Gyógyforrás, bor, Anna-bál, kézilabda – Balatonfüred új nevezetessége

Vágólapra másolva!

2020.02.17. 19:13

Címkék

Balatonfüred a Balaton északi partján fekvő, 13 500 lakosú kisváros – ezt tudjuk. A füredi Horváth-házban rendezték meg az első Anna-bált 1825-ben – ezt is tudjuk. A legutóbbi férfi kézilabda Európa-bajnokságon kilenc olyan játékos szerepelt a magyar válogatott 18-as keretében, aki a BKSE-ben játszott, illetve játszik – talán ezt is érdemes tudni. Látogatás az egyik legjobb honi utánpótlásképző műhelyben.

Részlet(ek) a Balatonfüred története című fejezetből:

„Balatonfüred a Balaton északi partján, lankás dombok által körülölelt, 13 500 lakosú kisváros. Északról a szelíd hegyek, délről a tó öleli át a várost, mely évszázadok óta sugározza a fenséges pannon derűt. (…) Nevét először 1211-ben a tihanyi apátság birtokösszeírásában említik. (…) Füred lakóinak életformáját, magatartását mindenkor alapvetően meghatározta a történeti hagyomány. Idegenforgalma századokra nyúlik vissza, és miután a füredi savanyúvizet gyógyvízzé, illetve gyógyforrássá nyilvánították, 1971-ben gyógyüdülőváros lett, 1987-től a Szőlő és a Bor Nemzetközi városa. (…) Balatonfüred az 1800-as években, a reformkorban indult fejlődésnek. Kedvelt találkozóhelye lett a haladó szellemű politikusoknak, művészeknek, történelmi, kulturális szerepe ekkor volt a legkiemelkedőbb. E korból számos műemlékkel, jelentős épülettel, hagyománnyal rendelkezik a város: 1825-ben itt, a Horváth-házban rendezték meg az első Anna-bált. (…) Kisfaludy Sándor adományokból, apátsági és népi segítséggel 1831-ben Balatonfüreden nyitotta meg a Dunántúl első kőszínházát, a magyar nyelv otthonát akkor, amikor a hivatalos nyelv a német volt.”

Kiegészítés a Balatonfüred története című fejezethez:

Egy fiatal testnevelő, Glatz László 1957-ben megszervezte az első kispályás kézilabdacsapatot. A kispályás csapat kereken ötven esztendővel az alapítás után vált „nagypályássá”: 2007-ben feljutott az NB I-be! Balszerencsésnek semmiképp sem titulálható az azóta eltelt tizenhárom év, amit két bajnoki, valamint négy Magyar Kupa-bronzérem és az azzal párosuló nemzetközi kupaszereplés is bizonyít.

De van itt, mármint Füreden valami, ami még a bronznál is fényesebben csilloghat. Konkrétan az, hogy az ország egyik legjobb utánpótlásképzése zajlik a klubnál.

Aki nem hiszi, böngéssze át a januári Európa-bajnokságon – sokáig – egyik bravúrt a másik bravúrra halmozó férfiválogatott keretét.

***

Bene Tamás ügyvezető elnök elégedett azzal, ahová a BKSE 2010 óta eljutott – de nem elégedett meg (Fotó: Tumbász Hédi)

