Győr, Szeged, Veszprém: ez igen! És a többiek?

A győri kézilabdacsapat ebben a szezonban sem vallott szégyent – sőt! (Fotó: Szabó Miklós)

KÉZILABDA – HÁROM A FINAL FOUR

A férfi szakág zászlóshajója, a honi mezőnyben egyeduralkodó MKB-MVM Veszprém kiforrt játékosokból, jól összerakott kerettel vágott neki a Bajnokok Ligájának, össze is jött a régóta hőn áhított négyes döntő, méghozzá teljesen megérdemelten. A csoportkörben első helyen végeztek a veszprémiek, akik a nyolcaddöntőben lengyel (Wisla Plock), a negyeddöntőben francia (PSG) riválist búcsúztattak. A final fourban azonban újoncok voltak, és bár mindkét meccsen versenyben tudtak lenni, végül két vereséggel a negyedik helyen zártak. Az elődöntőben a német Kiel (29–26), a bronzmeccsen a spanyol Barcelona (26–25) bizonyult jobbnak a Veszprémnél.

A Pick Szeged belekóstolt ugyan a BL-be, de a Juan Carlos Pastor munkáját és irányvonalát akkor még csak ízlelgető együttest a macedón Metalurg Szkopje összesítésben 45–39-cel búcsúztatta már a selejtezőben. A szegediek vigaszága az EHF-kupa lett, amelyben 8/2-es győzelem/vereség mutatóval jutottak el a négyes döntőig, és azt a „surranópályán” meg is nyertek. A legkevesebb eséllyel harcba szálló Szeged az elődöntőben a német Füchse Berlint (24–22), a fináléban a francia Montpellier-t (29–28) győzte le, megszerezve a Tisza-parti alakulat első nemzetközi klubtrófeáját. Az EHF-kupában rajthoz állt a második selejtezőkörben búcsúzó Grundfos Tatabánya, valamint a csoportkörben is vitézkedő Csurgó, utóbbi ötven százalékos mérleggel kihozta magából a maximumot.

A nőknél a Győri Audi ETO KC favorithoz méltóan veretlenül védte meg BL-címét, a végjátékban hazai közönség előtt. A budapesti Papp László Sportarénában az elődöntőben a dán Midtjylland (29–26) „elfogyasztását” követően jött az ETO szintjéhez mérhető egyetlen nagy ellenfél, a montenegrói Buducsnoszt Podgorica. A győriek a középdöntő két ikszes meccse után, ellenállást nem ismerő játékkal győztek (27–21) a fináléban, és maradtak a szakág trónján.

A sorozat kezdeti szakaszában az Érdet pont az FTC-Rail Cargo Hungaria ütötte el a főtáblától, a népligetiek viszont a csoportkört már nem tudták sikerrel venni. Igaz, lehetőségeiket behatárolta, hogy két olyan csapattal futottak össze, amely a final fourban a győriekkel is megmérkőzhetett. Elek Gábor együttese azért részsikert is elkönyvelt: idehaza elkapta a Podgoricát (27–25).

A két BL-kieső a KEK-ben folytatta, mindkettő egy-egy fordulót ment. A korábban bekapcsolódó érdiek számára így lett végállomás a nyolcaddöntő, a ferencvárosiaknak pedig a negyeddöntő. Az érdiekhez hasonló teljesítményt ért el a Veszprém Barabás-Dunatakarék.

Az EHF-kupában a Fehérvár és az Ipress Center-Vác is sikerrel jutott túl a 3. fordulóból, hogy aztán a nyolcaddöntőben pont egymásba fussanak. A továbbjutó fehérváriak a kolozsvári U Jolidon elleni negyeddöntőt is sikerrel vették, ám az elődöntőben a dán Esbjerg idegenben szerzett több góllal jobbnak bizonyult náluk.

KOSÁRLABDA – TÁVOLODIK A KÖZÉPMEZŐNY SZINTJE IS

A Szolnoki Olaj második nekifutásra sem tudta megváltani a világot az Adria-ligában. Pedig vágyott a meghatározó szerepre, ennek érdekében tavaly nyáron jelentősen megerősítette keretét, és a magyar bajnokság alapszakaszára is felmentést kapott. Az Adria-ligában az alapszakasz 12. helyén végezve a playoff éppen olyan távolban volt, mint egy évvel korábban – pozícióját megőrizte, mutatóján picit rontott (9/17-ből lett 8/18) –, el is vette hirtelen a kedvét a folytatástól kirakatcsapatunknak, s teljes mellszélességgel visszatér az NB I-be.

Bezzeg az EuroChallenge-ben a négyes döntőig jutott a Szolnok! A csoportkört 4/2-vel a második helyen zárva tudta le, miként a legjobb tizenhat közötti kvartettet is. A negyeddöntőben idegenbeli győzelemmel, 2–1-es összesítéssel búcsúztatta észt riválisát, míg a bolognai négyes döntő első felvonásán, az elődöntőben vérbeli ki-ki csatát bukott el a hajrában, majd a bronzmeccset a túlórás vesszőfutással veszítette el.

