Férfi kézi: a Sävehof magyar irányítója szerint sokat lehet tanulni a svédektől

Viszonylag kevesen ismerték Koncz Andrást, mielőtt Budakalászról a svéd IK Sävehof férfi kézilabdacsapatához szerződött volna a nyáron, ráadásul a felnőttválogatottban eddig még nem szereplő magyar játékos első légiósévében a Bajnokok Ligájában is bemutatkozhatott.

„Jól érzem magam Svédországban, mindenki nagyon kedves, segítőkész, de az otthoni élet, a család, a barátok eléggé hiányoznak – mondta a Nemzeti Sportnak a 24 éves irányító, akinek az átigazolásában nagy szerepet játszott egykori budakalászi csapattársa, a svéd címvédőnél edzőként dolgozó Emil Berggren. – Emil megkérdezte, hogy szeretnék-e a Bajnokok Ligájában játszani, amire szerintem nem sok magyar játékos mondana nemet. Kijöttem, megnéztek, és utána egyből szerződést ajánlottak.”

A Sävehofban nem Koncz az egyetlen magyar, a balszélső Sunajko Stefán a Mol-Pick Szeged kölcsönjátékosaként szerepel a Handbollsligan tavalyi kiírásának aranyérmesénél, amelynek nem megy a játék: a BL-ben nem érte meg a tavaszt, és a bajnokságban is csak a 7. helyen áll.

„A svéd élvonalat nehéz összehasonlítani a magyarral, mivel teljesen más a lebonyolítási rendszer – teszi hozzá. – Azt gondolom, az otthoni bajnokság erősebb, a meccsek java részén nem borul a papírforma. Itt akár a tizedik is megverheti a másodikat, nem véletlen, hogy az északi csapatok viszonylag hamar elvéreznek a nemzetközi porondon. Ennek ellenére sokat lehet tanulni a svédektől: a sportág felépítése, a klubok menedzselése, a játékosokra irányuló figyelem kezelése, a marketingtevékenység egyaránt magas színvonalú.”

Az Elektromosban nevelkedő Koncz szerint az eredmények ellenére nincs temetői hangulat az öltözőben, az idegenbeli túrák rendkívül jó hangulatban telnek, s a társak az első pillanattól kezdve befogadták, segítették.

„Egyedül a játékperceket illetően van hiányérzetem, de előzetesen számoltam vele, hogy nem leszek rögtön kezdő – folytatta Koncz. – A Sävehofnál elsődlegesen a saját nevelésű tehetségekből szeretnének kész játékosokat faragni, ebből adódóan a külföldiek – köztük én is – nincsenek túl könnyű helyzetben. Edzek, teszem a dolgomat teljes erőbedobással, és bízom benne, ezt a jövőben értékelni fogják.”

A jobbkezes játékmester leginkább védekezésben fejlődött az északiaknál, bár a legnagyobb változást annak tartja, hogy sikerült „megismernie” magát az elmúlt fél évben. A pályán kívül sok időt tölt Sunajkóval, akivel számos éttermet kipróbáltak már, és a helyi moziban is gyakori vendégek.

„Mindkettőnknek nagy segítség a másik jelenléte, de elsődlegesen az edzésekre és a regenerációra összpontosítunk.”

Az ünnepekre hazautazó Koncz András a televízió előtt szurkol a magyar válogatottnak, egyúttal két jó barátjának, a ferencvárosi Nagy Bencének és a budakalászi Tóth Ádámnak a januárban kezdődő Európa-bajnokságon.