„Az élvonalbeli tagság kiharcolása után három évvel, 2010-ben kezdődött el az utánpótlás fejlesztése – mondta Bene Tamás ügyvezető elnök. – György László vezetésével olyan munka indult el, amelynek alig van párja idehaza. Merem állítani, az utánpótlásképzés terén országos szinten ma már az első háromban vagyunk. György László idővel visszatért oda, ahonnan hozzánk jött, vagyis Dunaújvárosba, de amit elkezdett, Kárpáti Krisztián sikeresen folytatta. Évről évre, lépésről lépésre haladtunk előre, amíg eljutottunk odáig, hogy amit adni tudunk a nálunk nevelkedő fiataloknak, arra büszkék lehetünk. Mint ahogyan arra is, amit tőlük kapunk. Nincsenek luxuskörülmények, de amit biztosítani tudunk, sokaknak vonzó lehet. Az NB I-es meccseknek otthont adó Balaton Szabadidő- és Konferenciaközpont mellett az Eötvös Loránd Általános Iskola és a Lóczy Lajos Gimnázium csarnokában is tarthatunk edzéseket, és akkor még nem szóltam arról a négycsillagos szállodáról, amely gyakorlatilag kollégiumként funkcionál, az összes »vidéki« gyerek ott lakik. Én is voltam kollégista, Krisztián is volt, emlékeim szerint mi még nem ilyen körülmények között laktunk… Mindehhez talán azt is hozzáfűzhetem, hogy a remek feltételeken túl a különböző szinteken elért sikerek is csábítóak lehetnek azoknak, akik minket választanak. A serdülőbajnokságtól kezdve az ifjúságin az NB II-n, az NB I B-n át az NB I-ig minden lépcsőfok megvan. Sokan végig is járják az utat: a felnőttcsapat húszas keretében tizenkét olyan játékos található, aki vagy füredi, vagy már fiatalon hozzánk igazolt. Az első csapatban való szereplés lehetősége tehát adva van, és bízunk abban, azzal, hogy egy hónapja bekerültünk az akkreditált akadémiák közé, a jövőben még jobb feltételeket tudunk nyújtani a tehetségeknek. Az önkormányzatnak és a helyi vállalkozásoknak is hálával tartozunk a támogatásért. Úgy hiszem, ahová tíz év alatt eljutottunk, azzal elégedettek lehetünk, de megelégedettek semmiképp sem. Kétezertízben mindannyian aláírtuk volna azokat az eredményeket, amelyeket egy évtized alatt elértünk, de most már nem hátrafelé, hanem előre tekintünk: minőségi ugrásra készülünk! A szakmai munka mellett a Balaton és Budapest közelségével is magyarázható, hogy a játékosok szívesen jönnek hozzánk, mindemellett a kézilabdát szerető és értő közönségünk is van. Azt mondom, nagyjából a helyünkön vagyunk – bár mint említettem, szeretnénk ennél is feljebb lépni. A Veszprém és a Szeged természetesen kiemelkedik a felnőttmezőnyből, mi a harmadik, negyedik, ötödik helyért csatázhatunk. A legfontosabb az, hogy amit tíz éve elkezdtünk, tisztességgel folytassuk, mert így nevelhetünk ki minőségi játékosokat a magyar kézilabdázásnak.”

***

Kapusok munkában: balról Bősz Dániel, Fazekas Nándor és Andó Arián (Fotó: Tumbász Hédi)

A január 9. és 26. között megrendezett férfi kontinensviadalon 18 játékos alkotta a magyar válogatott keretét – a társaság egyik felét az különböztette meg a másiktól, hogy az „egyik” játszott, illetve játszik Balatonfüreden, a „másik” nem. Úgy ám, kilenc olyan kézilabdázónak (is) szólt a Himnusz, aki viselte már a sárga-fekete mezt. A kilencből hárman manapság is magukra öltik: Andó Arián, Bóka Bendegúz és Máthé Dominik boldogítja a füredi szurkolókat. Ha múlt időben fogalmaznánk, ezt elmondhatnánk Székely Mártonról, Hornyák Péterről, Győri Mátyásról, Ligetvári Patrikról, Szita Zoltánról és végül, de nem utolsósorban Bánhidi Bencéről. Nem csupán az közös bennük, hogy éveket töltöttek el a Balaton-parti egyesületnél, hanem az is, hogy itt váltak stabil NB I-es játékossá.

A 2016 óta a Mol-Pick Szeged kötelékébe tartozó, az évek során a világ legjobb beállói közé emelkedő Bánhidi Bence füredi története külön bekezdést érdemel, nem is egyet.

A legenda úgy tartja, miután az akkor még átlövőként jeleskedő tizedik osztályos legény Győrből Balatonfüredre igazolt, nemcsak új városba, új világba is csöppent. Addig hetente négy edzésen izzadt meg, onnantól fogva hármon – naponta. Ebben a motiváló közegben döbbent rá, hogy ami addig elég volt, a jövőben kevés lesz, ezért, hogy javítsa az erőnlétét, extra munkát végzett. Azzal, hogy ő erősödött, izmosodott az ificsapat is. Igaz, azt már sohasem tudjuk meg, mi lett volna, ha…

…a Gyöngyös elleni mérkőzést Mátó Istvánnak nem kell kihagynia sérülés miatt. Csakhogy a gárda beállója kidőlt a sorból, és vészmegoldásként a kétségkívül jól megtermett Bánhidi Bencére osztották a szerepét. Amit aztán olyan jól „játszott el”, hogy – amint azt maga az érintett mesélte el a múlt heti Hosszabbításban – attól kezdve ki sem lehetett mozdítani onnan.

„Én is úgy érzem, hogy erre a posztra születtem, csak idő kellett, amíg megtaláltam, azaz megtalálták a helyem” – szólt a dicséret a füredi szakembereknek, akik közül Sótonyi László szavazott neki bizalmat először az NB I-ben, és Csoknyai Istvánnál vált alapemberré.

