Kerékpár: Az olimpia lebeg a szemem előtt – Vas Blanka

– Októberben kulcscsonttörést szenvedett edzés közben, ám nagyjából egy hónappal és egy műtéttel később már ismét versenyzett terepkerékpárban. Hogy van most? Érzi még a sérülését?
– Kifejezetten jól van a vállam, jóformán már egyáltalán nem fáj – kezdte Nemzeti Sportnak adott interjúját a tavaly országúton U23-as világbajnoki címet szerző Vas Blanka. – A formám is javul szerencsére, túl vagyok néhány versenyen terepen, úgyhogy a rutin is kezd visszajönni. A sérülés már tényleg nem hátráltat, szinte csak az ugratásoknál érzem, de azokat próbálom elkerülni.

– Hogy teltek a rehabilitáció hetei?
– Kondiztam természetesen, ám nehezebb nem lettem, ráadásul terepkerékpárban nem is számít igazán sokat egy kiló ide vagy oda. A felépülés tényleg hamar véget ért, sok időm pihenni sem volt, sőt tulajdonképpen semennyi. Az év végén a csapatommal, az SD Worxszel elmentünk síelni, ott tudtam, ha fizikailag nem is, de szellemileg pihenni.

– Hogy alakulnak a következő hetei a terepkerékpáros szezonban?
– Igyekszem minél több versenyen rajthoz állni, bár sokszor nincs egyszerű dolgom, hiszen az UCI-pontok hiánya miatt jellemzően a harmadik sorból szoktam indulni, ahonnan meglehetősen nehéz előreverekednie magát az embernek. A hétvégén két viadal is vár rám Belgiumban, a februári világbajnokság a legfőbb rövid távú célom, amelyen szeretnék a legjobb ötben végezni.

– Beszéljünk egy kicsit a 2023-as országúti világbajnoki címéről, amellyel kapcsolatban úgy fogalmazott, nem kell tőle elájulni. Átértékelte ezt a történelmi sikert augusztus óta?
– Igen, nagyon sokat változott az emlék, illetve az elért eredmény a szememben. Elsősorban azért, mert láttam, mennyit jelent az ismerősöknek és a szurkolóknak. Emellett pedig nem tudom nem megemlíteni, hogy milyen fenomenális érzés a világbajnokoknak járó szivárványos trikóban és egyedi kerékpáron tekerni. Felfogtam, hogy ez egy lépcsőfok, ami persze nem az út vége, ettől függetlenül lehet neki örülni, sőt érdemes is.

– A hosszú távú céljai között melyik nagy esemény élvez prioritást jelenleg?
– Talán az olimpia országúton, mivel nagyon hasonló pályán tekerünk majd, mint amilyenen Glasgow-ban sikerült nyernem, illetve tizenegyedik helyen célba érnem összetettben. Lankás, sok kanyart tartalmazó, technikás vonalvezetés vár ránk, ami az én karakteremhez sokkal jobban illik, mint, mondjuk, a szeptemberi világbajnokságé Svájcban. Ami a többi versenyt illeti, amelyeken klubszínekben indulok, egyelőre nincs pontos menetrend, ez majd a spanyolországi edzőtáborban körvonalazódik a következő hetekben.

– A Magyar Sportújságírók Szövetsége beválasztotta az év női sportolója kategóriában a legjobb háromba Érdi Mária vitorlázó és Krizsán Xénia atléta mellett, de talán nem ez az utolsó alkalom, hogy a finalisták között találkozunk a nevével.
– Nagyon jólesett, amikor megtudtam. A sűrű program miatt sajnos nem tudok részt venni a gálán hétfőn, de ismerem a körítést, hiszen két éve már volt alkalmam ott lenni. Az esélyeket tekintve nem hiszem, hogy én vagyok a favorit, merthogy remek sportoló a másik két jelölt, akik felnőttvébéken alkottak maradandót, míg én „csak” U23-ban. A felvetésével viszont egyetértek, tervezek még visszatérni, ha az idén nem is én nyerek. Hiszem, sőt tudom, rengeteg lehetőségem van a fejlődésre mindegyik szakágban, a munka pedig nem marad el.