Félelmetes harcosként pózolt a Szeged világbajnok átlövője

Félelmetes harcosként pózolt a Szeged világbajnoka– az NSO Tv werkfilmje

– A meccseken is hasonló szenvedéllyel és harci kedvvel játszik, mint amit a fotózáson mutatott. Ez belülről jön?
– A pályán valóban gyakran megesik velem, hogy a játék hevében „megőrülök”, de szükségem van erre a lelkiállapotra ahhoz, hogy igazán koncentrálni tudjak. Így tudok tényleg együtt élni a történésekkel.

– Úgy tűnik, ez jó hatással van a szegedi csapattársaira is, őket szintén sikerül feltüzelnie.
– A nyáron velem együtt érkező Joan Canellasszal igyekszünk a lehető legtöbbet segíteni a többieknek, örülök, ha kívülről is úgy látszik, hogy az általunk képviselt mentalitás másokra is átragad. Nem szabad egy pillanatra sem leengednünk vagy csüggednünk, még ha éppen egy gyengébb periódusba is kerülünk, hanem ugyanolyan elánnal kell végig harcolnunk, mert ez hozza meg a sikert.

– A pályán kívül viszont egy teljesen más arcát láthatjuk.
– A magánéletben tényleg sokkal nyugodtabb vagyok, nem jellemző rám, hogy bármin mérgelődnék vagy stresszelném magam. Ilyen az alaptermészetem, azonban a csarnokba belépve megváltozom, és egy agresszívebb oldalamat mutatom.

– Megtalálta a számításait a magyar csapatban?
– Úgy érzem, jobban is megy a játék, mint a Vardarban, ahol legtöbbször csak a védekezésben volt szerepem, míg Szegeden támadásban is számítanak rám. Ettől még a védekező feladatomat tartom a legfontosabbnak, mert persze mint minden kézilabdázó, én is szeretek gólt lőni, de ahhoz, hogy valaki elismert játékos legyen, a saját kapuja előtt is kiemelkedőt kell nyújtania. Az edzőm és a társaim bíznak bennem, ez pedig nagy önbizalmat ad.

– Ráadásul Szegeden is úgy rajonganak a kézilabdáért, mint előző állomáshelyén, Szkopjéban.
– Ezt az is jól mutatja, hogy a Bajnokok Ligájában az ellenféltől függetlenül rendszeresen telt ház előtt játszhatunk, ami megsokszorozza az erőnket. Ráadásul a szurkolóink külföldre is nagy számban tartanak velünk, emlékszem, mennyire meglepődtem, amikor az első meccsünk előtt a Zagreb ellen idegenben megláttam, hogy több százan kísértek el minket. Egyszerűen nem tehetjük meg velük, hogy ne adjunk bele mindent, mert így tudjuk meghálálni az erőfeszítéseiket.

– Már 2012-ben légiósnak állt. Mi volt a legnehezebb az azóta eltelt időszakban?
– A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy megértsem az embereket egy idegen országban, és megtanuljam a nyelvüket. Franciaországban volt a legkeményebb, ekkor éltem először távol az otthoniaktól. Bármire szükségem volt, nem tudtam megértetni magam a helyiekkel. Később hozzászoktam a helyzethez, így Macedóniában is könnyebb volt.

– Nem bántja, hogy a pénzügyi problémák miatt sok spanyol játékosnak kellett külföldre mennie?
– Imádom az országomat, ha több erős csapat lett volna otthon, talán soha nem igazolok külföldre. Azonban nem tehettem mást, el kellett fogadnom a helyzetet. Szeretném otthon befejezni a karrieremet, de jelen pillanatban ez nem tűnik reálisnak.

– Szegeden először élhetnek együtt a párjával. Már nagyon vártak rá?
– Valóban ezelőtt sokszor nem volt könnyű, mert különböző országokba szólított minket a kézilabda, most végre több időt tölthetünk együtt. Nagyon örülünk, hogy itt lehetünk, szép a város, mindent megtalálunk benne, amire szükségünk van. Budapest sincs messze, így ha időnk engedi, ott is megfordulunk. Mindkét helyen megvannak már a kedvenc éttermeink, amelyeket szívesen keresünk fel.

– De akkor sem esik kétségbe, ha saját magának kell kötényt és fakanalat ragadnia.
– Igazság szerint már kiskoromtól kezdve érdekelt a főzés. Karácsonykor általában a nagybátyám készítette a menüt az egész családnak, én pedig folyamatosan ott forgolódtam mellette, próbáltam segíteni neki és ellesni a mozdulatokat. Mivel viszonylag hamar, már tizenöt évesen elkerültem otthonról, egyébként is meg kellett tanulnom ellátni saját magamat, mert nem szerettem folyamatosan éttermekbe járni.

– Igaz, hogy újra beült az iskolapadba?
– Gondolnom kell a sport utáni életemre is, így turizmust és vendéglátást tanulok levelező szakon. A képzés kétéves, most végzem az első évfolyamot, egy vizsgaidőszakon már túl is vagyok. Szívesen jártam volna egy szakács tanfolyamra, de ahhoz otthon kellene lennem, ez pedig most nem megoldható.

– Sokat gyakorol? Van specialitása?
– Szeretek magunknak főzni vagy éppen különböző ételekkel kísérletezni, de a napi két edzések mellett nem marad rá olyan sok időm. Azt hiszem, paellában elég jó vagyok, ez nemzeti ételnek számít nálunk Spanyolországban, és a serpenyőről kapta a nevét, amiben elkészítik. A családunk is nagyon szereti, így volt lehetőségem alaposan elsajátítani.

– A magyar konyhával hogy áll?
– Magyar étel elkészítésével még nem próbálkoztam, talán majd a későbbiekben. Viszont az egyik itteni kedvencem a gulyásleves, amely az ízvilága, a fűszerek miatt is közel áll a szívemhez.

– A felesége örülhet neki, hogy nem neki kell a konyhában tüsténkednie.
– Természetesen boldog, ha én főzök helyette, csak az bosszantja, hogy a sok mosatlan rámarad a konyhában...

– A kézilabda után is ezzel foglalkozna?
– Nem tudhatom, mit tartogat számomra az élet, ha egyszer befejezem a játékot, de az biztos, hogy szeretek főzni. Az álmom, hogy nyissak egy saját éttermet, de ezt nagyon nehéz lesz megvalósítani. Először talán szakácsként kellene munkába állnom, hogy tapasztalatot gyűjtsek. Ez azonban még a jövő zenéje, most az a legfontosabb, hogy a Szegeddel minél jobb eredményeket érjünk el a hazai és a nemzetközi fronton. A magyar bajnokságban nem lesz egyszerű újra megelőzni a Veszprémet, és megvédeni az elsőségünket, de mindent meg fogunk tenni érte. A Bajnokok Ligájában a négyes döntőbe jutással pedig a csapat egy nagy álma válna valóra.