Bilbao–Párizs, Tadej–Jonas – rajtol a 110. Tour de France

Hajlamos az ember túlzottan nagy reményeket fűzni bizonyos dolgokhoz, nincs ez másként a sporteseményekkel sem. A 110. Tour de France élményéből viszont elvehet, ha a tavalyihoz hasonló csatákat várunk, pedig a felállás szinte ugyanaz. Azzal a különbséggel, hogy a dán Jonas Vinge­gaard immár nem mint a 2018-ban még a dániai Hanstholmban dolgozó halcsomagoló érkezik, hanem mint a Tour de France címvédője.

Minden bizonnyal az idei viadal is az ő és a szlovén Tadej Pogacar csatájáról lesz emlékezetes, a szervezők legalábbis mindent elkövetnek, hogy semmi se tegyen keresztbe a Jumbo-Visma és az UAE Emirates párharcának. Persze a kerékpársportból nem lehet kiiktatni a bukások, sérülések faktorát, amikor egy-egy rossz mozdulat, néhány centiméter vagy egy elhibázott döntés egy teljes év munkáját teheti tönkre egy pillanat alatt. A közelmúltban ráadásul volt példa hasonlóra. A belga Remco Evenepoel tavaly üstökösként robbant be a sportág elitjébe, rögtön egy háromhetesen, a Vuelta a Espanán, és a világbajnokságon is a csúcsra ért. Idén májusban viszont nem derült ki, hogy ő vagy a szlovén, szintén Jumbo-versenyző Primoz Roglic-e az erősebb, Evenepoel ugyanis koronavírusos lett Olaszországban, így a tizedik szakaszon már nem állhatott rajthoz a Girón. Hasonló esetet elkerülendő a sportolóknak újra kötelező lesz maszkot viselniük, nem oszthatnak autogramot, sőt nem ehetnek a hoteleken kívül.

A három héten plusz két napon át tartó menet ezúttal sem Franciaországban kezdődik. 2010 óta csak hatszor rajtolt az „anyaföldön” a háromhetes, és jövőre is máshol rendezik az első három szakaszt, egészen pontosan az olaszországi Toszkánában. Ezúttal Baszkföld ad otthont a Grand Départ-nak: szombaton Bilbao körül tesz egy 182 kilométeres kört a mezőny, a táv viszont „átmeneti”, vagyis kisebb emelkedőket tartalmaz, főleg az etap második felén.

„Csütörtökön letekertük az utolsó ötven kilométert. Mit mondjak, nagyon nehéz, a határán van annak, amire képes vagyok. Az utolsó meredek emelkedő után van egy kis idő, hogy visszaérjünk, ha nem tudjuk követni a legjobbakat, de a szakasz utolsó ötszáz métere is elég kemény” – fogalmazott Mathieu van der Poel a nyitó etapról, aki elsősorban a sík sprinteket várja. Kedden jön az első franciaországi szakasz, és természetesen már nem is mozdul a viadal az országból, és egy ideig utoljára ebben az évben láthatjuk a legendás Champs-Élysées-befutót. A 2024-es olimpia zavar be, ugyanis fedi egymást az ötkarikás játékok és a Tour, Párizs központja foglalt lesz. A hatodik napon következik az első igazi hegyi menet, a tizenhatodik etapon vár a három hét egyetlen (egyéni) időfutama a pelotonra, az összetett szempontjából pedig a huszadik ígérkezik az utolsó releváns szakasznak.

De vissza az esélyesekhez, hiszen más-más ívről kanyarodik rá a szlovén és a dán a 23 napra. Vingegaard a Jumbo laboratóriumban kiszámolt, előre minden centiméterre, másodpercre, kalóriára lebontott formaidőzítésének megfelelően érkezik. Jó példa erre a Tour felvezető versenyeként szolgáló nyolcnapos Critérium du Dauphinén aratott győzelem – amiben egyébként a Jumbo jelenlegi második tartaléka, Valter Attila is fontos szerepet vállalt –, de április elején a Baszk körön is simán nyert. Ezzel szemben a 2020-as és 2021-es Tour-győztes Pogacar rögösebb úton jutott el július első napjáig, hiszen a harmadik ardenneki klasszikuson, a Li­ege–Bastogne–Liege-en bukott, amit a csuklója bánt. A törött csont miatt szinte napra pontosan két hónapot hagyott ki, a múlt héten a szlovén bajnokságon kettős győzelemmel tért vissza, bár ebből messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni. A továbbra is gyógyuló csuklója saját elmondása szerint nem zavarja a bringán. Leginkább a Sierra Nevadában és a francia Alpokban próbálgathatta, ahol véroxigénszintjét dúsította magaslaton, utóbbin pedig lecsekkolt néhány fontos emelkedőt.

„Sokkal könnyebb az üldöző szerepében lenni, két évig én voltam a címvédő, nem hasonlítható össze azzal a típusú nyomással. Idén nekem kell támadnom, így lényegesen kevesebb a vesztenivalóm. Ráadásul sérülésből jövök vissza, majd lesz, ahogy lesz” – mondta Pogacar a Cyclingnewsnak.

A pszichológiai hadviselés mindenesetre megkezdődött, ugyanis Vinge­gaard ennek szöges ellentétét fogalmazta meg az újságíróknak – ami persze érthető, mert bármennyire profik is ezek a srácok, az év legfontosabb versenyén egészen biztosan érzik a terhet, amit a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek levenni saját vállukról.

„Egyrészt mondhatjuk, hogy én vagyok az üldözött, de szerintem mindketten inkább a győzelemre vadászunk. Ebben az értelemben nem sokban különbözik a helyzet a tavalyitól” – fogalmazott a címvédő.

Több szempontból is kulcsfigura lehet a tavalyi gyorsasági pontverseny győztese, a jumbós Wout Van Aert, aki ezúttal nem hajt a zöld trikóra, ellenben mindent meg fog tenni, hogy dán kollégája sárgában pezsgőzhessen három hét múlva. A helyzetet valamelyest bonyolítja, hogy a belga leszögezte, mindenképpen ott akar lenni második gyereke születésénél, kedvese magzatvize pedig könnyen lehet, hogy még a Tour ideje alatt folyik el.

A versenyt a legfontosabb csatán kívül számos érdekesség színesíti, mint például Egan Bernal részvétele, aki 2022 elején szenvedett súlyos balesetet edzésen, az orvosok pedig 95 százalék esélyt adtak, hogy amputálni kell a lábát, másfél évvel később mégis újra indul a Tour de France-on a 2019-es győztes.

A hét (!) zöld trikót (és három vb-t) nyerő Peter Sagant a napokban ítélték három hónap felfüggesztett börtönbüntetésre, amiért tavaly májusban ittas vezetésen kapták Monacóban. A hajnali buli olyan erősre sikerült, hogy dél magasságában is jelentős volt a szlovák véralkoholszintje, a kerékpározástól viszont szerencsére nem tiltották el. Bemutatkozó csapat is akad, a norvég Uno-X első Tourjára készül, köszönhetően a szervezőktől kapott szabadkártyás meghívásnak.

Nagyon sok buktatója lehet az idei versenynek a külső szemlélő szemszögéből, elsősorban Pogacar állapota miatt, de közbejöhet egy bukás, betegség, a sort pedig még lehetne folytatni. Sőt, ha végigmegy mindkét versenyző, egyiküktől sem lesz már akkora szenzáció a végső siker, mint volt az elmúlt években. Viszont élvezni ezt a három hetet és csodálni ezeket a sportszerű, az emberi teljesítőképesség határait feszegető srácokat minden további nélkül lehet, a történetek pedig úgyis mindig megírják magukat…