Macedónia elsőre kipipálva, egy lépésre Szerbia

A magyar válogatott keretéből különböző okok miatt hiányzott Fazekas Nándor, Eklemovics Nikola, Gál Gyula, Katzirz Dávid, Mocsai Tamás, és ezúttal nem tartott a csapattal Pérez Carlos sem, ám együttesünk játékereje így is nagyobbnak tűnt, mint a Kiril Lazarovot nélkülöző macedónoké. A hazai pálya ugyan a macedónok mellett szólt, ám a vártnál kevesebb nehézséget okozott a mieink számára.

A magyar válogatott Mikler – Iváncsik G., Lékai, Császár, Ilyés, Zubai Sz., Iváncsik T. összeállításban kezdte az összecsapást, majd védekezésben jött Laluska és Schuch is. Ilyés első lövéséből rögtön gól is született, és jól kezdtünk védekezésben is, Iváncsik Tamás indításból kettőre növelte az előnyt, második lehetőségét azonban elhibázta.

Zlatko Mojsovszki hetesből szépített, Császár és Ilyés találata viszont nyugalmat kölcsönzött a magyar csapatnak, amely így türelmesen építhette fel támadásait. Utóbbira aztán nem is volt mindig szükség, mivel többször is labdát szerzett a válogatott, amiatt bosszankodhattunk csupán, hogy Iváncsik Tamás első ziccerei közül kettőt is hárított Risztovszki kapus, bár a 6–1-es magyar nyitány így is imponáló volt.

Laluska Balázs kiállítása után két nehéz perc következett, a hazaiak faragtak is két gólt az előnyön, ám Lékai találata – úgy 11 méterről – a legjobbkor jött. A Mocsai-gárda visszarendeződése remekül működött, így kényszerítve technikai hibákra a vendéglátókat. Iváncsik Gergő ejtése, majd Harsányi Gergő hetese után 9–4-re módosult az állás, ezt követően pedig Zvonko Sundovszki, a hazaiak kapitánya kikérte idejét.

A játék képe a folytatásban sem változott sokat, bár Mikler Rolandra kétségtelenül nagyobb szerep hárult védekezésben, de a szélsőkkel és a beállós pozícióban remekül mozgó Zubaival is nehezen bírtak a piros-sárgák (5–12).

Ilyés és Laluska újabb kétperces büntetéséből sem jött ki rosszul a csapat, Mocsai Lajos időkérésével meg is nyugtatta a játékosokat, Mikler pedig ziccerek és hetesek (hatból három büntetőt hárított az első félidőben!) hárításával tartotta ötven százalék felett védéshatékonysági mutatóját. Iváncsik Tamás remek cundere után pedig már megvolt a „közte tíz” (5–15), s ez a szünetre is megmaradt: 6–16!

A második félidő elején Mikler helyére Tatai Péter állt be a kapuba, és érkezett a pályára Törő Szabolcs, Gulyás Péter és Nagy Kornél is. A találkozó továbbra sem hozott túl nagy iramot, a hazai szurkolókat mindössze az boldogíthatta, hogy tíz perc alatt annyiszor sikerült bevenni a magyar kaput, mint az első játékrészben összesen (13–21).

A mieink a nagy különbség következtében némileg alacsonyabb fokú koncentrációval játszottak, de könnyelműsködéstől így sem kellett tartani, hiszen a nyolc-kilencgólos előny állandósult (17–25).

A hajrában pályára lépett a magyar csapatban a fiatal Ancsin Gábor is, aki először szerepelt tétmeccsen a válogatottban, amit rögtön két találattal tett emlékezetessé. Putics Barna beállítását viszont nem díjazták a játékvezetők, két percre kiállították (ezt követően viszont az átlövő is megszerezte a maga gólját).

Mocsai Lajosnak annak ellenére sem kellett sokat idegeskednie az utolsó percekben – olykor már le is ült a padra –, hogy némileg közelebb kerültek a hazaiak, és az utolsó percekben „kozmetikáztak” az eredményen: a magyar válogatott 29–22-re győzött.