Férfi kézi: sikerélményre vágyott, ezért igazolt a Fradiba

– A Csurgót 2014-ben hagytad el, azóta eltűntél a magyar szurkolók szeme elől. Mi történt veled az elmúlt három évben?
– Csurgóról Franciaországba igazoltam az Ivrybe, de ott főleg csak védekeztem és keveset játszottam, én azonban többet akartam, ezért az osztrák HSG Bärnbach Köflach csapatába igazoltam, amelynek Gulyás István volt az edzője – válaszolta Grebenár Gábor a fradi.hu-nak. – Ott azonban nem jöttek az eredmények, kiestünk a másodosztályba, és bár sokat játszottam, hiányzott a sikerélmény. A keret sem volt az igazi, az első sor jó volt, de a padon ülő fiatalok például nem ugyanazon a szinten vannak, mint a magyar fiatalok.

– Hogy jött a képbe a Ferencváros?
– Már tavaly tavasszal beszéltünk Doresszal (Adorján Gábor vezetőedző – a szerk.), ám akkor még úgy alakult, hogy maradok egy évet Ausztriában. Az idén azonban már megérett az idő a váltásra.

– Voltak más ajánlataid is?
– Igen, maradhattam volna Ausztriában, keresett egy másik osztrák klub, de haza szerettem volna jönni, a Fradi projektje pedig nagyon tetszett. Jó barátommal, Nagy Mátéval még a Dunaferrben játszottam együtt, miatta tavaly is követtem a csapat szereplését, sokat is beszéltünk, ő volt az informátorom (nevet). Már tavaly is nagyon szimpatikus volt a magyarokra épülő együttes, tudom, hogy nagyon jó társaság gyűlt össze, Doreszról is csak jókat hallottam, dunaújvárosiként Budapest sincs messze nekem, így adta magát, hogy ide igazolok. Örülök nagyon, hogy a Fradi család tagja lehetek.

– Ismersz másokat is a csapatból?
– Persze, rengeteg játékost, a korosztályos válogatottban is együtt szerepeltem Pál Gerivel, Bakos Gyurival, Pálos Gabival, Kocsi Andrissal vagy Nagy Levivel, de Benmiloud Yassine is dunaújvárosi nevelés. Tudom, hogy sok a fiatal kézilabdázó a Fradiban, például Bujdosó Bendegúz is nagy tehetség.

– A juniorválogatott csapatkapitánya, a mindössze 19 éves Mikita Bence is a Ferencvárosban folytatja. Fel vagy rá készülve, hogy 32 esztendősen egyfajta mentorként is kell majd működnöd?
– Természetesen nagyon szívesen segítek a fiataloknak a fejlődésben, ahol csak tudok, nekik is az a legfontosabb, hogy minél többet játsszanak. Bencéről tudom, hogy rendkívül tehetséges, és az is jó lesz, ha váltogatjuk egymást akár vele, akár Bakos Gyurival, mert a Fradiban valószínűleg nem fogok hatvan perceket játszani, mint az osztrák klubomban. Ausztriában a meccsek végére sokszor már elfáradtam, úgy pedig nem mindig hoz jó döntéseket az ember, tehát az nekem is az előnyömre válhat, ha cserélgetjük egymást, és tisztábban tudok gondolkozni.

–

– A bennmaradás a cél, de mire lehet képes a Fradi az NB I-ben?
– Nagyon nehéz ezt megmondani, mert elképesztően szoros a mezőny, tavaly is születtek meglepetések. Az biztos, hogy sok függ a sorsolástól. A játékoskeret adva van, ha a sérülések elkerülnek bennünket és a szezon elején önbizalmat szerzünk néhány győzelemmel, akkor megállhatjuk a helyünket az első osztályban is.

– És mit várhatnak tőled a szurkolók?
– Ausztriában egy félprofi csapatban kézilabdáztam, és nagyon szerettem volna már ismét egy komoly ligában, egy komoly csapatban, jó játékosokkal játszani, újból magas szintre kerülni. Mindig is munkás gyerek voltam, és mivel nagyon vágyom már a sikerélményre, csak azt tudom ígérni, küzdeni fogok, hogy a Ferencváros minél jobban szerepeljen.

– A válogatottban közel öt éve szerepeltél utoljára, vonz még a nemzeti csapat?
– Nekem a válogatott már nem opció, nincsenek ilyen ambícióim. A mi időnkben még nem volt egyszerű odakerülni fiatalon, ma azonban ha valaki ügyes és jó szezont fut, akkor megkapja a lehetőséget a bizonyításra, attól függetlenül, hogy hány éves. Én pedig egyetértek azzal, ami a válogatottnál zajlik, hogy esélyt kell adni a fiataloknak.