Giro: Motivál, ha nagy nevek szakadnak le – Valter Attila

Volt egy pillanata a 2020-as Giro d'Italiának, amely örökre beleégett a magyar kerékpárrajongók emlékezetébe: az utolsó előtti szakasz utolsó emelkedőjén, alig néhány kilométerrel a cél előtt Valter Attila az összetettben vezető rózsaszín trikós csoportjával, vagyis a szűk élboly tagjaként állva hagyta Vincenzo Nibalit, mielőtt a szenzációs kilencedik helyen célba ért az ikonikus Sestriere hegyén. Amellett, hogy ez minket óriási örömmel és büszkeséggel töltött el, a jelenetsor erőteljesen szimbolikus is volt: az egyetemes kerékpársport egyik legnagyobb alakja akármilyen keményen küzdött-kínlódott, a végére képtelen volt tartani a fiatalok tempóját – nem először.

Amit már a tavalyi és az idei Tour de France után is pedzegettünk, egyre inkább egyértelművé válik: az országúti kerékpársport nagy generációváltása zajlik le éppen a szemünk előtt. A tendencia, amelyet Egan Bernal elkezdett, Tadej Pogacar folytatott – a kolumbiai tavaly 22 évesen és 196 naposan, a szlovén idén 21 évesen és 354 naposan nyerte meg a sportági főversenyt –, a Girón kicsúcsosodott: az egy dolog, hogy a végső sikerért a 25 éves Tao Geoghegan Hart és a 24 esztendős Jai Hindley küzdött, de a „nagy öregeknek” igazából egy percig sem volt esélyük, egy ilyen hosszú és kemény háromhetes viadalon látványosan nem bírják már tartani a lépést a fiatalokkal.

És ezt nem mi, hanem maga Nibali ismerte el, miután a 18. szakaszon, a királyetapon majdnem öt percet kapott az élen végző Hindley, Geoghegan Hart párostól a Stelvión.

„ Nincs más magyarázat, mint az, hogy ezek a srácok fiatalok és nagyon erősek. Generációváltás zajlik, világos, hogy az új korosztály itt van és uralomra tör. Mindent megtettem, amit tudtam, de nem tagadhatom le az évszámot, ami a személyi igazolványomon szerepel. Nem sokan maradtunk nagy öregek, szerintem én vagyok az egyetlen, aki 1984-ben született, és harminchat évesen igyekszik felvenni a harcot a legjobbakkal” – vallotta be az olaszok négyszeres Grand Tour-győztes legendája, egyike a sportágtörténelem azon hét versenyzőjének, aki mindhárom nagy körversenyt legalább egyszer megnyerte.

Nibali összetett hetedik helye ezek tükrében még jelentősebb bravúr, de ha már ő is elismerte, talán nem szentségtörés kimondani, hogy az ő nagy generációja – amelyből mára valóban csak mutatóban maradt még néhány aktív veterán ikon – lassan végleg kifut. És erre a legkevésbé sem cáfol rá a Vuelta a Espanán szenvedő Chris Froome sem, aki a Spanyol körverseny hatodik etapja után már most több mint egyórás hátránnyal áll a 98. helyen jövőbeni csapattársa, az Israel Start-Up Nationben tekerő Omer Goldstein előtt.