Ezüstrangadót nyert a Szeged

Kovács Péter edző elmondta, hogy Matics hasi sérvműtét előtt áll, ezért kimarad, míg Puljezsevics sérült bokája sokat javult, ezért fel sem vetődött, hogy ne lépjen pályára.
A Dunaferr ezdője, Kolics János csapata bronzálmairól beszélt, mert az ezüstérem megszerzéséhez még túl fiatalnak és rutintalannak tartja tanítványait. Császár lázas beteg volt a héten, de a rangadóra felépült. A lábsérüléssel bajlódó Rosta és Kertész fájdalmai ellenére újra vállalta a játékot, de Rosta térdét mielőbb ki kell tisztítania dr. Frank József csapatorvosnak, hogy a beállós harcra kész lehessen az olimpiára.
Bátran és erőszakosan kezdett a meglepetésre készülő Újváros, és a Pick-Szeged csak hét perc elteltével ébredt fel. Ekkor Laluska, Mezei, Eklemovics és Bajusz ritmust váltott, és a pörgős támadásokat rendre góllal zárta. A másik oldalon Krivokapics, Rosta, Császár és Katzirz csak birkózott a védőkkel, akik közül főleg Ilyés és Habuczki volt szigorú ellenfeleivel.
Perger remek formában védte a társai által jól megszűrt Dunaferr-támadásokat záró lövéseket, míg Kolics edző többször cserélte Stochlt és Miklert. A szegedi rohamokat azonban nem tudta megállítani Kemény, Sándor és Rosta (12–6). A taktikai szabálytalanságokkal széttördelt játék irama valamelyest visszaesett, és ez kedvezett a Dunaferrnek, amely támadásban ifjú tehetségeinek adott bizonyítási lehető-séget (14–10). Dénes és Zubai élt is ezzel, ám társaik védekezésben szerény teljesítményt nyújtottak.
Farkas József, a férfiválogatott másodedzője a szünetben azt mondta, hogy a Pick agresszívabb védekezése érvényesült az első félidőben, és ez a rangadó végkimenetelét is befolyásolhatja.
A találkozó egyik legszebb jelenete volt, amikor Sándor estében, a szegedi védőktől gyötörve, cunderből (csavart, pattintott lövés) lőtt gólt, ráadásul úgy, hogy a labda a kapufa tövéről pattant be. Ezzel szemben sportszerűtlen és a két élcsapathoz méltatlan veszekedésbe bonyolódott Eklemovics és Kemény. Némi színt hozott a Dunaferr játékába Grebenár és Vujin, de a Pick ennek ellenére jól haladt célja, a legalább kilencgólos győzelem felé (a rájátszás újvárosi találkozóját 28–20-ra nyerte meg a házigazda).
Puljezsevics és Perger bravúrjai révén tartotta biztos előnyét (24–16) a Szeged, amely támadásban elkövetett könnyelműségei miatt egyelőre nem tudta növelni előnyét. A végjátékban Berta és Eklemovics fontos gólokkal 30–20-ra alakította az állást, és ekkor Krivokapics hétméterest hibázott. A kegyelemdöfést Ilyés adta meg a Dunaferrnek. A vendégek a hajrában összeomlottak, és ha azonos pontszámmal végez a két együttes, akkor az egymás elleni eredmény alapján a szegedieknek jut az előkelőbb helyezés. ---- Kovács Pétertől, a szegediek edzőjétől azt kérdeztük, hogy mitől táltosodott meg a Szeged a hajrában.
– Végig jó iramú mérkőzést vívtunk a Dunaújvárossal – válaszolta. – Együttesünknek sikerült összeszednie magát a legutóbbi fiaskót követően, és játékosaim bebizonyították, nem felejtettek el kézilabdázni. Megint kellő önbizalommal játszottak, újra igazi csapatot alkottak.

Kolics Jánost arról faggattuk, hogy a bátor kezdés után miért esett vissza csapata teljesítménye.
– A Szeged megfélemlítő védekezésével szemben sem omlott össze a csapatjátékunk – válaszolta az edző. – Kisebb különbségű vereséget szenvedtünk volna, ha nem követünk el elkerülhető hibákat. Emellett kapusaink sem remekeltek. ---- Perger Zsolt: – Tudtuk, hogy milyen fontos mérkőzés vár ránk, ezért összeszedtük a védekezésünket. Újvárosban rendkívül halványan játszottunk, de most visszavágtunk. Szerencsére javul a műtött térdem, rangadóról rangadóra jobb formába lendülök.
Nikola Eklemovics: – Nagyon akartuk ezt a sikert, és főleg azt, hogy nyolcnál több góllal nyerjünk. A játék minden elemében jobbak voltunk. Még négy mérkőzés vár ránk, de nagyot léptünk az ezüstérem megszerzése felé. Május tizenötödikén a Fotex elleni mérkőzésen szépen szeretnék elbúcsúzni Szegedtől.
Mezei Richárd: – Mindkét csapaton látszott a korábbi fordulók fáradtsága, de a rutin most mellettünk szólt. Több jó cserénk volt a kispadon, mint vetélytársunknak.
Berta Róbert: – Az első célunk az volt, hogy nyerjünk, a második, hogy legalább kilenc góllal. Mindkettőt elértük. A végére a saját iramunkban elfáradtunk, de mégis összeszedtük magunkat.