Mígnem eljött 2016 nyara, amikor Bánhidi Bence – talán nem bántjuk meg ezzel a füredieket – egy szintet feljebb lépve Szegedre szerződött.

Vele tartott Bóka Bendegúz is.

***

Bóka Bendegúz (jobbra) a fürediek egyik „csúcsterméke” (Fotó: Tumbász Hédi)

„Kiskorom óta Füreden játszom, itt ragadtam, jól is érzem magam – tör a lényegre Bóka Bendegúz, a 26 esztendős balszélső, aki az Eb egyik legszebb gólját lőtte a portugáloknak egy kínai figura végén. – Mindössze egy évig nem tartoztam ide, és bár a szegedi »kitérő« nem úgy alakult, ahogyan reméltem, abból az időszakból is tanultam. Nem úgy tekintek arra az idényre, hogy kár érte, sokkal inkább úgy, hogy amin akkor keresztülmentem, annak köszönhetően több lettem. Bence tökéletesen megoldotta azt a feladatot is, amit Szegeden kapott, Juan Carlos Pastor mára világklasszis beállót faragott belőle. Örülök annak, hogy ilyen jól megy neki, miként annak is örülök, hogy én Füreden játszom. Jóformán minden ide köt, itt lettem élvonalbeli kézilabdázó, innen lettem válogatott. Az összképen egyedül az ront, hogy az egymás közti fociban manapság már az öregek brigádjában kapok helyet... A viccet félretéve: a fiatalok ugyanúgy végigjárják a szamárlétrát, ahogy én végigjártam, és tizenkilenc-húsz évesen már megadatik nekik, hogy az NB I-ben mutassák meg magukat. Van, ahol erre nem lenne lehetőségük, itt viszont van, és ez egyértelműen a fejlődésüket szolgálja. A mély vízbe dobják őket, de ez nem okoz gondot nekik. A magam részéről remélem, hogy azokkal a társaimmal egyetemben, akik a füredi múltjuknak is köszönhetően válogatottak lettek, jó példával szolgálunk a mai ifjaknak. Ha esetleg valaki amiatt kezd el kézilabdázni, mert látott minket az Euróba-bajnokságon, már megérte! Nyugodt szívvel jelenthetem ki, a válogatottban és a Balatonfüredben az a közös, hogy itt is, ott is remek a csapategység. Füreden van szavam az öltözőben, mégiscsak régi motoros vagyok, de nem kell terelgetni a fiatalokat. Mivel többségük itt nőtt fel, tudja, mi a dolga, tudja, hol a helye, tudja, hogyan működik a rendszer. Attól, hogy még a húszon innen pályára lép az NB I-ben, nem száll el. Mindenki szerényen, alázattal dolgozik, tudván, hogy innen is van feljebb. Arra persze büszkék vagyunk, hogy Füredet ennyien képviseltük az Eb-n, ámbár ez egészen addig nem volt téma köztünk, amíg a torna vége felé valahol nem olvastunk erről. Az Európa-bajnokság egyébként is sokat adott nekünk, csak az utolsó két meccsért kár… Ha valaki a rajt előtt felajánlja, hogy kilencedikek leszünk, valószínűleg a tenyerébe csapok, de utólag van bennem némi hiányérzet, mert ha csak egy ponttal többet szerzünk, az olimpiai selejtezőn is megmérethettünk volna. Ez is bizonyítja, hogy még van hova fejlődnünk, ugyanakkor hiszem, hogy a 2022-es, részben hazai rendezésű Eb-re már ütőképes csapattá válunk. Ugyanaz a cél lebeg a szemem előtt a nemzeti együttesben is, mint a klubomban: napról napra előlépni. Hogy mást ne mondjak, már hat éve annak, hogy a Füred legutóbb harmadik lett a bajnokságban, lassan ideje újra felkapaszkodni a dobogóra... S hogy mi a titkunk? Nincs itt semmiféle titok. Csak munka.”

***

Kis Ákos edző irányításával gyakorol a serdülőcsapat (Fotó: Tumbász Hédi)

György László, majd Kárpáti Krisztián irányítása alatt Magyarország egyik legeredményesebb utánpótlásbázisa alakult ki a „Balatoni Riviéra” partján. Ha a Városi Múzeumban kapna egy vitrint a Balatonfüredi KSE, abban – többek között – három junior- és egy-egy ifjúsági, valamint serdülőbajnoki aranynak kellene helyet szorítani. No meg egy díszbetűkkel írt hosszú névsornak, amelyben A-tól Z-ig, azaz Andó Ariántól Zdolik Bencéig azok találhatók, akik Füredről jutottak el a válogatottig. Megjegyzendő, nem csak a magyarig – Stanislav Kaspárek 18 évesen érkezett a csapathoz, és a fejlődésével párosuló remek teljesítményével nem csupán az őt 2018-ban szerződtető Szeged, hanem a cseh szövetségi kapitány figyelmét is felkeltette, s 2017 óta válogatottnak is vallhatja magát.

