépett elő Lendvay Péter, s a következő kétszer öt percben szárnyakat kapott a csapat. Aki nem emlékezne rá vagy nem látta, és izgulni akar, az ne olvassa tovább a cikket, amíg meg nem nézte a videót.

Nyilván nem árulunk el titkot, hogy a Skaliczki László vezette csapat 34–33-ra legyőzte a jugókat, így már az sem számított, hogy az ötödik helyért kikapott az oroszoktól: az athéni repülőjegy akkor már egy napja zsebben volt! A magyar férfi kézilabda-válogatott 2004-ben tizenkét év után szerepelhetett ismét olimpián, amely elég jól sikerült, hiszen a negyedik helyet szerezte meg a csapat.

Ilyenkor azért eszünkbe jut, hogy a 2020-as Eb-n milyen közel volt – egyetlen pontra –, ha nem is az olimpia, de az olimpiai selejtező...