Főhajtás a franciáknak

Skaliczki László szövetségi kapitány a szombati találkozó délelőttjén, a Bercy-sportpalotában tartott edzésen röviden értékelte tanítványaival a dánok elleni vereséget, majd a keret a franciák ellen alkalmazandó taktikát gyakorolta. "Hullámzó színvonalú volt a játékunk az Európa-bajnoki bronzérmes dánokkal szemben – mondta a mester –, és az elnézhetőnél sokkal több hibát követtünk el. Több játékosunk nem tudott összpontosítani, a belső hármasunkon pedig látszott az összeszokottság hiánya. A lövéseinket elkapkodtuk, a dán leindításokat nem tudtuk megakadályozni. A kapusaink gyakran kerültek kiszolgáltatott helyzetbe, ehhez képest a teljesítményük viszonylag jó volt. A franciák ellen hasonlóan nyitott, pokoli agresszív védekezésre és rohanós játékra kell felkészülnünk, mint amit egy hét múlva az Európa-bajnoki selejtezőn Macedónia fog alkalmazni.”
A mester jó elképzeléseit a tanítványok nem tudták megvalósítani a világbajnoki bronzérmes Franciaország ellen, amelyet karneváli hangulattal fogadott, és ugyanígy biztatott 60 percen át a híres Bercy-csarnok ínyenc közönsége. A támadásait sorra elhibázó és védekezésben sem jeleskedő magyarokkal szemben sorra eredményes lehetett Cazal, Karabatic, Abati, Richardson és Guigou. A sérült Fernandezt, a csapat barcelonai gólgyárosát nélkülöző hazaiak állva hagyták megilletődött ellenfelüket (6–1), amely Buday és Bendó góljaival igyekezett felzárkózni. Abati kirobbanó formában kézilabdázott, ám társai is egyenletesen kivették részüket a gól-szerzésből. Ezzel szemben a magyarok az első félidőben nehezen kerültek helyzetbe, s ha mégis, akkor a lehetőségeiket rendre kihagyták. A játékrész derekán az volt a menetrend, hogy Budayék egy- egy góljára kettővel válaszolt a francia gárda (14–7), amely tökéletesen kihasználta a vetélytársai bakijaiból adódó lehetőségeit.

A második félidőben összeszedettebben küzdött a magyar válogatott, ám túl nagy volt a hazaiak előnye (18–8) ahhoz, hogy reális esélye lehetett volna a felzárkózáshoz, netán az egyenlítéshez. Buday belőtte a heteseket, az elnyűhetetlen Mezei is sokat tett a katasztrofális különbségű vereség elkerüléséért, valamint Pásztor is nagyon igyekezett, igaz, neki balszerencséje volt a támadások befejezésével. Szathmári és Fazekas valamivel gyengébb napot fogott ki, mint az első fordulóban a dánok ellen, de az igazsághoz tartozik, hogy a magyarok védekezése is meglehetősen lyukas volt, és ezeket a hézagokat nem lehetett lelkesedéssel betömni (25–18). A hajrában is remekelt Abati, Plantin és a csereként beálló Lemonne kapus.
A hajrá 28–20-nál kezdődött, és Skaliczki mester együttese – amelyről persze el kell mondani, hogy több kulcsjátékosát (Pérez, Nagy, Díaz, Lendvay) nélkülözte – utolsó erejét megfeszítve harcolt, és a végjátékban – ha lehet ilyet mondani – elfogadható mértékűre csökkentette a különbséget. A második félidőt 17–13-ra megnyerte az olimpiai résztvevő magyar csapat, ám ez szerény vigasz volt, mert második veresége után vasárnap csak a harmadik helyért küzdhet Algériával.

Mestermérleg
Claude Onesta: – Akadtak hibák a játékunkban, de annak örülök, hogy vasárnap döntőt játszhatunk a dánokkal. Ha sikerül még a mainál is erőszakosabban védekeznünk, és nem engedjük meg a dánoknak a lerohanásokat, akkor sorozatban harmadszor nyerjük meg ezt a tornát. A magyar együttes a második félidőben jobban játszott, mint az elsőben, de a győzelmünk egy percig sem forgott veszélyben. Kapusaink kimagasló formában védtek, a mezőnyben pedig Abati vezérletével minden játékosom sokat tett a sikerért.
Skaliczki László: – Látszólag semmi sem változott a januári világbajnokság óta. Ott is öt góllal kaptunk ki a franciáktól, ráadásul hasonló koreográfia szerint, hiszen a portugáliai viadal csoportküzdelmeiben is úgy alakult az állás, hogy elhúztak tíz góllal. Most is sokat hibáztunk az első félidőben támadásban, mert keveset mozogtunk, játékosaink nehezen hozták egymást helyzetbe. A második félidőben a csapat akaraterejével nem volt baj, de a találkozó korábbi negatív szakaszában összeszedett hátrányt Párizsban nem lehetett ledolgozni a franciák ellen, akik továbbra is a világ legjobbjai közé tartoznak. Figyelmeztető ez a találkozó, mert Macedónia ellen nem szaladhatunk bele hasonló szituációba, amikor ellenfelünk hatalmas előnyt szerez. A végjátékban a védekezésünk is javult, ugyanakkor a kapusaink csak átlagos teljesítményt nyújtottak. Vasárnap az Algéria elleni győzelemmel szeretnénk búcsúzni a Bercy-kupától.