Az egymás közötti játékban sem kímélik magukat a balatonfürediek (Fotó: Tumbász Hédi)

Tekintve, hogy a felnőtt-, a junior-, az ifjúsági és a serdülőválogatottnak egyaránt több füredi játékos a tagja, nem csoda, hogy a Magyar Kézilabda-szövetségben sűrűn postázzák a meghívókat a 8230 Balatonfüred, Horváth Mihály utcába – a BKSE címére. S az sem csoda, hogy a Veszprémmel karöltve a Füred – a Szeged, a Ferencváros és a NEKA mellett – bekerült az államilag elismert akadémiák közé.

Így jár az, aki jól dolgozik.

***

Kárpáti Krisztián nem csupán beszél az utánpótlás-nevelés fontosságáról (Fotó: Tumbász Hédi)

„Vitathatatlan, a játékosoknak jó dolguk van itt, de az edzőknek szintúgy – mondja mosolyogva Kárpáti Krisztián, az ifjúsági csapat vezetőedzője, egyben az ifjúsági válogatott szövetségi edzője. – Minden feltétel adva van a minőségi munkához. Balatonfüred kisváros, két-három kilométeres körzetben minden megtalálható. Két középiskolával, a Lóczy Lajos Gimnáziummal és a Szent Benedek Középiskolával működünk együtt, aminek megvan az az előnye is, hogy reggel hétkor már edzést tarthatunk a gyerekeknek, akik aztán kilencre mennek iskolába. A tanítás után még egy foglalkozás vár rájuk – a hét több napján legalábbis két edzésen van jelenésük, úgy, mint a felnőtteknek. A hétvégén pedig két meccsen is pályára lépnek, a serdülők a maguk korosztályos bajnokságában, illetve az NB II-ben, míg az ifik a saját bajnokságuk mellett az NB I B-ben. Úgy tartjuk, utóbbi fontos lépcsőfok az ifjúsági bajnokság és az NB I között, ráadásul az eredmények is arról tanúskodnak, hogy a fiatalok megállják a helyüket ezen a szinten is. Hárman dolgozunk az utánpótláscsapatokkal, Kis Ákos és Lelkes Gábor tevékenykedik még edzőként, ha éppen nem a saját meccseinken ülünk, járjuk a többit, hogy az ügyes gyerekeket próbáljuk Füred felé terelni. Többé-kevésbé sikerül is, de azért nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a közelben van egy NEKA és egy Veszprém is… Az ificsapatunk százszázalékos teljesítménnyel vezeti a bajnokságot, az NB I B Nyugati csoportjában a harmadik helyen állunk, mint ahogy a serdülők is harmadikak. Mindazonáltal nem elsősorban a minél jobb helyezés elérésére törekszünk, hanem arra, hogy minél több játéklehetőséget adjunk a srácoknak. Persze a korosztályos bajnokságban valamelyest elvárás a sikeres szereplés, de a munkánk fokmérője valójában az, hány élvonalbeli kézilabdázót nevelünk ki. Ha valaki azt kérdezné tőlem, miért Füredet válassza egy tehetség, azt felelném, vessen egy pillantást a felnőttcsapat keretére: zömében magyar, saját nevelésű játékos nevével találkozhat. Van, ahol a világsztárokban bíznak, van, ahol az NB I B a plafon, itt más a módi. Félreértés ne essék, egy szóval nem mondjuk, hogy ami másutt van, az rossz, ám szentül hisszük, hogy jó irányba visz az az út, amelyre mi léptünk.”

