Július 5-én koradélután Lille-ből indult hosszú, több mint 3300 kilométeres útjára a Tour de France mezőnye. Az országúti kerékpárosokra huszonegy szakasz vár, érintik többek között a Mont Vontoux-t is. Magyar versenyző ezúttal sincs az indulók között, legutóbb húsz éve Bodrogi László mérette meg magát a Francia körön. Az 1997-es Tour de Hongrie győztese, Bebtó Zoltán azonban bizakodó, az MBH Bank Ballan CSB szakmai igazgatója szerint jövőre lehet magyar versenyző ezen a háromhetesen is. Tavaly Valter Attila a Giro d’Italiát és a Vueltát is teljesítette, amire korábban magyar bringás még nem volt képes.
„A magyar Tour-induláshoz először is az kellene, hogy a külföldön lévő kerékpárosaink olyan csapatban tekerjenek, ahol a segítői szerep helyett szabadabb kezet kapnak – véli Bebtó. – A Giro és a Tour között annyi a különbség, hogy az utóbbi nagyobb rangot képvisel, de ugyanolyan teljesítmény végigmenni, úgyhogy a magyarok közül fizikailag többen is képesek lennének beleférni a mezőnybe, gondolok itt Valterra és Dina Mártonra. Azt gondolom, nem várat magára sokáig, úgyhogy szerintem jövőre lesz Tour-résztvevőnk. Én nagyon bízom benne, Attilának simán lenne helye! Az MBH Bank csapatánál mi is azon dolgozunk, hogy minél több olyan kerékpárost neveljünk ki, akik később indulhatnak a Francia körön.”
Hozzátette, a Vueltát befejezni sokkal nehezebb feladat mint a TdF-et, a Spanyol körversenyen ugyanis három héten át szinte folyamatosan hegyek vannak. Ami az összetett esélyeseit illeti, Bebtó szerint nem várható meglepetés, Pogacar lesz a sárga trikós.
„Nagyon kedvelem Pogacart, szeretem, ahogy versenyez. Mondják, hogy unalmas, mert mindig nyer, hát verjék meg! Attól még, hogy egy futballcsapat vagy egy ökölvívó mindenkit legyőz, nem lesz unalmas. A szlovén világbajnok teljesítménye kiemelkedő, elképesztő, hogy gondol egyet és elindul a Párizs–Roubaix-n, ami nem az ő terepe, csak azért, hogy legyen egy kihívás számára. Vingegaard-ék meg sem méretik magukat, mert közük nincs ahhoz a versenyhez, Pogacar meg befejezte másodikként. Erre fanyalogtak sokan, hogy minek indult, ha nem győzött…. Cseréljék meg, verje meg őt Mathieu van der Poel a hegyekben. Soha nem fogja.”
Bebtó úgy véli, nem lehet összehasonlítani a húsz-huszonöt évvel ezelőtti időket napjaink kerékpársportjával, egészen másképp zajlottak a felkészülések.
„Pantaniék korszakában sem volt egyszerű versenyezni, de Pogacar nyilvánvalóan megállná a helyét. Hogy én kipróbálnám-e magam most? Igen is, meg nem is. Kíváncsi lennék, hogyan teljesítenék, de nekem nem barátságos, hogy napjainkra mindenki egyedül edz, interneten kapja a felkészülési tervet. Sokkal kevésbé élvezhető a kerékpározás, és itt a körítésre gondolok, nem a versenyre. Nem szívesen csinálnám azt, hogy magamban nézzem a komputert és feltöltögessem az eredményeim. Örülök, hogy akkor bringáztam, amikor.”