Szépen búcsúzott a Győr

Ez a statisztika pedig arról árulkodik, hogy a "flúgos futamokban” főleg a támadásokra összpontosítottak a lányok, a védekezésre pedig jóval kevesebb gondot fordítottak. Ez azért is elgondolkodtató, mert – és ezt több élcsapatunk edzője is elismeri – a nemzetközi porondon egyre lényegesebb a hatékony védőmunka.
"Ha különösebb tétje nem is, de célja – legalábbis részünkről – igenis volt a rangadónak – elemezte a mérkőzést a győriek mestere, Róth Kálmán. – Nagyon készültünk a presztízstalálkozóra, feltétlenül nyerni akartunk. Egyrészt azért, hogy visszavágjunk a közelmúltban a népligeti csarnokban elszenvedett csúfos vereségért, másrészt pedig azért, mivel a bajnokságban ez volt az utolsó hazai mérkőzésünk. Mi tartjuk magunkat ahhoz, hogy búcsúzni csak szépen, csak győzelemmel szabad. A nagy akarás miatt kissé görcsösen is kezdtünk, és ezt a felszabadultabban, higgadtabban kézilabdázó ellenfelünk ki is haszálta. Később amikor mi is lehiggadtunk, sikerült átvennünk a vezetést. Aztán a fordulás után mind jobban belemelegedtünk, Sirina, Görbicz és az egyre érettebb játékot nyújtó fiatal, gólerős Mörtel vezérletével előbb öt, majd hat góllal is elhúztunk. Ezúttal is gólokban gazdag mérkőzést vívtunk, amely a két csapat csatáiban már hagyomány.”
A találkozót követően, amikor a győri csapat boldog tagjai körbejárva végigpacsizták az őket ünneplő szurkolókat, a kapitány Irina Sirina megjegyezte: "Az igaz, hogy már nem volt tétje a mérkőzésnek, ám egy Győr–FTC öszszecsapás mindig is csemege a szurkolóknak, és presztízsmeccs nekünk. Mindenképpen győzelemmel kívántunk búcsúzni a mellettünk jóban, rosszban kitartó, a csapatot sokat segítő közönségünktől. Nagyon örülünk, hogy ezt a célunkat sikerült elérnünk. A még hátralévő két idegenbeli bajnokin és a Magyar Kupa-mérkőzéseken is igyekszünk becsülettel helytállni.”

A Herz-FTC legutóbb 1996. november 13-án tudott pontot szerezni Győrött (27–25), azóta – sorrendben nyolcadszor – vereséggel kényszerült távozni a Rába-parti városból. A fővárosi zöld-fehérek győri vesszőfutása tehát tovább tart.
"Szakmai szempontból még csak hasznosnak sem tudom nevezni a győri mérkőzésünket – vélekedett Németh András, a Herz-FTC mestere. – Az évad végén legfeljebb annak örülhettünk, hogy csapatunk újra felvillantotta régi erényét, vagyis az utolsó pillanatig teljes erőbedobással küzdött, vesztett állásnál sem adta fel. Az utóbbi években – mondhatom, hogy tíz esztendőben – rendre ilyen remek szellemben csatázott a Fradi, csupán ebben az idényben akadt egy-egy rangadó Győrött vagy Dunaújvárosban, amelyen nem láttam ezt az igyekezetet a lányokon. Sugár és Miklósová sérülése döntően meghatározta a győri találkozó esélyeit, hiszen tehetséges, nagyon igyekvő tizenéves kapusaink tudása egyelőre kevés volt ehhez a mérkőzéshez. Ilyen körülmények között együttesem nem teljesített rosszul, megállta a helyét.”
A rangadó kapcsán végezetül arról, hogy Győr-Moson-Sopron megyében miért is olyan népszerű a kézilabda, és miért a sportág egyik európai fellegvára ez a régió. Ennek egyik magyarázatát a Győr–FTC csata szünetében kaptuk. Vanyus Attila, a kézilabda-szövetség alelnöke és a Győri ETO KC elnöke ekkor adta át az okleveleket és az érmeket a 12 (!) csapatot felvonultató megyei másodosztályú (!) női bajnokság legjobbjainak. A "hátország” legjobbjai közül a legnagyobb tapsot az aranyérmes Szany együttesének játékosai kapták.