Megbecsülendő a bronzérem

A magyar kapitányt rövid visszatekintésre, valamint az Európa-bajnokság, az ellenfelek és játékosai értékelésére kértük a helyosztók másnapján.
- Mit sikerült megvalósítania a keretnek a felkészülés során, illetve mit nem? - kérdeztük Kiss Szilárdot.
- Az olimpia után alig maradt idejük a legjobbaknak a regenerálódásra, mert elkezdődött a bajnoki küzdelemsorozat - válaszolta. - A keret közvetlen Európa-bajnoki felkészülése alig több mint három hétig tarthatott. Ez pedig rendkívül kevés volt. Ennek ellenére igyekeztünk a lehető legjobban dolgozni, és munkánk eredménye meg is látszott a kontinensviadalon. Viszonylag kevés gond nehezítette a munkánkat, és legfeljebb azzal lehetett volna tökéletesebb a gyakorlás, ha észak-európai csapatokkal, Dániával vagy Norvégiával, esetleg a német együttessel játszhattunk volna tesztmérkőzéseket.

- A keretszűkítés, majd az Európa-bajnoki csapat kijelölése ezúttal nagyobb visszhang nélkül lezajlott.
- Igen, mert a játékosok is megértették, hogy fokozatosan szűkítenem kellett a keretet, és igyekeztem a pillanatnyilag legjobb formában levőknek bizalmat adni. Ugyanakkor nem csupán az a tizenhat játékos végzett lelkiismeretes és kitűnő munkát, aki az Európa-bajnoki keretbe is bekerült, hanem a többiek is dicséretesen dolgoztak. Az Európa-bajnokságon menet közben nem változtattam a kereten, holott a szabályok ezt megengedték volna, mert valamennyi játékosom megfelelt a várakozásoknak. ---- - Győrben úgy láttuk, szinte szárnyalt a csapat.
- A csoportunkban könnyebb ellenfelekre találtunk, és az egyetlen kivétel talán a remekül felkészült, több rutinos sztárra épülő Ausztria volt, amelyet mégis biztosan legyőztünk. A többiekkel szemben nem kellett megerőltetni magunkat a két pontért. Ugyanakkor ezek a sikerek nem mutathatták előre azt, hogy minden rendben lesz a folytatásban, és nem is vontuk le ezt a következtetést a győzelmekből.
- A középdöntőre is ilyen szívesen emlékezik?
- Debrecenben, akárcsak Győrött, majd Budapesten, csodálatos közönség előtt játszhattunk. Ugyanakkor feltűnő volt, hogy a pihenőnap után nehezen állt össze a játékunk, ezért a németek ellen csak bravúros hajrával sikerült újabb két pontot szereznünk. Ezen a találkozón főleg a csata elején hibáztunk rengeteget. A románokkal szemben is akadt kisebb megtorpanás a játékunkban, végül mégis biztosan nyertünk. Dánia rettentően erős ellenfél volt, amellyel szemben sokáig remekül kézilabdáztunk, vezettünk, ám a hajrában mégis elbuktunk. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ekkor a saját hibáink miatt kerültünk hátrányba, vagyis ezen a találkozón önmagunkat vertük meg.
- A szünnap okozott gondot a norvégok elleni találkozón is?
- Miként Németországgal szemben, úgy Norvégia ellen is a pihenőnapot követően léptünk pályára. Lehet, hogy sosem jövök rá, mi volt az oka súlyos vereségünknek, de valóban elgondolkodtató, hogy ismét pihenőnapot követően várt ránk a torna egyik legfontosabb mérkőzése. Engem is rettentően váratlanul ért játékosaim gyenge teljesítménye, mert a csapat nem erre készült. A leginkább visszatetsző az volt, hogy a lányok feladták a küzdelmet. Az egész csapatot szinte blokkolta a norvégok gyors, gólerős játéka.
- Bezzeg az oroszok ellen!
- A bronzmérkőzésen szinte egy új magyar csapat lépett a Papp László Sportaréna közönsége elé. Legjobbjaink agresszíven kézilabdáztak, és keménységükkel, lendületes és okos játékukkal meglepték az oroszokat. A második félidőben Mehlmann pályára lépése hozott új színt a játékunkba, és Oroszország erre sem volt felkészülve. Lányaink gyorsan átfutották a pályát, támadásban is pontosan adogattak és lőttek. Megítélésem szerint ezen a találkozón játszottunk a legtaktikusabban, legfegyelmezettebben. ---- - Kivel volt különösen elégedett, s kivel nem?
- Az egyéni értékelésekkel még várnék, mert ezeket alaposabban át kell gondolnom. A csapat egészéről viszont elmondható, hogy a jövőben is érdemes lenne együtt tartani. A fejlődéséhez azonban elengedhetetlen, hogy továbbra is megfelelő lehetőséget kapjon a felkészülésre, javuljon a játékosok fizikuma, a játékunk pedig váljon még dinamikusabbá. A norvégok példája jól jellemzi, milyen atletikus képességekre épül a mai modern kézilabda.
- Az északiak lehetnek a példaképeink?
- Kétségtelen, hogy a norvégok, a dánok, valamint a németek képviselik az egyik jól körvonalazható irányzatot a sportágban. Ôk az állandó futásra, a gyors indításokra, az agresszív védekezésre, a kapusok aktív segítésére alapoznak. A másik stílust az oroszok, az ukránok és a fehéroro- szok képviselik, akik az agreszszív védekezésből indítják akcióikat, támadásaikban fontosak a párkapcsolatok, a ritmusváltások és a betörések. Több csapatnál is megfigyelhető, hogy átlövőik talpról, és nem felugorva tüzelnek. Nekünk - miként például a szlovénoknak - bizonyos előre kidolgozott modellekből kell építkeznünk, ezekből indulhat ki a játékunk, amelynek továbbra is szellemesnek, rögtönzésekre alapulónak kell lennie. Ugyanakkor az előző két stílus néhány fontos jellemzőjét is érdemes átvenni.
- A kontinensviadal szervezésével, lebonyolításával minden tekintetben elégedett volt?
- Óriási munkát fektettek a szervezők mind az előkészületekbe, mind a csapatok fogadásába és ellátásába, valamint a mérkőzések zökkenőmentes megrendezésébe. Szóval, az ellátásunkra egy szavunk sem lehetett, minden tökéletes volt Győrött, Debrecenben és Budapesten, de a zalaegerszegi és a békéscsabai helyszínekről is jó véleményeket hallottam. Ami hiányérzetet hagyott bennem, az a játékvezetők tevékenysége. Akadt már világverseny, ahol jobb bírógarnitúra irányította a találkozókat, mint ezen a tornán. A csoporttalálkozók során még kevesebb gondunk akadt a játékvezetőkkel, ám a középdöntőktől mintha nem élvezhettük volna azt az úgynevezett hazai pályát, amit pedig az összes világversenyen megkapnak a házigazdák. Aki kicsit is jártas a sportágban, az tudja, nem a jogtalan előnyre gondolok. ---- - Mit tervez a közelebbi és a távolabbi jövőben?
- A szövetségi kapitányi megbízatásom az év végén lejár, és egyelőre ennél többet nem tudok. A Dunaferrben 2006 nyaráig szól a szerződésem. A válogatottról legfeljebb annyit érdemes még elmondani, hogy a következő években adva lesz a lehetőség a fiatalításra, az új csapat építésére, mert a bronzéremmel kvalifikáltuk magunkat a jövő évi oroszországi világbajnokságra, valamint a két év múlva esedékes svédországi kontinensviadalra. Ez pedig nem is kevés! Úgy érzem, letettük a következő esztendőkre az alapokat, mert a jövő csapatának nem kell a kvalifikációkkal foglalkoznia, csupán egy dolga lesz, minél jobban felkészülni a világversenyekre.