Ebben a sorozatban az Atomerőmű is próbálkozott, de 1/5-ös mutatóval nagyon gyengének találtatott, miként a Körmend (1/5) és a Jászberény is (0/6), mindhárman az utolsó, negyedik helyen végeztek csoportjukban.

A bajnoki címet szerző Alba Fehérvár a második számú sorozatban, az Európa-kupában próbálkozott – 2004 óta nem járt ott magyar együttes –, ám messzire nem jutott. Ha csak a megtett kilométereket nem számítjuk… A szűkösre vett anyagi lehetőségek eleve behatárolták a fehérvári játékoskeret erősségét, egyben az eredményességét – utóbb az NB I-ben is bebizonyosodott, hogy sokat veszítettek az erejükből, lemaradtak az elődöntőről –, így az orosz, ukrán, török, görög és montenegrói riválist felvonultató csoportban 2/8-as mutatóval az utolsó helyen végeztek.

A nőknél a Hat-Agro Uni Győr teljesítményét nagymértékben befolyásolta a csapattal történt busztragédia, az Euroliga csoportkörében elért 0/10-es mérleget aligha róhatja fel nekik bárki is, az volt a csoda és lelkierőn messze felüli, hogy egyáltalán ott voltak a rajtnál. Az Uniqa-Euroleasing Sopron 5/7-es mutatóval zárt negyedikként, ami elég is volt a továbbjutáshoz, de a nyolcaddöntőben a Szpartak könnyedén megállította. Friss hír: anyagi és részben szakmai okokra hivatkozva a Sopron jövőre nem vállalja az indulást a szakág legrangosabb kupasorozatában.

Az Európa-kupában az Aluinvent DVTK Miskolc (3/3) a második, a PEAC-Pécs (3/3) a harmadik, a PINKK Pécsi 424 (2/4) a negyedik helyen zárt a négyesében. Előbbi kettő ott lehetett a nyolcaddöntőben is, de a miskolciakat a török Istanbul Üniversitesi, míg a pécsieket az orosz Dinamo Moszkva győzte le oda-vissza.

A Közép-európai Ligában öt női csapatunk mérette meg magát, a Győr helyett beugró Cegléd epizodista volt (1/19), a DVTK és a PINKK Pécsi 424 egyaránt a középmezőnyhöz tartozott (10/10), az alapszakaszban második Sopron (14/6) viszont döntőt játszhatott, a harmadik PEAC-Pécsi NKK (14/6) pedig a sorozatot lezáró négyes döntő bronzmeccsét nyerte meg.

VÍZILABDA – VB-SIKER UTÁN SÚLYOS MEGPRÓBÁLTATÁSOK

A bajnoki címvédő ZF-Eger megvásárolta ugyan a BL-főtáblán való indulás lehetőségét 30 ezer euróért, bár ne tette volna… A barcelonai vb-győzelem után megint felértékelődött idehaza a sportág, legalábbis az elvárásokat illetően: egyáltalán nem elérhetetlen számunkra a balkáni/mediterrán régió szintje. Na, erre cáfolt rá, méghozzá alaposan az Eger, amely a tízmeccses csoportkört kilenc (!) vereséggel zárta. Eddig csupán az volt kérdés, hogy az egriek miért nem tudnak meghatározó szerepet betölteni a nemzetközi mezőnyben. Ezúttal viszont az: simán leosztják őket, vagy fel is törlik velük a medence alját.

Futott egy kört, plusz ráadást még az egyre izmosodó Szolnoki Dózsa-Közgép is, amely a 2. selejtezőkörben a második helyen végzett, de a főtáblára való bejutását behatárolta, hogy a sorozatban végül bronzérmesként záró horvát Primorje Rijekával meccselt a playoffban, és ha csak minimális különbséggel is, de alulmaradt. A Szeged, a Vasas és a Debrecen előtt adott volt a lehetőség a nemzetközi kupaszereplésre, de anyagi okokra hivatkozva egyikük sem vállalta az indulást.

Az egri férfiakhoz hasonlóan (le)szerepeltek az egri nők is az Euroliga hazai rendezésű selejtezőkörében, ahol négy meccsen pontot sem szerezve zártak utolsóként. Az UVSE az imperiai rendezésű A-csoportban maradt négy meccsen pont nélkül, és zárt ötödikként. A Szentes két győzelemmel és három vereséggel végzett Manchesterben a C-csoport negyedik helyén, ami szintén kevés volt a továbbjutáshoz.

