Bizonyított a Cervar-csapat

Lino Cervar edzőt pedig sokan sajnálták, mert sziszifuszi munkára vállalkozott, hiszen a "veszteseket” kellett lelkileg és erőnlétileg összeráznia. Azt a csapatot, amelyben a Zagreb és Metkovic játékosai között akkora volt a rivalizálás, hogy nem is beszéltek egymással, ám kibékültek, és a hazai mellőzöttségük miatt külön is bizonyítani akartak.
És bizonyítottak –ezért vasárnap éjjeltől Horvátország szerte folyamatosan ünneplik őket. Hétfőn a hazatéréskor ötvenezres tömeg fogadta őket a zágrábi főtéren, és a fiesztán főleg a 34 éves Vlado Sola kapus volt elemében, aki megígérte, hogy átfesteti a égő piros haját valamelyik más színre.
Az argentinok elleni vereség után otthon majdnem kinevették a csapatot, aztán viszont legyőzte a szaudiakat, az oroszokat és a franciákat és a magyarokat. Mint amikor Goran Ivanisevic a selejtezőkből emelkedve megnyerte a Wimbledont (csak azért is...), most hasonlót tettek a kézilabdások. Mert nem tetszett nekik az sem, hogy a nagy esélyes dánok éppen őket választották csoportellenfelüknek (ezt nagyon elszúrták, mert még a nyolc közé sem kerültek), és ezért –Egyiptom mellett – az északiakat is megleckéztették.

A dánokról érdekes véleményt mondott az orosz válogatott első számú kapusa. "Ôk lennének a világbajnokok, ha csupán barátságos mérkőzéseket kellene játszani – hangoztatta a 41 éves, tapasztalt Andrej Lavrov. – Így viszont meg lehetett jósolni, hogy a legnehezebb pillanatokban bajban lesznek.”
A horvátok a spanyolok elleni elődöntőben már nagyon szenvedtek, és nehezen bírták erővel a csatát, a németekkel szemben megnyert döntő után pedig – amelyen ott volt Ivica Racan horvát miniszterelnök is – szinte összeestek. Cervar a vb-ről elpanaszolta: "Az összes válogatott jobb körülmények között volt, mint a miénk. A legrosszabb szállodában laktunk, a legrosszabb ételt fogyasztottuk és a leggyengébb teremben edzettünk. Ezzel azonban csak nőtt bennünk a bizonyítási vágy.”
A német lapok siratták a nagy lehetőséget, amit Heiner Brand mester együttese kihagyott. A Frankfurter Rudschau értékelő, visszapillantó írásának címe: "Amikor az óriások sírnak”. Hozzá az illusztráció: közeli kép Kehrmannról, a finálé egyik legjobbjáról, aki a csapatorvos vállán zokog. Aztán ugyanez a lap vigasztalta Brand edzőt, az 1978-as világbajnok csapat játékosát, hogy a lisszaboni döntő így is élete egyik csúcspontja volt (mi tesszük hozzá, az volt a tavalyi stockholmi Eb-finálé is, amit a svédekkel szemben vesztett el Németország).
A Frankfurter Allgemeine Zeitung főcíme idézte Brand szavait: "A pályán kiengedtük a kezünkből a szerencsét”.
A Bild főcíme: "Kár! Mégis hősök vagytok!” Valamennyi lap a sérüléshullámot okolja a döntő elvesztéséért, hiszen Kretzschmar és Zerbe a franciák elleni elődöntőben vált ki a csapatból, Stephan és Behren pedig már a vb előtt harcképtelenné vált.
A francia lapok csapatuk bronzérmét elfogadható eredménynek értékelték, és csak finoman bírálták Claude Onesta edzőt, amiért együttese nem tudta megvédeni két éve Párizsban szerzett elsőségét.