Kárpáti Krisztián büszke az egyaránt bajnok serdülő- és ificsapatra (Fotó: Tumbász Hédi)

***

Csoknyai István, a felnőttcsapat edzője és a 43 évesen
még védő kapusóriás, Fazekas Nándor (Fotó: Tumbász Hédi) — Csoknyai István, a felnőttcsapat edzője és a 43 évesen még védő kapusóriás, Fazekas Nándor (Fotó: Tumbász Hédi)

A 71-es főútra sokan az ország másik végéből indulva „lépnek rá” azért, hogy Balatonfüreden kössenek ki. Máthé Dominik Nyíregyházáról, Szűcs Bence Balmazújvárosból, Varga Márton Hajdúböszörményből, Zdolik Bence Békéscsabáról érkezett, de jöttek játékosok Salgótarjánból vagy éppen Nagyatádról is. S jönnek a szurkolók más városokból is, például Veszprémből. Nem másért, mint hogy egy szoros meccsnek lehessenek a szemtanúi. A látványt természetesen Veszprémben megkapják, de az izgalmat javarészt csak a Bajnokok Ligájában – az NB I-ben nem.

A 728 néző befogadására alkalmas csarnokban rendre öt-hatszázan szurkolnak Bókáéknak, ám az is sűrűn megesik, hogy ki kell függeszteni a „Telt ház!” táblát. Nincs ez másként a Füreden csak Facsigaként ismert panzióban sem, amely egyfelől az egyedülálló játékosok otthona, másfelől konditermében visszatérő látogatónak számítanak az első csapat tagjai. A klubnál uralkodó családi légkört ez ugyanúgy jellemzi, mint az, hogy a korosztályos csapatok mérkőzésein sem kong az Eötvös suli takaros lelátója az ürességtől, és akkor még finoman fogalmaztunk.

Apropó, Eötvös suli! Az egy dolog, hogy ott értesülünk arról, hogy a Lóczy Lajos Gimnázium a diákolimpia legutóbbi hat országos döntőjéből négyet megnyert, az meg egy másik, hogy az irodában Kárpáti Krisztián büszkén mutat rá két, a 2016–2017-es idény végén készült csapatképre – az egyik a serdülő-, a másik az ifjúsági együttest örökíti meg. A két bajnokcsapatot.

Az akkori ifik közül ma már tízen az NB I-ben játszanak, hárman a válogatottban is bemutatkozhattak.

És itt akár pontot is tehetnénk a történet végére, de a jó hír az, hogy folytatódik.

AKIKRE BÜSZKÉK LEHETNEK
Egy, kettő, három… nyolc, kilenc! Gyors számolás, és igen, megvan az eredmény: a BKSE első csapatát 2014 óta irányító Csoknyai István elmondhatja magáról, hogy az Eb-re nevezett kilenc füredi múlttal, illetve jelennel rendelkező játékosnak volt az edzője. „Az nem kifejezés, hogy büszke vagyok erre! – jelenti ki a 12-szeres magyar bajnok és Magyar Kupa-győztes korábbi klasszis, aki 2009 és 2010 között szövetségi kapitányként is ténykedett. – A klubunk erejét mutatja, hogy a keret fele kötődik a Balatonfüredhez. Mondhatni, az a fő szándékunk, hogy minél több saját nevelésű játékos szerepeljen a felnőttcsapatban. Külön öröm, hogy a legtöbben nemcsak bekerülnek a keretbe, jól is játszanak. Ez azzal jár, hogy elviszik őket erősebb csapatokba, a legjobb példa erre Bánhidi Bence esete. Én nem szeretem az ugródeszka kifejezést, de mi ezt a szerepet töltjük be. Az is igaz viszont, hogy ha valaki magasabban jegyzett klubba igazol, az a mi munkánkat is dicséri. Hálás feladat az itt nevelkedő tehetségekkel dolgozni, ugyanakkor nehéz megtartani őket. Ha elmennek, az egyik szemünk sír, a másik nevet. Nevet, mert előrelépnek, s tovább fejlődhetnek, és sír, mert mi így minden nyáron hozzáfoghatunk az új csapat építéséhez. Van, amikor gördülékenyen megy, van, amikor kevésbé. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy tartsuk azt a szintet, amit elvárnak tőlünk, és amit mi is elvárunk magunktól. A válogatottra és az Eb-re visszatérve: az ország minden pontján büszkék lehetnek erre a csapatra. Amit a szakmai stáb kitalált, működött, a meccsek többségén jól játszottak a srácok. Kis szerencsével nagyobb sikert is elérhettek volna, de ne legyünk telhetetlenek: az első és talán legfontosabb lépést megtették. Két év múlva Magyarország lesz az egyik házigazdája az Eb-nek, meggyőződésem, addigra kialakulhat egy igazán erős gárda. Jönnek fel a fiatalok – és ez bizakodásra ad okot. Ők még több tapasztalatot szerezhetnek 2022-re, egyebek mellett ezért is lenne jó kijutni a jövő évi világbajnokságra. Az irány mindenesetre jó, ezt kell követni.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2020. február 15-i lapszámában jelent meg.)