Véget ért egy szép álom Esztergomban

Esztergomban, a királyok városában 1992-ben Éber István, Henger István és Hégli Elemér gondolt egyet, és csinált egy kézilabdacsapatot. Lelkes kis csapat volt, serdülő és ifjúsági korú játékosokkal. Nagyszerű közösség, amelyben mindig jó hangulat uralkodott.

Az együttes az 1993-94-es bajnoki idényben a Komárom-Esztergom megyei bajnokságban szerepelt, és fiatal játékosaival minden meccset megnyerve aranyérmes lett. A következő idényt már az NB II-ben kezdte el az Esztergomi KSE, és 19 győzelemmel, egy döntetlenel, illetve két vereséggel megnyerte a csoportját, így az NB I/B-be, azaz a második vonalba léphetett. Az 1995-96-os bajnokságban újoncként ötödik, a következő évadban újra ötödik, majd 97-98-ban negyedik lett.

Az NB I/B-s dobogóra először 1999-ben állhatott fel az együttes, 2000-ben második lett, végül pedig 2001-ben - egy sokáig emlékezetes mérkőzésen, az utolsó másodpercekben szerzett góllal - megszerezte a bajnoki címet. Ezzel az Esztergom jogot szerzett az élvonalbeli szereplésre.

A csapat mellé 2001 őszén szerződtették edzőnek az ország egyik legnagyobb szaktekintélyét, a korábbi olimpiai bronz-, vb-ezüstérmes szövetségi kapitány, BEK- és KEK-győztes klubedző Laurencz Lászlót.

Az idős tréner a 2001-2002-es idény rájátszására kapta össze a társaságot úgy, hogy a playoffot utolsó helyen kezdő EKSE végül nyolcadik lett az NB I-ben. A következő év pedig igazi sikertörténet volt, olyan szezon, amelyben öröm volt kijárni az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium sportcsarnokába.

A 2002-2003-as bajnokságban az esztergomi kiscsapat szinte szárnyalt, és az ötödik helyen fejezte be az idényt. És ekkor olyasmi történt, amire az együttest működtető kft. ügyvezető igazgatója, Éber István nem számított: a sikerek csúcsán a korábbi szponzorok és támogatók lassan kihátráltak a csapat mögül. Kulcsjátékosok távoztak, és hiába maradt Laurencz László, a meggyengült kerettel a 2003-2004-es bajnokságot a kilencedik helyen fejezte be. Utána azonban ő is feladta a küzdelmet, és Debrecenbe szerződött.

A mostani szezonban az Esztergom egészen idáig csak szenvedett, győzelem nélkül, egyetlen döntetlennel és 18 vereséggel az utolsó helyen állt. Most pedig - három fordulóval az alapszakasz vége előtt - bejelentette: visszalép a bajnokságtól.


Megkerestük Laurencz Lászlót, a Debrecen jelenlegi szakvezetőjét, aki köztudottan nagyon szerette az esztergomi együttest.

"Hallottam, mi történt, és egyszerűen felháborítónak tartom, hogy ez előfordulhatott - kezdte a 70 esztendős szakember. - Nagyon csúnyákat tudnék mondani azokra, akik erről elsődlegesen tehetnek. A polgármester úrra és a helyettesére gondolok."

"Egyszerűen elképedek, amikor visszagondolok arra, amit tapasztaltam, és felteszem a kérdést, hogy lehet egy városnak ennyire sportellenes vezetése. Ahelyett, hogy büszkék lettek volna arra, amit ez a csapat elért egy olyan városban, amelynek soha nem volt kiemelkedő sikere a sportágban. Elég, ha csak annyit mondok, hogy a három év alatt, amíg ott dolgoztam, sem én, sem a csapat nem találkozott egyikükkel sem. Az első évben még támogattak bennünket, amikor ötödikek lettünk a bajnokságban, utána azonban csak szaporodtak a problémák."

"Nagyon-nagyon szerettem azt a csapatot, és a játékosok is szerették - folytatta Laurencz László. - A legtöbben a végsőkig kitartottak, pedig nagyon sokkal tartoztak már nekik. A klub vezetőivel én ennek ellenére mindvégig kitűnő emberi kapcsolatban voltam."

Úgy tudjuk, hogy az együttest működtető, háromnegyed részben önkormányzati tulajdonú kft. adóssága harminc-negyven millió forintra rúg. Játékosok és hitelezők fordultak bírósághoz, amely meg is indította a felszámolási eljárást a társaság ellen. Felszámolóbiztost rendeltek ki, az ügyvezető jogköreit elvonták. Az esztergomi kézilabdázás legújabb kori történetének 1992 novembere óta íródó szakasza ezzel véget ért.

Az Esztergomi Kézilabda Sportegyesület a továbbiakban korosztályos csapatait versenyezteti csupán. Ennek anyagi akadályai talán már nem lesznek, ugyanis az önkormányzat sportkoncepciójában az utánpótlásnevelés prioritásként szerepel.

"Ha előről kell kezdenünk, hát előről kezdjük. Nincs időnk a veszteségen töprengeni, mert a dolgok mennek tovább, és feladat mindig van" - mondta az NSO-nak Éber István, aki természetesen folytatja a munkát a kicsikkel. ---- K ---- H