És még így is majdnem sikerült...
Pedig 12–11 helyett minden racionalitás mentén úgy 16–9-es hátrányban kellett volna lennie a szünetre a magyar csapatnak Brazília ellen, és utána szép kulturáltan kikapnia és hazabuszoznia – legalábbis az addig látottak alapján. És akkor most tényleg bosszankodhatnánk és kesereghetnénk tartás nélküli csapatról, a kötelező nyolc közé jutást teljesítve nyomban elkényelmesedő klasszisokról, formán kívüli kulcsemberekről és magát és játékosait egyaránt motiválni képtelen megbízott szövetségi kapitányról. Két kézzel szórhatnánk az egyszerű igazságokat, mert ami azt illeti, az ellenfél sokáig lendületes játéka és a mieink olykor hajmeresztő szerencsétlenkedése, na meg a két szerb játékvezető tevékenysége alapján nagyjából ekkora különbség lett volna reális.
De a válogatott aztán kezébe vette az irányítást!
Végül azonban drámai csatában alulmaradt.
Helyszíni riport a női kézilabda-vb negyeddöntőjéről, a magyar–brazil heroikus csatáról. Az ellenfél kétszeri hosszabbítás után 33–31-re nyert, oda az éremálmok. Mit mond a kapitány, a játékosok, mit mutat a statisztika?
Thomas Doll a Fradi új edzője
DVSC: végy két jó kapust
Baki Ákos nagy lehetősége
NS-sorozat: főszerepben a Paks
Gennaro Gattuso és az érzelmek vihara
Nem megy az egri pólósoknak a BL-ben
Markovits László: a Vasas jövője
A tékozló fiú hazatért a Ferrarihoz