Csoportrangadó, az ősz egyik legfontosabb csatája várt szombaton a Pick-Szegedre és a Barcelonára.
Kovács Péter edző együttese már megverte a román Constantát és pontot szerzett a Vardar Szkopje csarnokában, míg Xesco Espar mester tanítványai nyertek a macedón bajnok ellen, Romániában viszont - óriási meglepetésre - kikaptak. A Szegedbe visszatérhetett Kotormán, akinek a térdét három hete megműtötték. A Barcában kérdéses volt Skrbics, a szerb klasszis beállós (2000-ben a világ legjobb játékosának választották) szereplése, mivel a pénteki edzésen combsérülést szenvedett. A bemelegítéskor kiderült, a szerb csillag vállalhatta a játékot. A dán, szlovén, francia, szerb és magyar (Nagy László) labdaművészeket felvonultató Barcelonát fergeteges játékkal, valamint látványos gólok soraival lepte meg a találkozó elején Laluska, Mezei, Andjelkovics és ráadásul Puljezsevics is remekül védett. A katalán gárda 3-0 után ébredt fel, amikor Nagy megszerezte első gólját. Skrbics combja a 13. percig bírta, és 6-5-nél cserét kért a beállós. Rövid pihenő és ápolás után azonban visszatérhetett, de a fantasztikusan védő Puljezseviccsel ő sem bírt. Mezei és Andjelkovics főszerepet játszott abban, hogy a Szeged tartotta egy-két gólos előnyét, miközben Skrbicsre azért irányult a figyelem, mert szándékosan megütötte Mezeit, amiért piros lapot kapott a jó szemű dán bíróktól. A Barca néhányszor áttörte a hazaiak mozgékony és erőszakos védőfalát, majd Nagy góljával egyenlített. Romero találatával fordított a vendégcsapat és szintén ő növelte háromgólosra együttese előnyét (8-11). A főleg támadásban tanácstalan Szeged edzője időt kért, majd Puljezsevics helyére Szentét küldte. Ez - mint később kiderült - rendkívül szerencsés húzásnak bizonyult. A félidő utolsó perceiben Andjelkovics is pihent, védekezésben pedig - miként az egész találkozón - Djurkovics nyújtott fantasztikus teljesítményt. Ekkor már Bajusz kezében volt a karmesteri pálca. A honosított Csepkin és Perics vezérletével hatékonyan védekezett a vendégcsapat, Romero és Nagy pedig a támadások lelke volt.
A szegediek székelyudvarhelyi születésû válogatott játékosa, Ilyés Ferenc a mérkôzés hajrájában döntô fontosságú gólt szerzett (Fotó: Czagány Balázs)
A szünetben így vélekedett Skaliczki László szövetségi kapitány: "Az elején óriási iramot diktált a Szeged, majd amikor visszavette a tempót, akkor Romero és Nagy révén a Barcelona átvette a kezdeményezést. Andjelkovics a jó kezdés után nem tudta megbontani a vendégek védőfalát, valamint a szélsők is kevés lehetőséghez jutottak." A második félidő Szente bravúrjaival és sorozatban lőtt négy hazai góllal kezdődött. A Barca csillagai nehezen kerültek helyzetbe, mert védekezésben is remekelt a Pick (15-13), amelynek ekkor Szente mellett Djurkovics volt a vezéregyénisége. Immár a szegedi szélsőkre sem lehetett panasz: Berta sorozatban lőtte góljait, amelyekre a másik oldalon főleg Nagy László válaszolt. Iszonyatos csatát vívott Mezei Csepkinnel, de közben Perics halmozta a bravúrokat és Romeróra sem mindig figyeltek a szegediek (17-18). Az elkapkodott katalán támadásokból építkezhetett a Szeged (19-18), de rendre jöttek Romero válaszai (19-20). Szentét felállva ünnepelte a fantasztikus publikum és a kapus ezt meg is érdemelte, mert védhetetlennek látszó ziccereket is hárított. Periccsel együtt ő vált a csata hősévé. A hajrá 21-20-nál kezdődött és a Pick-Szeged a csoda küszöbén állt - majd átlépett azon. A Barcelona ugyanis elkapkodta támadásait, Szente továbbra is remekelt, Ilyés pedig két pontot érő gólt lőtt (22-20). Csepkin még betalált a végén, de a csata ekkor már eldőlt és a szegedi sportcsarnok közönsége okkal tapsolta, ünnepelte kedvenceit.
Mi volt a különbség a két csapat között?
Kovács Péter, a Szeged edzője: - Valóban hajszálnyi differencia volt csak a két nagyszerűen felkészült gárda között. Nagy dicsőség a Barcelonát legyőzni és ezt a sikert annak is köszönhettük, hogy Szente kicsivel jobban védett, mint világhírű ellenfele, Perics. A végén néhány bravúros megoldásunk is sikerült.
Xesco Espar, a Barcelona edzője: - A védekezésünkkel elégedett lehettem, hiszen mindössze huszonkét gólt kaptunk, ami nem sok. A támadásaink befejezése azonban nem mindig úgy sikerült, ahogy elképzeltük. Együttesem tagjai támadásban kevésbé értették meg magukat. Az egyéni teljesítmények közül egyet sem tudok kiemelni, hiszen kikapott együttesem.