Férfi kézi: Sostaric nem hiszi, hogy júniusban BL-meccset fognak vívni

– Március tizenegyedike óta nem léptek pályára. Mit gondol, lesz folytatás?
– Természetesen szeretnénk játszani, de a jelenlegi helyzetben túl kockázatos lenne, gyorsan terjed a vírus, így nem lenne bölcs dolog pályára lépni – mondta a Nemzeti Sportnak Mario Sostaric, a Mol-Pick Szeged férfi kézilabdacsapatának jobbszélsője. – Nem tudom, mikor lélegezhetünk fel, de kötve hiszem, hogy júniusban Bajnokok Ligája-meccset vívnánk. Már túl régóta leálltunk, ráadásul most léptünk volna az idény legfontosabb szakaszába, ezért sem kellene tovább halogatni a döntést. Mi lesz azokkal, akiknek június végén lejár a szerződésük? Akárhogy is határoznak a magyar és a nemzetközi szövetségnél, nekünk, játékosoknak el kell fogadni a döntést, nincs mit tennünk.

– Ha most lefújják a magyar bajnokságot, öné lenne a gólkirályi cím.
– Örömmel tölt el, hogy száztizenhárom gólt szereztem idén az NB I-ben, főleg úgy, hogy három bajnokin nem is játszottam. Ám akkor lennék a legboldogabb, ha a tavasszal tovább növelhetném a találataim számát.

– Bogdan Radivojevics érkezése óta kevesebb időt tölt a pályán, ez nem zavarja?
– Nagyon jó a kapcsolatom Bogdannal, aki nemcsak kiváló játékos, de nagyon jó ember is. Nem sok csapatnak van két ilyen jobbszélsője, és ezt Szegeden is tudják. Lehet, a mostani évadban kevesebb szerephez jutok, és minden percért meg kell küzdenem, de ez csak az előnyömre válhat – tudom, hogy egy pillanatra sem lazíthatok.

– Hogy érzi magát Szegeden?
– Már nem lennék itt, ha nem érezném jól magam. Szeretem, hogy családias a hangulat a klubnál. A város él-hal a kézilabdáért, a szurkolók pedig jóban-rosszban kitartanak mellettünk.

– A klubcsapatában Juan Carlos Pastor, a szlovén válogatottban Ljubomir Vranjes az edzője. Mennyire különbözik a két szakember kézilabdáról alkotott nézete?
– Mindkettőtől sokat lehet tanulni, de Pastor és Vranjes teljesen más: míg az előbbinél minden részletet ismerni kell a játékrendszerről, utóbbi talán kevésbé szigorú, ezért több szabadságot ad a játékosainak. Vranjesnek tíz napja volt az Európa-bajnokság előtt, hogy megossza velünk a taktikai elképzeléseit, ami sikerült is.

– Ha már az Eb-t szóba hozta: sokat zrikálták szegedi csapattársai, miután a magyarok egy góllal legyőzték önöket a középdöntőben?
– Borzasztóan éreztem magam a vereséget követően, de két nap múlva minden megváltozott, amikor bejutottunk az elődöntőbe. A magyar válogatott megmutatta, hogy képes magas színvonalon kézilabdázni, előzetesen nem sokan számítottak erre. Mi is így voltunk vele, hiszen olyan játékosok hiányoztak a keretből, mint Bodó Richárd és Lékai Máté. Szerencse, hogy a továbbjutásunk nem ezen múlott.

– Szlovénia kétmilliós kis ország, mégis ontja a világsztárokat. Minek köszönhető ez?
– Nem vagyunk sokan, éppen ezért a minőségre, nem pedig a mennyiségre összpontosítunk. A szlovén kézilabda sok kiváló játékost nevelt ki az idők során, de kosárlabdában is van egy Luka Doncicunk, Goran Dragicunk, labdarúgásban egy Jan Oblakunk, kerékpárban egy Primoz Roglicunk és akkor a téli sportokról még nem is beszéltünk. A siker kulcsa abban rejlik, hogy remek edzőink vannak, akik korán kiszúrják a tehetségeket. Férfi kézilabda-válogatottunk 2004-ben Európa-bajnoki ezüstérmes lett, három éve pedig világbajnoki harmadik, aminek hatására sok kisgyerek kezdett el kézilabdázni.

– Ön kit tart a világ legjobbjának?
– Az izlandi Aron Pálmarsson és a norvég Sander Sagosen jelenleg kiemelkedik a mezőnyből. Nemcsak az egyéni képességeik, de a játékintelligenciájuk, helyezkedésük, mozgásuk is átlag feletti.

– Akár hatszor is találkozhatott volna egymással a Szeged és a Veszprém a tavasszal.
– Kár, hogy nem így történt, mert ez a világ egyik legnagyobb rangadója a kézilabdában. A Veszprém elleni meccsek mindig Bajnokok Ligája-döntővel érnek fel, még akkor is, ha csak tét nélküli mérkőzésről van szó. Megtisztelő, hogy részese lehetek ezeknek a találkozóknak. Büszke vagyok a két évvel ezelőtti bajnoki címünkre és a tavalyi Magyar Kupa-győzelmünkre. Remélem, hamarosan folytatni tudjuk ezt a sorozatot a veszprémiek ellen.

– Mit üzen a szurkolóknak?
– Olvassanak minél több könyvet, zárják ki a külvilágot, mert elég sok rossz dolog történik most körülöttünk. Szlovéniában az emberek tanultak az olaszok példájából, ezért mindenki bezárkózott. Arra kérem a magyarokat, ha tehetik, maradjanak otthon – ez a legjobb módja, hogy megóvjuk az egészségünket. Csak együtt tudjuk legyőzni ezt a járványt! Hamarosan túl leszünk ezen az egészen, és akkor ismét találkozhatnak velünk a pályán.