Nagy László: Életem egyik legjobb döntése volt, hogy Veszprémbe igazoltam

– Higgadtan, de nagyon érzelmes búcsúbeszédet mondva köszönt el a kölni BL-döntő másnapján a Veszprém Arénánál összegyűlt hatalmas tömegtől. A hangja néha el is csuklott. Nehéz volt?
– Búcsúbeszédet sosem könnyű mondani, főleg akkor nem, ha olyasvalamitől vagy -valakitől köszönsz el, amit vagy akit nagyon szerettél – válaszolta mosolyogva a profi pályafutását befejező Nagy László.

– A kézilabda töltötte ki az életét. Hogy lesz ezentúl? Mit talál az edzés, a napi szigorú, feszes programok helyett?
– Ez nagyon egyszerű, a kézilabdát.

– Nem szakad el a sportágtól, mostantól mégis más ritmusban él, más feladatokkal kel és fekszik.
– Azért lesz egy kis időm az átállásra, mert a Telekom Veszprémben júliustól veszem át a sportigazgatói teendőket, mégpedig úgy, hogy a jelenlegi igazgatóval, Gulyás István barátommal – a megbeszélésünk szerint – továbbra is szoros munkakapcsolatban maradok. A szövetség alelnökeként is bőven lesz dolgom, hiszen a jövő héten az Európa-bajnoki selejtezőben két meccs vár Csoknyai István és Vladan Matics, a két szövetségi kapitány együttesére.

– Az orvosok szerint a gyors váltás, a hirtelen leállás járhat kedvezőtlen hatásokkal. Ezeket kivédi?
– Nyilván nem lehet egyik napról a másikra nullára vinni a mozgásmennyiséget. Ebben is fokozatosságot tervezek, a karbantartó tréninget pedig nem is szándékozom elhagyni.

– Erre lesz is alkalma a nyári nemzetközi gyerektáborában. Már várja a fiatalokat?
– Betelt a létszám, folynak az előkészületek, július elején pedig érkeznek a gyerekek külföldről és itthonról. Már a tizenegyedik tábort rendezzük, a kezdetek pedig a barcelonai éveimre nyúlnak vissza.

– Ha már múltidézés... Egyetért, hogy az utóbbi napok Kölnben boldogságban és csalódásban teltek?
– Aludtam már rá, hogy a Veszprém Kölnben a harmadik, összességében a negyedik BL-döntőjében maradt alul, de tudom, ez az esély sosem tér vissza. A csapat mindent megtett, hogy a szintén visszavonuló Momir Iliccsel együtt BL-győztesként zárhassam a pályafutásomat, de sajnos nem jött össze. Jobb volt a döntőben a Vardar, ezt korrekten el kell ismerni.

– A szkopjeieket százezer ünneplő és utcabál fogadta otthon, de a Veszprém érkezésére és a második hely megünneplésére is nagyon sokan eljöttek az arénához.
– Mindenki, mi is arra készültünk a tréningeken és a lelkünk mélyén, hogy a trófeával térünk haza. Ebből megint csak ezüstérem lett, de a szurkolóink, akik eljöttek a Veszprém Arénához, pontosan tudták, mennyi munkánkba, igyekezetünkbe és fáradságunkba került ez az eredmény. Hiszen megint csupán kevéssel maradtunk le a hatalmas sikerről. Az idáig vezető úton pedig tavaly októbertől, vagyis David Davis edző érkezésétől határozottan, nagy akarattal és eredményesen haladtunk. Megérdemeltük volna a BL-trófeát, de az utolsó, a legnehezebb lépést sajnos nem tudtuk megtenni.

– Ebben a sérüléseknek mennyi volt a szerepe?
– Az elődöntőben, amelyben a győzelem óriási lelki többletet adott, Sterbik Árpádnak a lába megsérült, én pedig a vállamra kaptam hatalmas ütést. A gyors, mégis alapos vizsgálatok kiderítették, hogy törés, szakadás egyikünknél sem volt. Ezután az egészségügyi stábunk huszonnégy órás szolgálata következett, és ennek köszönhetően mindketten pályára léphettünk.

