Bojana királynő lelépett a színről

Bojana Szabadkán született, s a település hangulatának később nagy szerepe volt abban, hogy felvette a magyar állampolgárságot. A városban többször hallatszik magyar szó, mint szerb, itt még most is békében megfér egymás mellett a két nép. Amikor aztán egy magas, balkezes lány került Katona Sándor csapatába Zomborra, a szakembernek egy pillanatra elállt a lélegzete. Bojana Radulovicsra hamarosan felfigyeltek a jugoszláv fővárosban is, a Radnicski Beograd játékosa lett, majd nagyon fiatalon elcsábította őt a spanyol sztárcsapat, a Mar Valencia. Az ifjú hölgy azonban nem érezte jól magát a családtól távol (Valenciából azért nem könnyű csak úgy hazaugrani a hétvégékre), így kapóra jött, amikor egykori mestere, Katona Sándor a zalai megyeszékhelyre hívta.

Spanyolország helyett Zalaegerszeg

"Akkoriban kezdtek el felépíteni egy jó csapatot Zalaegerszegen, s nekem Katona Sándor személye garancia volt arra, hogy belevágjak - emlékezett első magyarországi szerződésére Radulovics Bojana. - Nagyon tetszett a város, kedvesek voltak az emberek, ráadásul gyorsabban és könnyebben hazajutottam, mint Spanyolországból, úgyhogy remekül éreztem magam. Most az Európa-bajnokság előtt a válogatottal jártunk Zalaegerszegen, itt játszottunk Szlovénia ellen, s kilenc év után még mindig éreztem a helybéli emberek szeretetét."
Nem volt rossz csapat a Caola (bár azóta sajnos végleg eltűnt a honi női kézilabdából), de az hamarosan egyértelműen kiderült, hogy Bojana Radulovics már kinőtte a magyar első osztály középmezőnyét. Így aztán 1995 nyarán, amikor megkereste a Dunaferr (Újvárosban már akkortájt mertek nagyot álmodni!) oda szerződött.
"Nem volt olyan egyszerű a váltás, mint ahogyan kívülről látszott - elevenítette fel a kilencéves történetet az átlövő. - Én ugyanis nem akartam Dunaújvárosban játszani, fiatal voltam, hiányzott az otthon, haza akartam menni a családomhoz. Ha így történik most nem beszélgetnénk a karrieremről… De az édesapám, akinek az egész pályafutásomért hálás lehetek, azt mondta, hogy menni kell, ilyen ajánlatot, mint a Dunaferré nem szabad visszautasítani, hiszen a világ egyik legjobb csapatában szerepelhetek, ráadásul nincs is olyan messze Szabadka. Meggyőzött, és hogy mennyire igaza volt, azt a következő évek igazolták. Klubszinten a legszebb talán az a két szezonom volt, amikor 1998-ban bajnokságot, Magyar Kupát és EHF-kupát nyertünk, majd egy évvel később idehaza ismét dupláztunk, s mellé megnyertük a Bajnokok Ligáját és a Szuperkupát. Két év, hét diadal, csodálatos élmény volt. Sajnos az édesapám azóta már nincs közöttünk, de nekem minden egyes sikeremnél eszembe jut, hogy mennyit köszönhetek neki. "
Bojana tehát Dunaújvárost is bevette, a magyar szövetség vezetőit pedig egyre élénkebben foglalkoztatta a gondolat: honosítani kellene ezt a Magyarországhoz ezer szállal kötődő hölgyet. ---- "A magyar válogatottba kerülésem is sok apróságon múlt - folytatta Bojana. - Nem a szándékkal volt probléma, hiszen szívesen játszottam volna ebben a kitűnő csapatban, ráadásul számomra Magyarország az első perctől nem volt idegen, hiszen szülővárosomban, Szabadkán az emberek hatvan százaléka magyarul beszél, úgyhogy kicsit már otthon is olyan volt, mintha közéjük tartoznék. Csakhogy nem sokkal a honosításom előtt rendeztek Magyarország-Jugoszlávia Eb-selejtezőt Nyíregyházán. Én tagja voltam a jugoszláv keretnek, ott is voltam a helyszínen, de a sérülésem miatt nem tudtam pályára lépni. Akkor természetesen nagyon bántott az eset, hiszen szívesen játszottam volna válogatott meccset a klubtársaim ellen. Aztán kiderült, ha akkor játszom, Sydneyben, az olimpián nem lehettem volna az ezüstérmes magyar csapat tagja."

