Két ember élete örökre megváltozott 2020. augusztus 5-én.
A Lengyel körverseny nyitó etapja az országúti kerékpársport ünnepének indult, a koronavírus-járvány első hulláma utáni újrakezdés kvázi szimbólumaként. Ám ünnep helyett rémálomba fordult. A hosszúra nyúlt kényszerszünet után a célegyenesben a szokásosnál is jobban dolgozott az adrenalin, a sprintbefutó során hajszál híján végzetes baleset történt: a szakaszsikerért száguldó holland Dylan Groenewegen csaknem 80 km/órás sebességnél kiszorította a pályáról honfitársát, Fabio Jakobsent, akinek tehetetlen teste sorra bontotta le az út menti kordonokat.
A fiatal, akkor 23 éves versenyző talán csak őrangyalának köszönhette, hogy túlélte az iszonytató bukást: feje, arca és mellkasa is roncsolódott, fogait elvesztette, szájpadlása átszakadt, tüdeje összezúzódott és bevizesedett, napokig élet-halál között lebegett – mesterséges kómában.
A történtekről még a higgadtabb szakértők is nehezen tudtak indulatok nélkül beszélni – nemhogy a sértett csapatvezetője, a mindenható Quick Step-főnök Patrick Lefevere, aki egyenesen börtönt kiáltott a vétkes Groenewegenre –, s mi magunk is feltettük a költői kérdést: kockázatos versenysport ide vagy oda, hol húzódik a határ a szerencsétlen versenybaleset és a gondatlanságból elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés között?
Egyesek erősen átestek a ló túloldalára. Nem akarjuk mentegetni Groenewegent, ami történt, megtörtént – ezt ő és Jakobsen is többször elmondta, mindig hozzátéve, a rendezési hiányosságoknak is jelentős szerep jutott –, de az biztos, hogy sokszorosan megbűnhődött felelőtlen tettéért. A nemzetközi szövetség precedensértékű, kilenc hónapos eltiltást szabott ki rá, de higgyék el, ez még csak az enyhébb rész volt.
Egy holland tévécsatornának korábban zokogva árulta el, hetekig nem tudott aludni, mert folyton a bukás és Jakobsen járt a fejében; mint mondja, a mai napig nem tudja eléggé bánni, elégszer bocsánatot kérni, s bármit megtenne, hogy visszacsinálhassa. Arra viszont már bizonyosan nem szolgált rá, amit az elmúlt hónapokban kapott.
Mert nyilván hiba és hiba között is van különbség, és Groenewegen hatalmasat hibázott – viszont a halálos fenyegetések (bárki családjával) s főleg egy ártatlan újszülött akasztásával való fenyegetőzés gyáva, jellemtelen, gyomorforgató reakció. Túlmegy minden határon: aki erre vetemedik, sokkal rosszabb egy, a verseny hevében nagyon rossz döntést hozó sportolónál.
A legfontosabb, hogy Jakobsen, hál' istennek, csodával határos módon gyógyul, rehabilitációja olyannyira jól halad, hogy novemberben már bringára is ülhetett. Az átéltek sosem fognak nyomtalanul elmúlni, se benne, se Groenewegenben; de utóbbi mindenesetre éppen a májusi Tour de Hongrie-n térhet majd vissza hosszú eltiltásából – akkor remélhetőleg mindenki végleg lezárhatja és maga mögött hagyhatja a múltat.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!