Feltámadás

A német válogatott másodedzője, Barna Ildikó, aki 220-szor szerepelt magyar színekben, röviden értékelte a Nemzeti Sportnak jelenlegi és egykori együttese teljesítményét. "A német csapattal elégedett vagyok, és így vannak ezzel a keret vezetői is - mondta. - Amit lehetett, kihozott magából az együtes, hiszen az utóbbi hét év világversenyein nem végzett ilyen előkelő helyen. A magyarokban viszont csalódtam, mert a gyors norvégokkal szemben lassan, körülményesen kézilabdáztak, ennek pedig csak vereség lehetett a vége. Azt sem értettem, miért cseréltek a magyarok három embert támadásban és védekezésben, igaz, ez az edző dolga. A bronzéremért viszont remekül küzdöttek, szinte feltámadtak poraikból."

6. női Európa-bajnokság
A végeredmény. Európa-bajnok: Norvégia, 2. Dánia, 3. Magyarország, 4. Oroszország, 5. Németország, 6. Ukrajna, 7. Románia, 8. Spanyolország, 9. Szlovénia, 10. Ausztria, 11. Franciaország, 12. Szerbia-Montenegró, 13. Horvátország, 14. Svédország, 15. Csehország, 16. Fehéroroszország ---- Vass Sándor, a magyar csapat vezetője: - Gyógyír a bronzérem, de nem olyan erős, hogy begyógyítsa az elődöntőben szerzett mély sebeket. A közönségnek nagyon hálásak lehetünk, mert egy nap alatt megbocsátott a lányoknak a norvégok elleni fiaskóért.

Sinka László, a szervezőbizottság elnöke: - Fantasztikusan küzdött a csapat, megmutatta, milyen óriási erő lakozik benne. Nagy boldogság ez az érem a szervezőknek is, akik két évig dolgoztak az Európa-bajnokság előkészítésén és megrendezésén.

Nagy Ivett: - Sokkal boldogabb voltam a bronzmérkőzés után, mint egy nappal korábban, de azt hiszem, hogy ez érthető. Nehéz helyzetben voltunk a szombati meccset követően, de felálltunk a padlóról, s ezért köszönet illeti a közönséget is, amely a norvég meccs után is mellettünk állt.

Tóth Tímea: - Lehet, hogy ennek így kellett alakulnia. Mármint hogy győzelemmel zárjuk a kontinensbajnokságot.

Siti Eszter: - Az oroszok ellen csak keveset lehettem a pályán, de nagyon igyekeztem. Fantasztikus élmény volt a bronzérem megszerzése, valamint az is, hogy így szeretnek bennünket a szurkolók. Bebizonyítottuk, hogy nagyon tudunk küzdeni.

Ljudmila Bodnyeva, az orosz válogatott beállósa: - A magyar együttes megérdemelte a bronzérmet. A hazaiak nyolcadik játékosa a közönség volt, amely csodásan szurkolt. Elmulasztottuk a döntőbe jutást, és sajnos a bronzmérkőzésre már nem tudtuk összeszedni magunkat.