Szerencsére lehetett!
Merthogy Radulovics Bojana nem akármilyen produkcióval tette le a névjegyét piros-fehér-zöldben. A 2000-es olimpián, Sydneyben a csapat egyik vezéregyénisége volt, a mienk pedig csodálatos játékkal meneteltek a döntőbe. A máig szomorú emlékű finálé hajrájában fordított Dánia, Magyarország "csak" ezüstérmes lett. Mocsai Lajos válogatottja a romániai Európa-bajnokság aranyérmével kárpótolta magát, ám Bojana olimpiai teljesítményéről sok mindent elárul, hogy bár nem volt ott a kontinenstornán diadalmaskodó válogatottban, mégis őt választották az IHF voksolásán 2000 legjobb kézilabdázónőjének, vagyis a világ legjobbjának.
"Nagyon jó formában volt az egész csapat Sydneyben, s nekem is jól ment a játék - folytatta Radulovics Bojana. - Máig sajnáljuk a dánok ellen elvesztett döntőt, de így utólag is csak azt tudom mondani, hogy hatalmas teljesítmény volt abban a mezőnyben ilyen jól szerepelni. Azt pedig el sem akartam hinni, hogy én lettem a világ legjobb játékosa. Ugyanis már azt is megtiszteltetésnek tartottam, hogy a jelöltek közé kerülhettem."
Az olimpia után műtét várt Radulovics Bojana sérült térdére. A válogatottba a 2001-es olaszországi világbajnokságon tért viszsza, ám ez a torna furcsára sikeredett számára, hiszen az egyik hétméteres elvégzése után kifordult a bokája, így mindössze négy mérkőzésen léphetett pályára. A balszerencsés vb után viszont hatalmas boldogság érte a világklasszis sportolónőt, hiszen 2002 elején kiderült, hogy gyermeket vár. Józsika 2002 szeptemberében született meg, s anyukája azóta bizony nehezebb szívvel indult el egy-egy világverseny előtti edzőtáborba. Az idei esztendőnek úgy vágott neki, hogy ez lesz az utolsó időszak, amikor ilyen hosszú időre magára hagyja az édesanyját egyre aktívabban hiányoló csöppséget.
Olimpiai ötödik hely és Eb-bronzérem a búcsúév mérlege, no meg két gólkirályi cím - jelezve, hogy nem Bojanán múlt a még jobb magyar eredmény elmaradása. ---- "A válogatott és a klubfeladatok mellett gyakorlatilag nem volt családi életem, a kisfiam most az Európa-bajnokság után is úgy esett a nyakamba, mint aki az elveszett anyját találta meg, s amióta hazaértem, el sem mozdul mellőlem - mondta a nehézségekről Bojana. - Örülök, hogy a párom elfogadta ezt a helyzetet, ám egyértelmű, eljött az idő a búcsúra. Hatalmas ez a megterhelés, és szerintem a versenyrendszerben van a hiba, hiszen nehéz lenne összeszámolni, hogy ebben az évben hányszor kellett pályára lépnem. Az oroszok elleni bronzmeccs előtt feküdtem a szállodában az ágyon, és egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy felkeljek, hogy egyáltalán megmozduljak. Aztán persze erőt vettem magamon, hiszen játszani kellett! Most is karácsonyig kaptunk pihenőt, huszonhatodikán már edzés lesz a klubban, hiszen három nappal később a Győr ellen játszunk rangadót. Szerintem senkinek sem hiányzik az a meccs! Sokat gondolkoztam azon, hogy mi legyen, és rájöttem, hogy elfáradtam. Ráadásul a fiataloknak is meg kell adni a lehetőséget. A búcsú csodálatos volt, telt ház a Sportarénában, ennél szebbet elképzelni sem lehet. Egyébként sem akarom, hogy úgy emlékezzenek rám a szurkolók, hogy rosszul játszottam, maradjon meg az emberekben ez a Radulovics Bojana.

