Rajtol a kézialapszakasz: itt nincs Veszprém, ott hiányzik Lunde

FÉRFI KÉZILABDA NB I

VESZPRÉM (legutóbbi helyezés: 1.) Nincs új a nap alatt, a 2014–2015-ös bajnokságnak is a címvédő a legnagyobb esélyese. A keret tovább erősödött, az eddigi klasszisokhoz további magyar és külföldi válogatottak érkeztek. Nem látni olyan csapatot, amely meg tudná állítani az alapszakaszt kihagyó, a rájátszásra a BL-ben és a SEHA-ligában szerzett lendülettel érkező veszprémieket.

SZEGED (2.) A kizárólag külföldieket igazoló EHF-kupa-győztes célja továbbra is az, hogy minél inkább megközelítse a Veszprémet. És bár világbajnok edzője, Carlos Pastor filozófiáját egyre inkább magáévá teszi a csapat, illetve egy meccsen, főleg hazai pályán bármikor képes lehet legyőzni a bajnokot, a két együttes közötti távolság még mindig elég nagy.

BALATONFÜRED (3.) Igazi „kis Veszprém” formálódik a Balatonnál, Iváncsik Tamás, Uros Vilovszki, Borbély Ádám és Ligetvári Patrik is a bajnoktól érkezett kölcsönbe, az edző pedig Csoknyai István lett a legutóbbi bronzérmesnél. A fiatal magyar tehetségek, az utánpótlás- és felnőttválogatott játékosok ötvözetéből újra bronzérmet kovácsolhat a társaság.

CSURGÓ (4.) Többen távoztak, mint érkeztek, és öten is a klub utánpótlásából kerültek a felnőttkerethez, emellett ukrán, montenegrói és szlovén légiós is jött. Grebenár Gábor, Piotr Wyszomirski és Alberto Aguirrezabalaga elvesztése nagy érvágás, de ha valaki, a Csurgóra hazatérő új edző, a Füreddel két bronzérmet nyerő Sótonyi László tudja, mi kell a dobogós szerepléshez.

TATABÁNYA (5.) A legnagyobb erősítés, hogy a klub meg tudta tartani korábbi és jelenlegi válogatott húzóembereit, illetve, hogy a kispadra a Szegeddel 2007-ben bajnok Vladan Matics ült le. A fiatalokkal kiegészülő tatabányaiak célja az alapszakaszban az első öt hely valamelyike, az éremhez viszont az is kellene, hogy a rutinos kulcsembereket elkerüljék a sérülések.

GYÖNGYÖS (6.) Az állandóság szóval jellemezhetjük a legutóbb hatodik együttest, ami a kulcsposztokat illeti, eget rengető változás nem történt a keretben. A PLER-t azért lerabolták (hat játékos is onnan érkezett), de Gulyás István csapatának gerince megmaradt. A megerősödött riválisok között viszont szerencse is kellene, hogy ismét bejussanak a felsőházba.

OROSHÁZA (7.) Hat új játékost igazolt a hosszú távú szerződésekben gondolkodó békési klub, amely az előző szezonban magabiztosan nyerte meg az alsóházat. A szlovén válogatott, Matevz Cemas mellett keretét fiatalokkal frissítő EHF-kupa-induló orosháziak erejét megoszthatja a nemzetközi szereplés, ezzel gátat vetve felsőházba jutásuknak.

PLER (8.) Gyakorlatilag a fél keret kicserélődött az egyetlen fővárosi klubnál, tíznél is többen elmentek, heten jöttek az egyik legalacsonyabb átlagéletkorú együttesnél. Éppen ez utóbbi tény miatt jelenthetjük ki, hogy a legutóbbi bajnokságban remek rájátszásbeli teljesítménnyel elért nyolcadik hely ezúttal is több lenne a tisztes helytállásnál.

MEZŐKÖVESD (9.) Skaliczki László neve garancia a sikerre, az előző szezon közben az utolsó helyen vette át a gárdát, végül remek hajrával biztosan tartotta bent. Sokkal előrébb léphet a Mezőkövesd, de a korábbi szövetségi kapitánynak nincs könnyű dolga a csapatépítésnél, mert nagy volt a mozgás a keretben, több légiós mellett megszerezték a válogatott kapust, Liszkai Szilvesztert is.

CEGLÉD (10.) Két első osztályú tanulóév után már kiesési gondok nélkül válnának erős középcsapattá, ebben a Szegedtől szerződtetett beállós, Hegedűs Márk és a korábbi csurgói jobbszélső, Országh Ádám segíthet. A szinte változatlan összetételű keret viszont nem biztos, hogy elég ahhoz, hogy előrelépjenek a legutóbbi kilencedik helyről.

BALMAZÚJVÁROS (újonc) Az értékmegőrzésben hisznek, alig változtattak a kereten, három távozó helyére három kézilabdázót igazoltak. A feljutás reményében a csapatot már a legutóbbi szezont megelőző idényre is megerősítették, de akkor még nem sikerült az osztályváltás. Az álom most valóra vált, de nem biztos, hogy az a játékosállomány az NB I-ben is elég.

KOMLÓ (újonc) Az NB I-be öt év után visszatérő baranyaiak a biztos bennmaradáson túl a kissé álomszerű hetedik-nyolcadik hely valamelyikének elérésében reménykednek. Ennek szellemében horvát és bosnyák játékosokkal erősítették meg keretüket. Mégis leginkább lelkes szurkolóikban és hazai pályájukban bízhatnak.

