Második revans az egyetlen vereségért

Horvátország előtt a 2001-es junior Eb-bronzérem megcsillantotta a reményt, hogy egy újabb nagy generáció született, ám hiába épül a mostani válogatott az akkori tinédzserekre, a nagy eredmények elmaradnak, abból sem igazán tudtak szakmai előrelépést kovácsolni, hogy a legutóbbi vb-nek otthont adtak.

A mai együttesben a legnagyobb név a kispadon ücsörög, Josip Sojat szövetségi kapitány annak idején BEK-győzelemre vezette a Kaproncát, de ennek már több mint kilenc éve. A középdöntőnek úgy vág neki a csapatával, hogy éremszerzésre alig van esélyük, ha ma kikapnak, akkor pedig a kicsiből sem marad semmi.

Nehéz hová tenni a horvátok eddigi eredményeit a vb-n, olyan ellenfelekkel kínlódtak, akikkel nem kellett volna, máskor pedig szárnyaltak, pedig nem számított rá senki. (Ilyen csapatot mi is láttunk.) A szintén középdöntős hollandok például állva hagyták őket az első félidő derekán, a szünetre 18-10-es előnyt kiharcolva, végül két góllal gyűjtöttek többet mai ellenfelünknél.

Japán ellen mínusz hatról fordítottak a szünet előtti és a szünet utáni percekben a horvátok, s kicsikarták a legminimálisabb győzelmet; az erősebb távol-keleti csapatra, Kínára viszont hatot vertek, a végén negyed órás hajrát nyitva.

Számunkra tán a leginkább érdekes az oroszok elleni derbijük, amelyen ötven percen át tapadtak a házigazdára, a lassabban játszó és gondolkodó szláv testvért újra meg újra lerohanták. Aztán négy góllal mégis csak elmentek az oroszok, s ebből kettőt a lefújásra is megtartottak, de Josip Sojat bőven elégedett volt a látottakkal, és azzal hogy csapata biztosan továbbjut a középdöntőbe. A csoport záró fordulójában ugyanis legalább olyan nehéz volt legyűrniük Uruguayt, mint nekünk a nyitónapon Ausztráliát.

A magyar csapat múlt héten fordulóról fordulóra erősebb és erősebb ellenfelekkel játszott, úgy tűnik, ez a középdöntőben is így lesz. De ettől még Horvátország nem Ausztrália, és nem is túl jó ellene az idei mérlegünk.