JÉGKORONG – SZINTÜNKÖN MARADTUNK

A Sapa Fehérvár AV 19 EBEL-idényéről sok minden elmondható, csak a kiegyensúlyozottság nem. Átalakított, megfiatalított csapat vágott neki a szezonnak új edzővel, ebbe pedig sok szélsőség belefért. Váratlan, idegenbeli győzelmektől – ez mindig nagy adóssága volt a fehérváriaknak – egészen a kellemetlen nyeretlenségi szériákig. Plusz a mezőny által lesajnált mumus, az Olimpija Ljubljana elleni sorozatos betlikig… Az alapszakasz tizedik helye meglett – 44 meccsen 43 pont, ami megfelel a realista meccs/pont célkitűzésnek –, hogy bravúros középszakaszt követően – tíz meccsen nyolc siker – a hetedik pozíciót elfoglalva jusson be a negyeddöntőbe a Volán. Ott viszont jött a későbbi győztes, ligaújonc Bozen, amely 4–0-val kisöpörte elitalakulatunkat.

A Kontinentális Kupában a Dab.Docler képviselte hazánkat, szereplése a korábbi megmérettetésének hű tükörképe. Amit hozni lehetett, azt hozta, ahol a papírforma alapján bukásra ítéltetett, ott elvérzett. A 2. selejtezőkörben bekapcsolódó dunaújvárosiak – akiket tavaly nyáron nem talált indulásra alkalmasnak az EBEL, így a kupában szerették volna bizonyítani, hogy képesek felnőni a magasabb kihívást jelentő nemzetközi feladathoz – otthon veretlenül első helyen végezve előzték meg a Csíkszeredát, a Krakkót és a Slavija Ljubljanát. A következő fordulóban, a dániai turnén hiába kezdtek be a házigazda elleni győzelemmel, a továbbjutó norvég gárdától súlyos, a fehérorosz Grodnótól mérsékelt vereséget szenvedtek.

A Mol Ligában a mögöttünk hagyott idényben is négy magyar csapat indulhatott – pluszban még a Vasas és a Debrecen gondolkodott a rajton, de végül lemaradt róla –, a Dab.Docler címvédőként megnyerte az alapszakaszt, míg a Miskolci Jegesmedvék együttese azért dolgozott keményen, hogy ott lehessen a négyes döntőben. Megemlítendő az FTC-ESMTK (6. hely) jelentős formajavulása, hiszen az erzsébeti zöld-fehéreket már egyik rivális sem vehette félvállról, valamint az Újpest (7. hely), amelyet viszont annál inkább. A lilák 48 meccsükön hat pontot szereztek. Ennél tényleg csak jobb jöhet. Az elődöntőben aztán véget is ért a magyarok kalandja: a DAB-ot a Brassó penderítette ki nem kis meglepetést keltve 3–1-es összesítéssel, a sorozatot később megnyerő Érsekújvár (Nové Zámky) csak 3–1-gyel lépett túl a Miskolcon, ami viszont aligha ért váratlanul bárkit.

RÖPLABDA – LEGALÁBB OTT VOLTUNK

Amint arra az erőviszonyok alapján számítani lehetett: ezúttal sem a magyar klubcsapatok sikereitől volt visszhangos a nemzetközi mezőny. Négy csapatunk – két férfi és két női – próbálkozott a harmadik számú európai kupasorozatnak tekinthető EuroChallenge-ben, a mérleg bizony nem túl rózsás.

A férfiaknál a Kecskemétet az első fordulóban búcsúztatta – aranyszettel – a bosnyák Brcko, de a második fordulóban bekapcsolódó Kaposvár sem járt sokkal jobban, kettős győzelemmel ejtette ki a Graz. Ez eddig négy meccsből egy győzelem, és a mérlegen ugyan valamelyest javítottak a nők, az összképen már nem. A Gödöllő a selejtező 2. körében a Hartberget még oda-vissza elpáholta – egy szettet veszített –, a főtáblán azonban az izraeli Haifa aranyszettel bizonyult jobbnak. A selejtezőt a Vasas is biztosan vette – szintén kettős siker, egy bukott játszmával a finn Kangasala ellen –, a következő körben a svájci Schaffhausennel szemben már pont ugyanolyan simán elbukott.

Négy honi élcsapatunk a területi bajnokságnak számító Közép-európai Ligában is megmérette magát, a kiugró siker ott is elmaradt, csak a tőlünk várható szintet tudtuk hozni, ami viszont elmaradt a mezőny átlagától. A Kaposvár az ötödik, a Kecskemét a hatodik helyen zárt a hét csapatot felvonultató mezőnyben, az alapszakasz 12-12 meccsének a mérlege összesen hat siker, tizennyolc vereség. A Kaposvár mérlege 4/8, a Kecskemété 2/10. Részsikert azonban fel tud mutatni a szakág, hiszen Pádár Krisztián személyében mi adtuk a liga legponterősebb játékosát. A kecskemétiek 17 éves tehetsége 11 meccsen 214 ponttal zárt, fel is keltette a belga bronzérmes, BL-induló érdeklődését. Erre mondják: legalább nem keltünk fel hiába.

A nők nyolcas mezőnyében a Gödöllő mindegyik mérkőzését elbukva zárt utolsóként, a Vasas összképe kijött ikszesre (7/7), ami az ötödik helyhez volt elég. A negyedik helyen final fourba jutó osztrák Schwechat 8/6-tal zárta az alapszakaszt, tehát a távolság azért ebben az esetben nem beláthatatlan.