A címhalmozó érdekes egykéje

Radulovics Bojana kétszer volt a világ legjobb játékosa, háromszor lett a világverseny gólkirálynője (a legutóbbi három nagy tornán sorozatban), ám a magyar NB I-ben csak egyszer lett a legeredményesebb, még az 1994-95-ös szezonban a Caola játékosaként. ---- A Radulovicshoz hasonlóan a világ legjobbjai közé tartozó Farkas Ágnes, az Aalborg balátlövője csapattársa és ellenfele is volt Bojanának. Hosszú éveken át mindig azonos célért küzdöttek, ha nem is álltak ugyanazon az oldalon, hiszen saját csapataikban csak és kizárólag a siker lebegett a szemük előtt. Farkas az Eb-szereplést az idén sérülései miatt kénytelen volt lemondani, pedig biztosan lendített volna a mieink teljesítményén, és Kiss Szilárd mester is szívesen számított volna rá.
"Nyugodt lélekkel kijelenthetem, a saját posztján Boki - hiszen mindenki csak így, a becenevén szólította őt - egyeduralkodó volt - mondta Farkas Ágnes. - Nem volt könnyű ellene küzdeni, ugyanakkor akadt a játékában néhány kiismerhető elem is. Erre azonban nem volt könnyű rájönni. Individuális alkatnak ismertem, aki tökéletesen tisztában volt saját képességeivel. Pályafutása során óriási sikereket ért el, fantasztikusan népszerű lett mind külföldön, mind itthon, ugyanakkor bánhatja, hogy a négy évvel ezelőtti, romániai Európa-bajnokságot kihagyta, mert így sok éremmel, de arany nélkül kellett visszavonulnia."
Farkas és Radulovics a Dunaferrben együtt szerepelt egy évadon át, és ekkor az edzéseken, valamint a mérkőzéseken jól, eredményesen együttműködtek.
"Hasonló volt a helyzet a válogatottban is - folytatta Farkas -, hiszen nemcsak klubedzőnk, hanem az akkori szövetségi kapitány, Mocsai Lajos is jól tudta, hogy Radulovicsra főleg a támadások befejezéseinél számíthat, mert pokoli erővel és rettentően pontosan, változatosan lőtt. Edzői nem is vártak tőle ennél többet. A védekezésben ritkán számítottak rá, mert ezt a feladatot nála magasabb, erősebb alkatú játékosok végezték. Ez igaz volt mind a válogatottban, mind a Dunaferrben."
A magánéletben nem volt közös útja Farkasnak és Radulovicsnak, de emberileg jól kijöttek egymással. Addig is konfliktusmentes sportkapcsolatuk akkor lett valamivel közelebbi, amikor a válogatottban nagyon nagy célokért csatáztak.
"Mindketten viszonylag zárkózott alkatok vagyunk - vélekedett Farkas Ágnes. - Több tekintetben más irányú az érdeklődésünk, ezért nem kerestük egymás barátságát. Ez nem azt jelenti, hogy bármikor is nézeteltérésünk támadt volna, hiszen profi sportolóként tudtuk és tettük a dolgunkat, a pályán pedig mindig azonos volt a célunk."
Arra a kérdésre, hogy ki lehet Radulovics utódja, a választ az elődök sorolásával kezdte a dán klubjából éppen karácsonyi szabadságra engedett balátlövő.
"Boki előtt szintén kitűnő és híres jobbátlövői voltak a magyar keretnek - mondta. - Főleg Szabó Melindára, Borók Ritára és Németh Helgára gondolok, akik nem mindig kaptak akkora bizalmat a hajdani kapitányoktól, mint az utóbbi időben Radulovics. Igaz, rá lehetett alapozni a válogatott több taktikai elemét támadásban, vagyis nem volt véletlen a nagy bizalom vele szemben. Az utódja remélhetőleg Mehlmann Ibolya lesz. A Győr kitűnősége dinamikus kézilabdázó, remek alkat, a korosztályában nem ismerek hozzá hasonlót a hazai mezőnyben. A fiatalabbakról viszont nem tudok mit mondani, mert őket nem ismerem. Érdekes a válogatottban, hogy korábban a jobbátlövőposztért versengett négy-öt kiemelkedő tehetség, mostanában pedig a kitűnő balátlövők között válogathat a kapitány." ---- Nem lesz könnyű dolga Radulovics Bojana visszavonulása után a szövetségi kapitánynak, hiszen a világ legjobbját kell majd pótolnia a 2005-ös oroszországi világbajnokságon. A marsallbotot a 23 éves balkezes átlövő, Mehlmann Ibolya veheti át. Az értők szerint nagyon sokra viheti a győriek játékosa, aki már rutinos fellépőnek számít a nagy tornákon, hiszen négy felnőtt- világversenyen (Eb-n 2002-ben és 2004-ben, vb-n 2003-ban, olimpián 2004-ben) vett részt. Ám Radulovics Bojana mögött általában csak beugrószerep jutott neki, s ezt többnyire jól oldotta meg. Jövőre viszont már róla szólhatnak a lapok kézilabdás főcímei.
Mehlmann Ibolya hat centivel magasabb világhírű elődjénél, kosárlabdázókat idéző a súlypontemelkedése, hatalmas a lövőereje, s nem tartozik az ijedős játékosok közé. Ráadásul a válogatott meccseken Mehlmann Ibolyának lesz egy Radulovics Bojana nevű szurkolója, akihez bármikor fordulhat egy-egy jó tanácsért…