Az ukrán Popovics nyerte a Tour 12. szakaszát

A Luchon és Carcassone közötti könnyed 211 kilométer négy hegyi hajrája mindössze egyetlen második kategóriás hegyet tartalmazott három negyedik osztályún kívül, ráadásul az utolsó szuszogótól a célig kevés híján 300 méter a szintkülönbség az utóbbi javára, így egy izgalmas verseny és befutó volt kilátásban, természetesen a „kicsik” aktivitásával.

Ennek megfelelően a kellemes nyaralóidőben – tiszta ég, kellemes szellő és 25-32 fok – a francia Sébastien Joly három kilométer után máris szökéssel próbálkozott, ám nacionalizmusát nem respektálta a mezőny, így hamarosan beérték őt.

Ezek után Bard (Caisse d'Epargne), Boonen (Quick Step), McEwen (Davitamon-Lotto), Vansummeren (Davitamon-Lotto), Bennati (Lampre), Righi (Lampre), Fédrigo (Telecom), Voigt (CSC), Kopp (Geroslteiner), Le Mevel (Crédit Agricole), Moreni (Cofidis), Ventoso (Saunier Duval), Da Cruz (Française des jeux) és Backstedt (Liquigas) egy sokkal életképesebb elszakadást mutatott be, ám az ő örömük sem tartott sokáig – ennek megfelelően a Rabobank színeiben induló Michael Rasmussen ért fel először a mai legmagasabb hegy, a Col des Ares csúcsaira, mögötte Hincapie, Pereiro és Bennati lihegett.

Még 168 km volt hátra, amikor az olasz Paolo Salvoldelli (Discovery), aki tegnap egy kósza nézővel karambolozott, feladta az idei Tourt - igaz, már a szakasz előtt is sokat vacillált azon, hogy elinduljon-e 15 friss öltéssel homlokában. Nem sokkal azelőtt az agritubeles José Alberto Martinez is befejezte a versenyt.

Ezután egy Hincapie fémjelezte tizenöt fős gruppa lépett meg a pelotontól, akik közül az angol David Millar mászta meg leghamarabb az első negyedik kategóriás hegyet - előnyük ekkor egy perc volt a sárga trikós Floyd Landist is magában foglaló „többiek” előtt.

A Discoveryt a hegy után újabb csapás érte, hiszen a spanyol Benjamin Noval is feladni kényszerült a Tourt, majd a Bouygues Telecom vezetésével a mezőny szép lassan utolérte a szökevényeket, akik közül az olasz Daniele Bennati (Lampre) nyerte a sprintbefutót s könyvelhette el az ezzel járó hat pontot.

Kétórányi, 46,6 km/h-s átlagsebességgel letudott karikázás és némi igencsak megérdemelt gyorsétel elfogyasztása után a zöldmezes Robbie McEwen vezette mezőnytől meglépett Jaroszlav Popovics, Oscar Freire, Christophe le Mevel és Alessandro Ballan. A szökevények négy perc körüli előnyre tettek szert, közülük a hazai drukkerek legnagyobb örömére le Mevel hódította meg először az utolsó előtti hegyet, a Cote de Pal de Pailhes-t.

Az elöl lévők közül különösen az összetettben Landis mögött 9 perccel lemaradó ukrán Popovics volt aktív – a sárgatrikós amerikai kellemesen megbújt a Phonak vezette mezőnyben, sőt, néha barátságosan elcsevegett honfitársával, az előző szakaszon vitézkedő gerolsteineres Leipheimerrel...

Az utolsó hegyen Popovics szippanthatott bele először a Cote de Pamiers friss levegőjébe, ami azt jelentette, hogy a hegyi pontversenyt a nap végén is David de la Fuente vezeti majd.

Bár a cikk elején egy könnyű versenyt harangoztunk be, ennek ellenére újabb két kerékpáros adta fel a harcot: a francia Plouhinec és a spanyol Jose Alberto Martinez (mindkettő Agritubel).

A szökevények négy perc fölé tornászták előnyüket, ám a mezőnyt mindez nem zavarta, a csapatok szépen együtt dolgozva tekertek utánuk, az idegesség és a lelkesedés legkisebb jele nélkül – a négyes tagjai így egymás között harcoltak meg az utolsó sprintpontokért, amit végül is Freire számlájára írhattak.

Christophe Le Mevel azért hajtott, hogy legyen újabb francia „Bastille napja”-i győztes, ő egyébként 2005-ben nyert már szakaszt a Girón is - honfitársai közül utoljára Laurent Jalabert nyert mindkét nagy versenyen szakaszt, még 1999-ben – mindeközben az ismertebb nevek közül a világbajnok Tom Boonen nagy fogadkozásai ellenére is maradt a mezőnyben, az olasz Simoni pedig még velük sem bírta a versenyt s egyre jobban leszakadt.



A végső hajrát Popo nyitotta meg, majd szinte 100 méterenként váltották négyen egymást az élen gyilkos harc közepette, melynek folyományaként az egyre inkább elfáradó hazai kedvenc szép lassan leszakadt.

A trióból Ballan próbálta élénk karjelzésekkel nyugalomra és együttes, békés befutásra bírni a másik két versenyzőt, ám Popovics és Freire nem alkudott meg.

A sikertelen béketárgyalások győztese végül az ukrán Popovics lett, aki a kanyargós úton is bámulatos sebességre kapcsolva meglépett társaitól, minek láttán Ballan és Freire feladta a harcot.

A befutónál a neki nagyon sokat segítő Ballant Freire igen sportszerűen elengedte, míg a hazaiak nagy csalódására Le Mevel csak a negyedik helyen futott be.

Négy és fél perc múlva megérkezett a népes mezőny is, melynek élén Boonen, Zabel és McEwen csatázott nagyot az ötödik helyért, végül az előbbi kerekes nyerte meg a „kishajrát” az utolsó két métert picikét elrontó McEwen előtt.

A sárga trikót magabiztosan megőrző egykori Armstrong-untermann, Floyd Landis a mezőny élcsapata után ért célba, azonos idővel Dessel-vel és Mencsovval, így megőrizte tegnapi előnyét velük szemben.

„Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy elhiggyem a ma történteket. Csalódott vagyok. Amikor elhúztam a mezőnytől, hátranéztem, s láttam hogy hárman is követnek, már gyanítottam hogy ma nehéz napom lesz. De a Tour még nem ért véget!” - nyilatkozta a francia le Mevel.

„Tudtam hogy csak támadni kell és megfoghatom Freirét. Ballan már keményebb dió volt, ötször vagy hatszor is nekiveselkedtem, mire leráztam” – nyilatkozta a boldog győztes, Popovics.



A 12. szakasz végeredménye, Luchon-Carcassone, 211 km:Az összetett állása: