Kerékpár: Ennyi volt bennem a Kékesen – Dina Márton

– Kezdjük az elejéről: hatalmas szökéssel nyitotta a Tour de Hongrie-t, több mint százkilencven kilométeren át volt elöl, a célhoz közel tudták csak megfogni az elmenésüket. Spontán ötlet volt, vagy jó előre eltervezte, hogy robbant?     
– Természetesen így vágtam neki a versenynek, előzetesen meg volt beszélve, hogy a csapatból hármunk közül valamelyikőnknek bele kell kerülnie a szökésbe – felelte Dina Márton, az Eolo-Kometa kerékpárosa, aki legjobb magyarként fehér trikóban zárta a 43. Tour de Hongrie-t, összesítésben a 38. lett. – Nekem nagyon jól jött így össze, mert az első szakasz volt a szűken vett hazai pályám, sokat edzek a környéken, szeretem az etyeki emelkedőt. Nyilván szerencsém is volt, de nagyon akartam ezt a szökést!

– A következő három etap után is az összetett élmezőnyében maradt, huszonkét másodperces hátrányból, a tizedik helyről vágott neki az utolsó szakasznak, ahol minden eldőlt. Hogyan értékeli a teljesítményét a kékestetői befutón?     
– Lehetett volna jobb, de aznap ennyi volt bennem. Bíztam benne, hogy a második napra sikerül valamennyire regenerálódnom, de az oldalszél egy kicsit közbeszólt, és a csapatból mindannyian hátul maradtunk az utolsó ötven kilométerre. Nagyon-nagyon sokat kellett dolgoznunk, hogy visszaérjünk a mezőnyhöz, végül a cél előtt három kilométerrel sikerült. Dunbar gyakorlatilag meg is köszönheti nekünk a győzelmet, mert ő is ott volt abban a sorban, mi húztuk fel a BikeExchange-es srácokkal. Két hotelben voltunk, és a másodikban nagyon rosszul aludtam a második szakasztól kezdve végig. Nem szeretem a nagyon késői befutókat, mindig körülbelül fél tízre jutottunk el a vacsoráig, aztán egyig néztem a plafont… Különösen az utolsó szakasz előtt volt rossz a helyzet, mert a késői befutót követően másnap nagyon korán rajtoltunk. Valószínűleg ez is rányomta a bélyegét a produkciómra, de egyébként sem számoltam az összetett top tízzel, nem is ez volt a cél. A feladatomat teljesítettem, jó lett volna többször, de egyszer bekerültem az elmenésbe is, illetve segítettem a társaimnak.

– A fizikai állapota rendben volt? Néhány héttel korábban betegséggel bajlódott.     
– Rendben, kicsit talán rosszabb volt a formám, mint az alpesi körön, de ezt feltehetően a regeneráció hiánya miatt éreztem.

– A Girón követi Fetter Erik és a csapata produkcióját?     
– Hogyne, éppen a csapattársamon, Diego Rosán van rajta a hegyi trikó, ami óriási dolog, elég jól szerepelnek a fiúk!

– Mi a programja a következő egy-két hónapban?     
– Körülbelül június első hetéig látok előre, akkor megyek a Giro dell'Appenninóra, majd az Adriatica Ionicára, ez a terv. Hosszabb pihenőnek egyelőre nem érzem szükségét, mert márciusban több mint egy hetet kihagytam. Motivált vagyok és szeretnék minél jobb eredményeket elérni!

– Hogy érzi, a Giro magyarországi rajtja és a Tour de Hongrie jót tesz hosszabb távon is a honi kerékpársportnak?     
– Igen, főként azért, mert a magyar emberek látják, hogy ez egy nagyon jó, szép és nehéz sportág. Bízom benne, ezen versenyek miatt sokan elkezdenek majd bringázni, és a nálunk nagyon népszerű futball vagy vízilabda helyett esetleg a kerékpárt választják. Hogy ennyire közel hozták a világ élvonalát, és ennyire közelről lehetett látni óriási sztárokat, illetve hogy a sportág itthon is egyre jobban fejlődik, az sokat segít. Valter Attila lassan sztárnak nevezhető, egyre több gyerek tartja őt példaképnek, és nagyon remélem, a következő néhány évben mi is a szlovénokhoz hasonló utat járhatunk be a kerékpársportban.