„Azzal kalkuláltunk, hogy Győrben nem mi vagyunk az esélyesek, de azzal nem, hogy Érden nem tudunk győzni. Kellemetlen pofon volt ez mindenkinek, vezetőnek, játékosnak és szurkolónak egyaránt" – kezdte Elek Gábor a fradi.hu-nak adott interjúban.
„Szeptember elején volt a tornánk (a Ferencváros által rendezett Elek Gyula-kupa – a szerk.), egészen odáig úgy nézett ki, hogy működik, amit elképzeltünk. Elég sok mindent építettünk Zácsik Szandrára, és főként az átlövő játékára, aztán kiderült, hogy hosszú ideig nem számíthatunk rá. Olyan, mintha két felkészülést csináltunk volna, az egyiket odáig, a másik pedig azóta. Rosszul érint minket a hiánya, szó mi szó – védekezésben is alapember lett volna, ezért át kellett variálni a védőfelállásunkat, ez pedig alapvetően meghatározza a lerohanó játékot is. Volt A-tervünk, lett belőle B, most pedig kell C-t is csinálnunk, mert ez nem működött túl fényesen. Igaz, ehhez az is hozzátett, hogy Kovacsics Anikó gyakorlatilag szeptember óta nem végez teljes értékű munkát, őt toldozzuk-foldozzuk, Nerea Penából rengeteget kivett az olimpia, a felmérések szerint is irgalmatlanul fáradt, legutóbb konkrétan tizenhárom-tizennégy percet tudott a saját szintjén jól kézilabdázni, s akkor még ott van Monori Orsi sérülése is..."
„Amint visszatérnek a játékosok a válogatottól, belecsapunk a kemény melóba, aminek később lehet eredménye. Fájó kimondani, ám a következő meccsünkön nem mi leszünk az esélyesek, mert a Vardar Szkopjénak talán még erősebb az állománya, mint az ETO-nak. De ha meg kell halni, akkor azt egyenes gerinccel kellene megtenni, és ami nagyon fontos: bármi is történik Szkopjéban, úgy jöjjünk ki belőle, hogy utána már jól működjön minden. Lássuk be, kisebb csoda lenne ott nyerni, ezzel kalkuláltunk is, azonban azt is tudjuk, hogy a szurkolóinknak nagyon nehéz lesz megélni ezt a három meccset. A pozitívum, hogy ezzel túl leszünk az idény három legnehezebb feladatán, a negatívum pedig a győri utolsó tíz perc, valamint az érdi vereség."