– Összeszorított foggal, a fájdalmat valahogy legyőzve. Megérte kockáztatni?
– A BL-döntő az BL-döntő. Ha az orvosok nem tiltják meg, akkor játszani kell. A kezeléseknek köszönhetően nem volt elviselhetetlen a fájdalom, de a fogamat tényleg össze kellett szorítani.

– A búcsúbeszédét azzal kezdte, hogy önző lesz, és azt mondja, végre vége a kézilabdának a pályán. Ezt hogy gondolta?
– Nagyon sokan próbáltak maradásra bírni, de én már tavaly októberben eldöntöttem, ez az utolsó idényem. Még biztosan folytathatnám a játékot, az erőm megvan hozzá, de úgy érzem, ennyi volt szép, ennyi volt jó, ennyi volt elég. Az utolsó hónapokban a lehető legjobb erőnléti és mentális állapotban játszottam, és csapatkapitányként sikerült a társaimat is összefogni, lelkesíteni, támogatni. A legfontosabbnak azt tartom ezekben a búcsúzkodós, érzelmekkel teli órákban és napokban, hogy ebben a csodálatos klubban fejezhettem be a karrieremet. Ebben döntő szerepe volt a klub vezetőinek, több edzőmnek, a szurkolóknak és a csapattársaimnak.

Nagy László búcsúbeszéde

– Tudjuk, fiatalabb korában nem ezt és nem így tervezte. Megérte a pályamódosítás?
– Soha nem titkoltam, hogy fiatalon az volt az álmom, hogy a Barcelonában szerepelhessek, valamint ott is fejezzem be a játékot. Hogy nem így történt, az a klub egyik korábbi vezetőjén, Hajnal Csabán múlott. Neki nem tudok elég hálás lenni, mert kitartóan ostromolt, hogy jöjjek Veszprémbe. Még csak tizenhét-tizennyolc éves voltam, amikor eljött a szegedi panellakásunkba, hogy meggyőzzön, menjek a Veszprémbe. Akkor viszont már megkaptam a Barca ajánlatát, amelyre nem lehetett nemet mondani.

– Hét év elmúltával, amikor lejáróban volt a Barca-megállapodás, újabb lehetőségek nyílhattak volna meg. Miért maradt?
– Persze megint Hajnal Csaba volt az első, aki hívott, el is jött hozzám, hogy meggyőzzön. Csakhogy a katalán klub, amelyben kiválóan éreztem magam, ötéves szerződést ajánlott. Elfogadtam, mert a barcelonai munka, a sikerek, az ottani életérzés semmi máshoz nem hasonlítható, el sem magyarázható.

– Tizenkét barcelonai év után, hét esztendővel ezelőtt mégis meghajlott. Mivel győzték meg a magyar bajnok vezetői?
– Még volt egy évem, de aztán csak nagyon rövid időre szóló szerződést kínált a Barcelona, Hajnal Csaba pedig azt mondta, végre jöjjek a magyar bajnokhoz. Kiváló megállapodást tett elém, aláírtam.

– Jó döntés volt?
– Életem egyik legjobbja. Lemondtam az álmomról, hogy a katalán egyesületben hagyjam abba, de így lett jobb, kerekebb és szebb a karrierem. Kiváló vezetőkkel, edzőkkel és csapattársak sokaságával dolgozhattam együtt. A családommal együtt, amelynek nem tudok elég hálás lenni, én is nagyon megszerettem a várost, a klubot és a szurkolókat, akikhez hasonló nincs is a világon. Nem akarok túlságosan pátoszos lenni, de büszke lehet az az ország, amelyben ennyi sporthoz értő, sportszerető ember él.

A Veszprém búcsúvideója