Kerékpár: Valter Attila ötödik a Strade Bianchén

Fetter Erik és Valter Attila személyében két magyar bringás állt rajthoz, s mindketten alaposan magukra irányították a figyelmet.

Utóbbi például azzal, hogy a versenyt közvetítő Eurosport hagyományos tippjátékában Ilenia Lazzaro az olaszok korábbi országúti és krosszkerékpárosa, szakújságíró úgy vélte, a Jumbo-Vismánál erre a versenyre társkapitánynak kinevezett Valter Attila nyeri meg a versenyt.

„Nagyon jó Gran Camino van mögötte, remek kondija van, ezt bemutatta a spanyol versenyen, ráadásul már a Jumbónál van, ők pedig valósággal szárnyalnak mostanában, úgyhogy Valter Attila győzelmére tippelek” – fogalmazott Lazzaro.

A harmadik Strade Bianchéjén szereplő Fetter aztán már a verseny elején szót kért, amikor bő 40 kilométer megtétele után az addigra kialakult, egy perc előnybe kerülő háromfős szökés nyomába eredt. Az EOLO-Kométa 22 éves magyarja azonban nem járt sikerrel, fél percnél közelebb nem tudott kerülni a Sven Byström, Iván Romeo és Alessandro De Marchi alkotta szökevényekhez, és bő 50 kilométer megtétele után az addigra már öt perc hátrányt gyűjtő főmezőny beérte – miközben a 175 bringás a 11 kijelölt murvás szakasz közül ötöt már teljesített is.

Közel 70 kilométerrel a vége előtt az egyik leghosszabb murvás szakaszon többen is elestek, s ugyan Valter nem fogott talajt, de így is ki kellett térnie az út menti árokba, ám folytatni tudta az élbollyal, s Fetter is csatlakozott a főmezőnyhöz, miután befogták.

A két leghosszabb murvás szakasz során a mezőny rákapcsolt, s a szökevények előnye pillanatok alatt két percre olvadt, miközben Alberto Bettiol, Andrea Bagioli és Tom Pidcock nagyobb sebességre váltott, és szép fokozatosan meglépett a pelotontól. Utóbbi aztán lejtmenetben faképnél hagyta előbbi kettőt, és Romeo leszakadása után a két szökevény (Byström, De Marchi) nyomába eredt. Ennél is fontosabb viszont, hogy Valter gyorsan kapcsolt, és pillanatokon belül megindult a murván Bettiolék után, majd az EF olaszával kettesben maradva Pidcock után lódult 48 kilométerrel a vége előtt. A főmezőny maradéka azonban hamar beérte őket, miközben Pidcock szép lassan felért az élen haladó De Marchi, Byström duóra, s hamarosan átvette tőlük a vezetést.

Tiesj Benoot elszakadt Valteréktól, Rui Costa és Valentin Madouas vele tartott, 20 kilométerrel a cél előtt húsz másodpercre voltak Pidcocktól, Valterék hétfős csoportja ekkor kilenc másodperccel haladt mögöttük. Valter megindult, és felért Benootékhoz – a belga csapattárs ezt rosszul fogadta, mérges karlegyintéssel konstatálta a magyar megérkezését.

Hatan üldözték Pidcockot, 13 kilométer maradt, amikor 15 másodperc volt a hátrány. Aztán Valter az egyik emelkedőn kis időre eltávolodott a csoporttól, egyedül vette volna üldözőbe az élen haladó britet, Benooték azonban röviddel ezután utolérték. Sokáig stagnált a csoport és Pidcock közötti különbség, Benooték megindultak, a magyar tíz másodpercre leszakadt tőlük, de ismét felzárkózott.

Rá kellett kapcsolni, a brit ugyanis megint húsz másodperc fölé növelte előnyét. De nem csökkent a differencia, az üldözők inkább egymással voltak elfoglalva, mint az élen álló beérésével, így Tom Pidcock 51 kilométeres szökéssel simán diadalmaskodott.

A második helyen Madouas, a harmadikon Benoot ért be, s Rui Costa gyakorlatilag a célban előzte meg Valter Attilát, a magyar sportoló így az ötödik helyen zárt.

Fetter Erik végül a 74. helyen ért célba 9:26 perc hátránnyal.

„A dobogó volt a célunk, és az meg is volt, de nyilván keserédes így a végén, mert nyerhettünk is volna” – mondta a közmédia megkeresésére a 24 esztendős Valter. A versenyt jónak értékelte, de hangsúlyozta, hogy a Jumbo-Visma nem az a csapat, amely egy harmadik és egy ötödik hellyel száz százalékig elégedett lehet. Elárulta, az volt az előzetes taktika, hogy felváltva támadjanak, ugyanakkor jobban kellett volna kommunikálniuk csapattársával, és nagyobb együttműködésre lett volna szükség az üldözősorban is, miután volt, hogy kilenc másodpercre csökkentették lemaradásukat Pidcock mögött, így a brit nem csak erőből nyert.

„Az egyik legerősebb volt, egyértelműen meg is érdemli a győzelmet, ugyanakkor már láttuk, nagyon közel volt, onnantól egy sprint és utolérjük” – idézte fel, bevallva: talán saját magának is, csapattársának is kicsit jobb taktikát kellett volna választania.

„Óriási öröm, hogy bebizonyítottam, a tavalyi negyedik hely nem egy véletlen volt. Szeretném ezt a versenyt egyszer megnyerni, úgy érzem, meg is nyerhetem, és ma is egyértelműen a legerősebbek között voltam” – tekintett előre. Kitért arra is: más úgy versenyezni, hogy jobban figyeltek rá, a csapat is többet várt el tőle, míg egy éve az esélytelenek nyugalmával más szituációból támadhatott a végén.

Valter hétfőtől a Tirreno-Adriatico egyhetes versenyen szerepel, saját számításai alapján segítőként, miután a Jumbo-Visma hétfős keretében ott lesz többek között a háromszoros Vuelta a Espana-győztes szlovén Primoz Roglic és a Tour de France pontversenyét tavaly élen záró belga Wout van Aert is.

STRADE BIANCHE (Siena–Siena, 184 km)
1. Tom Pidcock (brit, INEOS Grenadiers) 4:31:41 óra
2. Valentin Madouas (francia, Groupama FDJ) +20 mp hátrány
3. Tiesj Benoot (belga, Jumbo-Visma) +22 mp h.
...5. Valter Attila (Jumbo-Visma) +23 mp h.
...74. Fetter Erik (EOLO-Kométa) +9:26 p h.