„Nem az számít, amit mondasz, hanem amit teszel” – interjú a szegedi Michael Apelgrennel

– Mielőtt átvette a csapat irányítását, milyen emlékei voltak a szegedi kézilabdázásról?
– Egyidős vagyok Mikler Rolanddal, de sohasem találkoztunk egymással a pályán… Egyszer játszottam a Veszprém ellen a Sävehoffal, átélhettem az ottani hangulatot, érezhettem a szenvedélyt, aztán az Elverum edzőjeként néha összecsaptunk a Szegeddel, egyszer közel kerültünk ahhoz is, hogy legyőzzük, de végül egy góllal kikaptunk otthon. Fiatal csapatunk volt, én is fiatal edző voltam, és nagy szó volt, hogy a Bajnokok Ligájában játszhatunk, mert norvég csapat akkor már tíz éve nem került BL-főtáblára. Eleinte nehéz volt helytállnunk, de büszke vagyok arra, hogy sikerült, és olyan együttesek ellen játszottunk, mint a Szeged.

– Akkor még az Újszegedi Sportcsarnokban?
– Igen, a régi arénában, és akkor figyeltem fel a klubra, a szurkolókra és a hangulatra, ami valami óriási volt, Skandináviában nem tapasztalsz ilyesmit. Ez olyasmi, amire egy svéd vagy egy norvég irigykedve tekint.

Született:  1984. június 20., Stockholm Állampolgársága: svéd Sportága:  kézilabda Posztja játékosként: irányító Klubjai játékosként: Djurgardens (svéd, –2003), Hammarby (svéd, 2003–2008), Granollers (spanyol, 2008–2010), Sävehof (svéd, 2010–2013), P. Sagunto (spanyol, 2013–2014), Elverum (norvég, 2014–2016) Válogatottsága/góljai: 5/15 Klubjai edzőként: Elverum (2014–2020), Sävehof (2022–2024), Svédország (másod­edző, 2022–2024), OTP Bank-Pick Szeged (2024–), Svédország (szövetségi kapitány, 2024–) Kiemelkedő eredményei játékosként: 5x svéd bajnok (2006, 2007, 2008, 2011, 2012), junior-világbajnok (2003) Kiemelkedő eredményei edzőként: 6x norvég bajnok (2015, 2016, 2017, 2018, 2019, 2020), 2x Norvég Kupa-győztes (2018, 2019), 2x svéd bajnok (2021, 2024), Svéd Kupa-győztes (2022)

– Egy évvel a kinevezése előtt tudta, hogy Szegedre fog jönni edzőnek. Hogyan telt ez az egy év?
– Megnéztem az együttes összes BL-mérkőzését és a fontosabb bajnokijait. Szegeden az edző nagy bizalmat kap, nekem pedig Svédországból kellett döntéseket hoznom anélkül, hogy itt lettem volna. Mi legyen a kerettel, mi legyen az irányítókkal, ki lesz a fizioterapeuta? Nem könnyű választ adni a Sävehof kispadjáról. De nagyon vártam már a kezdést, mert ugyanolyan szintlépésnek éreztem, mint annak idején az Elverum után a Sävehofot.

– A mai kézilabdázásban egy idény alatt sok minden történhet. Miért várta ki ezt az időszakot?
– Mindig is olyan edző szerettem volna lenni, akiben mindenki megbízhat. Amikor a Szeged megkeresett, talán sok edző kérte volna a klubját, hogy engedje el, de én megígértem a játékosaimnak, hogy nem hagyom őket cserben, és tartani akartam a szavam. Így volt tisztességes. Nem akartam arra kényszeríteni a klubot, hogy eladjon csak azért, hogy léphessek egy nagyot a karrieremben.

– Tíz éven át Juan Carlos Pastor volt a Szeged edzője, akinek határozott rendszere és játékfelfogása volt. Ön min változtatott?
– Az egyik legnagyobb és legnehezebb döntésünk az volt, hogy lecseréltük az irányítókat, és nem azért, mert Dean Bombacot ne tartanám fantasztikus játékosnak. Úgy éreztük, ha változást akarunk, nem lehet ugyanazokkal a játékosokkal nekiindulni, akiknek meghatározó szerepük volt az elmúlt években. Nem akarok minden meccsen ugyanúgy játszani, ezért igyekeztem nyitottabbá tenni a rendszert. Csak egy példa: Bodó Richárd sokkal kényelmesebben és szabadabban játszik most, így jobban ki tudjuk használni a képességeit. Pastor taktikailag a tökéletességre törekedett, de néha annyira, hogy nem lehetett hibázni. Az én rendszeremben belefér a hibázás, mert azt akarom, hogy játékosaim szabadnak érezzék magukat, és élvezzék a versenyhelyzetet. A kézilabdázás nemcsak tudomány, hanem ötven százalékban taktika, ötven százalékban pedig az, ahogyan érzed magad. Ha nem görcsölsz, csak élvezed a játékot, nagyobb az esélyed a jó teljesítményre, és hogy megfelelő állapotban vágj neki az utolsó tizenöt percnek. Célom, hogy a srácok boldogan jöjjenek edzésre, tizenegy különböző országból vannak játékosaink, különbözőek vagyunk, de eddig úgy érzem, mindannyian élvezzük a közös munkát.

