A győri lányok, akik huszonnégy órája még oroszlánként néztek farkasszemet a podgoricai védőfallal, most hangtalanul, könnyezve búcsúznak.
Az elmúlt hónapok nem sportsikerektől hangosak. Szeptember 8-án a másik győri csarnoknál két kiváló kosaras szakember, Fűzy Ákos és Tapodi Péter emlékére égtek a gyertyák. Aztán Akeem Adams. Rakaczki Bence. Várady Béla. És Fehér Miklós máig fájó halálának évfordulója. Vasárnap pedig a Magyarországon is otthonra találó Karl Erik Böhn.
Váratlanul csendül fel egy szál trombitából az Il silenzio jól ismert dallama: Jó éjt, álmodjál! Odafönt nyilván ugyanúgy mosolyogsz, mint a remegő lángoktól ölelt képen, mert tudod, hogy szeretnek az emberek. Akiket betegséged idején is az élet szeretetére tanítottál. Talán még eljutott hozzád a hír, hogy letették az alapkövét a modern, új győri arénának. Benne lesz az a végtelen emberséggel végzett munka is, amellyel a győri és a magyar kézilabdasportot szolgáltad.