A 2013–2014-ES SZEZON ADATBANKJA ÉS TABELLÁJA

NŐI KÉZILABDA NB I

GYŐR (legutóbbi helyezés: 1.) Már nem Katrine Lunde a kapus – na és? Öt új klasszist kell beépíteni – sebaj! Azt ép ésszel nyilván nem gondolja senki, hogy a Győr ne kerülne a négy közé az alapszakaszban, az áprilisi rájátszásra pedig tengernyi idő van összeállni. Akkor pedig ismét nem lehet ellenfele a címvédőnek, elvégre még hasonlóan erős játékoskerettel sem büszkélkedhet senki.

FERENCVÁROS (2.) A Fradi tavaly a BL-ben való botladozástól megrogyva, olykor kicsit nyűgösen (emlékszünk még Elek Gábor vezetőedző meglengetett lemondására?) is úgy lett második, ahogy akart, és erre az évadra sem lett rosszabb csapat – igaz, jobb sem, miközben az üldözők mind izmosodtak. A szeptember közepén esedékes HC Leipzig elleni BL-selejtező sok mindent meghatároz.

ÉRD (3.) A minden évben egyre erősödő, most újabb három minőségi légióst – a francia Mariama Signatét, a szerb Katarina Krpezst és az orosz Jekatyerina Kosztjukovát – szerződtető érdieknek előbb-utóbb össze kell jöjjön egy sikerrel megvívott elődöntő. Mármint… Az utolsó lépést eddig nem sikerült megtenniük. De most nagyobb rá az esély, mint korábban bármikor.

DUNAÚJVÁROS (4.) Mátéfi Eszter munkás, lelkes, sallangmentes kézilabdát játszó csapatot gyúrt az Újvárosból, amelynek pusztán a játékoskeretet elnézve nincs bérelt helye a legjobb négy között, a pályán azonban mindig nagyon meggyőző. Ám teljesítménye nagyban függ a húzóember Bulath Anitáétól, és nem is erősödött annyit, mint a vetélytársak.

FEHÉRVÁR (5.) Hiába masszív a csapat, hiába remek az edző, mégsem vagyunk meggyőzve. Legfőképp azért nem, mert csak az MTK-nak volt kevésbé zavartalan felkészülése, és a sok sérült és hiányzó mellett egy új játékstílust elsajátítani nem egyszerű. Márpedig az első hónapban hat meccset játszik a Fehérvár is – ennyi idő alatt elúszhat az idény.

BÉKÉSCSABA (6.) Gyakorlatilag a legutóbbi junior-bajnokcsapat próbál szerencsét a felnőttek között, kiegészítve három rutinos klasszissal és egy-két stabil NB I-es kézilabdázóval, amit nevezhetünk fiatalítási koncepciónak, de a romló anyagi helyzet nyílt beismerésének is. Nehéz meggyőződéssel két gyengébb együttest mondani.

VÁC (7.) Két baj van a Váccal. Az egyik, hogy legtapasztaltabb kapusa, Bíró Blanka még nincs húszéves, és ha csak négy rossz meccse lesz a szezonban (ami benne van a pakliban), el is ment a hajó, megfelelő helyettese ugyanis nincs. A másik, hogy a keret legidősebb szélsője is 21 esztendős. A felkészülési meccseken megmutatkozó Hornyák Dóra-függőségről még nem is beszéltünk.

SIÓFOK (8.) Az előző két szezonban Kiskunhalason és Siófokon is a kevésből a lehető legtöbbet kihozó Golovin Vlagyimir bármire képes lehet egy immár kiválóan megerősített (két klasszis légiós érkezett Daniela Piedade és a német Nina Wörz személyében), a felkészülési meccseken remekül szereplő társasággal. Csakhogy nehéz a sorsolás: az első négy meccsből pont nélkül is kijöhet a Siófok, az ilyen rajt meg nyomot hagy.

DVSC (9.) A nyáron többen távoztak, mint érkeztek, az összes beállós megsérült a szezonrajtra – egyik sem jó jel. Két éve korrekt középcsapat lett volna a Debrecen, most viszont annyit erősödtek a többiek, hogy vért kell izzadnia a középmezőnyért. Az első hat fordulóban nincs tutira bekarikázható győzelem, és a kezdeti gödör még túl mélynek is bizonyulhat.

MOSONMAGYARÓVÁR (a Veszprém jogutódja, 10.) A győri fiatalok inkubátorcsapatából kiestek a túlkorosok, jöttek viszont új reménységek, valamint vállalható idegenlégiósok. A keretből azonban hét játékos is végigdolgozta a nyarat a korosztályos válogatottaknál, aminek előbb-utóbb meglesz a böjtje, egy Tóth Gabriellával felálló, Róth Kálmán edzette csapat viszont nem zárhat kiesőként.

MTK (11.) Nem rossz a játékoskeret, elvégre az összeterelt masszív, bizonyítani vágyó élvonalbeli kézisekből jó társaság kerekedett – csakhogy a masszív élvonalbeli kézilabdázókra momentán október végéig van pénz, és amíg ebből a helyzetből nem talál kiutat a szakosztály, nem sokban reménykedhetnek az MTK-nál.

SZEGED (újonc) Szinte teljesen új játékoskeret néhány korrekt légióssal, a másodosztályból visszatérő vagy az elsőben korábban nem feltétlenül alapembernek számító magyarokkal, néhány húzóemberrel – és egy huszonnégy éves edzővel. Mindez az előző években elég lehetett volna a bennmaradáshoz – a mostani szezonban bravúrnak számítana.

A 2013–2014-ES SZEZON ADATBANKJA ÉS TABELLÁJA