Ítélet-idő – Ballai Attila jegyzete

A tizenhárom fokos skót „nyárban” hol az eső áztatta, hol az arcba vágó szél borzolta Glasgow városát.

Erre mondják, hogy ítéletidő, de ez tegnap új értelmet és ezzel írásmódot – ítélet-idő – nyert: az Európai Kézilabda-szövetség kongresszusa sporttörténelmi döntést hozott, Magyarországnak és Szlovákiának ítélte oda a 2022-es férfi Európa-bajnokság rendezési jogát. A pályázat talán mindenki számára váratlan fölénnyel utasította maga mögé a francia, spanyol, belga hármas kandidálást, a dán-svájci duó pedig eleve visszalépett, illetve 2024-re módosított. (Aztán a németekkel szemben ott is alulmaradt.)

Nem indult fényesen ez az esztendő a sportágnak a horvátországi kontinenstornán, de azóta a női válogatott a már nagyhatalomnak számító hollandok előtt, csoportelsőként jutott ki a decemberi Eb-re, a fiúk a közvetlen elitbe tartozó szlovénokon átlépve kvalifikáltak a jövő januári vb-re, majd megkaptuk minden idők első felnőtt férfi világversenyét. Ám aki a sanyarúbb időkben azt mondta, nem határozhatja meg egyetlen balul sikerült nap, mérkőzés, torna a magyar kézilabdázás egészének jelenét és jövőjét, az helyesen teszi, ha most is kitart ezen állítás mellett.

Úgyhogy Balczó András alaptézisét követve ne is a győzelmet, hanem az ahhoz vezető utat méltassuk. Például azt, hogy az Eb-prezentáció előtti pillanatokban a mellettem ülő Görbicz Anita azt rebegi: „nem igaz, mennyire izgulok”. Ő, a mindent megnyert női klasszis játékos, egy négy év múlva esedékes férfiviadalért. Vagy azt, hogy Nagy László kedd délután Glasgow belvárosában spanyol nyelvű telefonbeszélgetéseket folytat, és miután bontotta a vonalat, örömmel közli: úgy néz ki, a portugál szavazat megvan. Esetleg azt, hogy mellúszó olimpiai bajnokunk, ifjú sportdiplomatánk, Gyurta Dániel a küldöttség tagjaként a magyar-szlovák pályázati bizottság kölcsönös ismerkedésekor így mutatkozik be: a magyar kézilabda barátja.

A döntő pillanatokban nem a kétség, az egység az úr. Mert az igazi sportember többek között arról ismerszik meg, hogy pontosan felismeri a legélesebb téthelyzeteket, minden egyéb szempont elé helyezi őket, és a legjobb formáját futja. A magyar (és a szlovák) kézilabda 2018. június 19-én és 20-án, Glasgow-ban mindenkit lehengerlő erőt, elszántságot, elhivatottságot, szenvedélyt, ragaszkodást sugárzott. Ezért azokat a döntéshozókat is meggyőzhette, akiket esetleg azzal indítottak útnak: a visegrádiakat nem kellene elkényeztetni.

Nem is ez történt, csupán érvényre jutott a sport legbecsesebb, a közélet egyéb területein nem feltétlenül ható igazsága.

Győzött a jobb.