– Mint mondta, a csapat kapusával, Mikler Rolanddal egyidős. Milyen a kapcsolata a kerettagokkal?
– Edzőként dönthetsz úgy, hogy te leszel Mr. Kemény Fickó, aki tisztes távolságot tart, de ezt nem tartom jónak. Szeretek közelebb kerülni a játékosaimhoz, mert akkor könnyebben megtudom, ki hogyan érzi magát. Mindig is így dolgoztam. Harmincévesen lettem edző, fiatalabb voltam, mint sok játékosom, de idővel megtaláltam a saját vezetői stílusomat. Hiszek abban, hogy ha én élvezem a velük való munkát, ők is élvezni fogják. Néha szigorúnak kell lenni, de nem vagyok az a kiabálós edző. Szerintem az, aki kiabál, nem biztos magában. Nem nehéz szemétkedni az edzésen, de össze-vissza üvöltözni mindenki tud. Négyszemközt kell keménynek lenni, megmondani egy játékosnak, hogy a másik jobb nálad, ő fog játszani, nem pedig mások előtt kell megalázni. Szemtől szembe kell éreztetni, hogy te vagy a főnök, és kiállsz a véleményed mellett, neki pedig fejlődnie kell, ha többet akar a pályán lenni.

– Van mottója, edzői felfogása?
– A célomat már évekkel ezelőtt megfogalmaztam: szeretnék nagy címeket nyerni! Például Bajnokok Ligáját vagy világbajnokságot, ezért is mondtam igent a Szeged mellett a svéd válogatottnak is.

– Egy BL-csapat mellett nem túl nagy falat irányítani a svéd válogatottat is?
– Egy skandináv edzőnek a nemzeti csapat irányítása jelenti a nagy lehetőséget a hazájában, ezért rendkívül nehéz nemet mondani rá, és örökké hálás leszek a Szegednek, hogy elfogadta a helyzetet. Ezért még jobban szeretnék ennek a klubnak minél többet visszaadni, ez a helyzet még inkább motivál. Eddig a BL és magyar bajnokság volt az első, így nem volt probléma, svéd kapitányként legfeljebb kicsit többet telefonáltam a játékosokkal és a stábbal. Ez a kettős kihívás segít tovább fejlődni, mert a januári világbajnokságon is a legjobbakkal kell versenyeznünk, akik Európa legerősebb klubjaiban játszanak. Hiszem, hogy a Szeged csak profitálni fog ebből.

– A Szeged melyik meccse tetszett önnek a legjobban az idényben?
– Voltak összecsapások, amelyeket egy góllal nyertünk meg az utolsó percekben, de a Veszprém legyőzése valami más volt. Érzed a feszültséget, a szenvedélyt, hogy mindenki a Szegedet tartja esélytelenebbnek, a Veszprém pedig nagyon nem akar tőlünk kikapni. Ez a szenvedély volt az egyik, amiért Magyarországra költöztem. Látni a saját szememmel, hogy itt mennyit jelent az embereknek a kézilabdázás, és hogy a legnagyobb hazai rivális legyőzése mennyi embert tesz boldoggá. Én is nagyon boldog voltam aznap.

– Megszerette Magyarországot?
– Svédországban sokan vannak, akik talán nem is tudják, milyen jó Magyarországon élni. Itt megtanultam azt is, hogy nem lehet egész Kelet-Európára egységesen tekinteni. Szegeden élni csodálatos, az emberek imádják a sportágat, a magyarok pedig úgy általában barátságosak, egyenesek, segítőkészek és keményen dolgoznak.

– Edzőként változott valamiben az elmúlt évtizedben?
– Megtanultam, hogy nem az számít, amit mondasz, hanem amit teszel. Szerintem képmutatás, ha azt várom el a játékosoktól, hogy fejlődjenek, miközben én nem próbálok jobb lenni. Nagyon fiatalon kerültem erre a pályára, a magyarországi tapasztalat is meg fog változtatni, tanítani valamire. Tiszteletben tartom, hogy ez más kultúra, mint a svéd, sok szempontból keményebb. Svédországban mindenki tudja, hogy ki vagyok, itt néha úgy érzem, hogy jobban bele kell állnom a dolgokba. A különböző kultúrák különböző vezetést követelnek meg, és ezen a téren is fejlődni akarok.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. december 28-i lapszámában jelent meg.)