A hazai élmezőny két sztárcsapata, a bajnoki címért is versengő Szeged és Dunaújváros akár a kupa fináléjában is találkozhatott volna, ám Fortuna úgy akarta, hogy már a negyeddöntőben megmérkőzzön egymással. Mindkét gárdát több sérülés akadályozta a felkészülésben.
Dragan Djukics együttesében Buday hasfalhúzódással és lágyéksérvvel kínlódik, ráadásul az utóbbit az évad végén valószínűleg meg kell műteni. Ma-tics vírusos arcüreggyulladással is leült a kispadra, Doros pedig könyöksérülése ellenére vállalta a játékot. Kolics János csapatából hiányzott Kuzmicsov, a gárda motorja, akinek a derekában becsípődött egy ideg. Bene bordasérülése sem gyógyult meg, és ő – edzője szerint – hetvenszázalékos munkát tudott végezni az edzéseken. "Nagy feladatot kapnak fiataljaink, remélhetőleg élnek a bizalommal és a lehetőséggel” – reménykedett Kolics mester. Mindkét csapat sokat hibázva kezdett, és a nem százszázalékosan egészséges játékosokat az elején pihentették az edzők. Remekeltek viszont a kapusok, akiknek sok dolgot adtak váltakozó hatékonysággal védekező társaik. A Dunaferr bátran, sokat mozogva támadott (4–6), ám Matics és Buday pályára lépésével nagyot változott a csata képe és állása (8–7). A büntetőket is hárító Szathmári, valamint a gólerős Krivokapics vezérletével elcsendesítette a Dunaferr a hazai közönséget (8–10), amely akkor lett újra hangosabb, amikor Eklemovics, Berta és Mezei góljaival visszavette a vezetést a Szeged (11–10). Puljezsevics bravúrok sorozatával korrigálta egy-két figyelmetlenségét, és ezzel megnyugtatta társait, akik egyre eredményesebben törték át az újvárosi védőfalat. Szathmári minden védhető lövést hárított, akárcsak a másik oldalon a szerb válogatott kapus, ám a vendégek akcióiból elfogyott a szellem és a lendület (14–11). Eklemovics és Berta mellett Mezei, Matics és Buday is átlagon felüli teljesítményt nyújtott, és a Szeged a szünet előtti percekben megerőltetés nélkül növelte előnyét. A Dunaferr fiataljainak lelkesedése csak részben pótolta Kuzmicsov és a csak később pályára lépő Bene rutinját, valamint az IHF-eltiltását (doppingvétség) töltő Katzirz hiányát.
A szegedi beállós Mezei Richárd (labdával) idônként megállíthatatlanul tört kapura
Eklemovics, Matics és Mezei góljaira nem érkezett válasz a második félidő elején (20–12), és a Dunaferr lélekben mintha feladta volna a küzdelmet. Hiába küldte pályára Kolics edző Benét, ő sem tehetett csodát. A Szeged könnyed iskolajátékkal növelte előnyét, és a gyenge, ráadásul balszerencsés újvárosi kísérleteket vagy blokkolta a hazai védőfal, vagy Puljezsevics hárított (24–14). Eklemovics és Krivokapics gólpárbaja külön színfoltja volt a már-már ellaposodó összecsapásnak. A hajrában már ritkábban kellett pályára lépnie Maticsnak és Kotormánnak, valamint Eklemovics, Buday és Laluska is többet pihenhetett. A Szeged így is tetszés szerint lőtte góljait és úgy tűnt, már az első összecsapáson eldönti az elődöntőbe jutás kérdését (32–20). Játékosainak néhány könnyelműsége kissé felborzolta Djukics mester idegeit, igaz, Stochl kapus remeklése is kellett a Dunaferr felzárkózásához (35–27). A vendégcsapat igyekezett némi esélyt szerezni magának a visszavágóra, de a végjátékban újra remekelt a Pick, amely hasonló játékkal az április 30-i visszavágónak is esélyese lehet.
Mestermérleg Dragan Djukics: – Furcsa mérkőzés volt, mert sokat hibázva is nagy különbséggel győztünk. A sikert inkább az akaratunknak, mint a jó játékunknak köszönhettük. A párharcnak azonban még nincs vége, a viszszavágón is nagy küzdelemre számítunk. Kolics János: – Akkor is pokolian nehéz mérkőzést vívtunk volna, ha minden játékosunk jó teljesítményt nyújt. Ezzel a sok hibával viszont nem volt esélyünk szorosabb eredmény elérésére. A visszavágón mindent megteszünk a továbbjutásért, és majd meglátjuk, ez mire lesz elég.