F1: íme, a 2025-ös mezőny nagy hiányzói!

DANIEL RICCIARDO

A mindig vidám, csupa mosoly, szélvészgyors „Méhészborz”.

Tizennégy F1-es idénye alatt a nyolcszoros futamgyőztes, 35 éves Daniel Ricciardo számtalan rajongóra tett szert világszerte, mert elbűvölő személyisége mellé lehengerlő tempó párosult – legalábbis túlnyomórészt. Első formulakategóriás sikerei után 2008-ban vette fel versenyzőakadémiájára az osztrák cég, amit további győzelmekkel és bajnoki címekkel hálált meg. Végül 2011 derekán ki is érdemelte az F1-es előléptetést – helyszűke miatt viszont még csak kölcsönben a sereghajtó HRT-nél.

Tanulási időszaknak mindazonáltal tökéletesen megtette ez a fél év, mielőtt a következő három idényben már a Toro Rossónál próbálta éles küzdelemben bizonyítani rátermettségét. Fura időszak volt ez, mert csapattársával, Jean-Éric Vergne-nyel szinte végig fej fej melletti küzdelmet vívtak, így egyikőjük sem tudott igazán mély benyomást tenni a Red Bull vezetőségére. A topcsapatnál bevallottan azt szerették volna, hogy 2014-nek is a Sebastian Vettel, Mark Webber párossal vágjanak neki, utóbbi azonban inkább az F1-es visszavonulás mellett döntött, megnyitva az utat akkor 25 éves honfitársa előtt.

Na, nem mintha magától értetődött volna Ricciardo előléptetése, hiszen tényleg nem szállította futószalagon a lélegzetelállító teljesítményeket a Toro Rossónál, ráadásul eközben a Lotusszal erősen visszatérő Kimi Räikkönen is elérhetővé vált. A csapat vezetőségét is megosztotta a helyzet, de végül már csak a presztízs miatt is inkább a saját nevelésű pilótát választotta, akiben sokan csak a kockázati tényezőt látták, hiszen az előző négy évad világbajnoka, Vettel mellett kellett helytállnia. A mosolygós ausztrál azonban általános megdöbbenésre páros lábbal rúgta rá az ajtót a címvédőre, aki minden szempontból alulmaradt új csapattársával szemben. Bár a Red Bull teljesítménye a turbóhibrid éra kezdetén visszaesett, Ricciardo így is meg tudott nyerni három nagydíjat, miközben Vetteltől csupán néhány dobogóra futotta és pontok tekintetében is elmaradt fiatal kollégájától.

A Milton Keynes-i istálló új üdvöskéje ekkor kapta a Méhészborz becenevet, ez az állat ugyanis arról híres, hogy első ránézésre kedvesnek és szelídnek tűnik, de ha vérszemet kap, nekimegy akár a tigrisnek is – éppen úgy, ahogy az ifjú Ricciardo a négyszeres világbajnok csapattársnak. Ezután Danyiil Kvjat házon belüli legyőzése sem jelentett problémát neki, 2016 tavaszától pedig Max Verstappennel vívott nagy csatákat, további négy győzelmet aratva. Noha a Mercedes dominanciája miatt a vb-címért nem mérkőzhetett meg, ebben az időszakban egyértelműen a mezőny legjobbjai között emlegették, nem hiába csábították más csapatok is csillagászati fizetéssel. Mivel a puskaporos 2018-as idény során nem érezte úgy, hogy Verstappen mellett egyenlő esélyekkel harcolhatna a vb-trófeáért, elfogadta a Renault ajánlatát, amivel Red Bull-os főnökei intelmeinek megfelelően lejtmenetbe indult pályafutása.

Bár a francia csapatnál töltött két idényében az ázsiója nem sérült, az autó teljesítménye miatt korábbi eredményeit meg sem tudta közelíteni, 2021-től pedig a McLarenhez igazolva rá kellett ébrednie, hogy a fiatal generáció a fejére nőtt. Ugyan mázlijára éppen a csapat legerősebb hétvégéjén, Monzában nyújtotta legjobb teljesítményét, ami győzelmet ért, de összességében messze elmaradt csapattársától, Lando Norristól, és ez a következő évben még látványosabban kidomborodott. A wokingi istálló még a költséges végkielégítést is vállalta menesztéséért cserében, és akkor úgy tűnt, Ricciardo F1-es pályafutása véget ért. Szerencséjére viszont megőrizte a jó viszonyt a Red Bull-lal, így 2023 derekán kapott még egy esélyt a testvércsapatnál, ám Cunoda Juki csapattársaként a következő év őszére egyértelművé vált, már nincs meg benne az a gyilkos ösztön, amit a 2010-es években mutatott.

Távozása most már véglegesnek tekinthető, mert hiába imádták pozitív, mindig barátságos személyiségét a csapatvezetők, a szurkolók és az újságírók egyaránt, a Formula–1 könyörtelen világában ekkora formahanyatlás nem fér bele. A „Méhészborz” nyugdíjba kényszerült.

SERGIO PÉREZ

Ha annyi húszezer forintosunk lenne, ahányszor Sergio Pérez az elmúlt fél évben elmondta, hogy érvényes 2025-ös szerződése értelmében ott lesz a jövő évi mezőnyben a Red Bull-lal, gazdag emberek lennénk… És a hatszoros futamgyőztes mexikói mégis itt szerepel a nagy távozókról szóló összeállításunkban, a nyár óta mutatott teljesítménye ugyanis annyira vállalhatatlanná vált, hogy a csapat már Liam Lawsonban is több fantáziát lát – mindössze 11 nagydíjindulással a háta mögött. Pedig Pérez az, aki Max Verstappen Red Bull-os „áldozatai” közül a legtovább húzta, és nem is érdemtelenül, hiszen ne feledjük, a tavalyi évad elején még 2–2-re álltak futamgyőzelmek terén. De ahogy 2023 vége, úgy az idei szezon is teljesen szétcsúszott a 34 éves pilótának, a különbség csupán annyi, hogy most a megerősödő konkurencia miatt már heten is megelőzték a bajnoki tabellán, miközben Verstappen világbajnok lett. Bár tőkeerős szponzorai és gazdag tapasztalata miatt valamelyik másik csapat színeiben nagyon is elképzelhető 2026-os visszatérése, a jövő évi rajtrácson tizennégy év után először nem lesz ott.

Merthogy F1-es kalandja egészen 2011-re nyúlik vissza, amikor a GP2 összetett másodikjaként lehetőséget kapott a Sauber-istállónál. Kemény út vezetett a csúcskategóriáig, hiszen már 14 évesen Európába kellett költöznie, és a nyüzsgő Guadalajara után sokkolóan más volt az élet egy német kisvárosban, ahol Formula-BMW-s karrierjét kezdte. De a környezetváltozás és a család fájó hiánya ellenére is tovább küzdött a céljáért, amit eredményeinek, valamint mexikói támogatóinak köszönhetően el is ért. Első F1-es éve még kifejezetten szürkére sikerült, második nekifutásra viszont többször is borsot tört az élmenők orra alá, és káprázatos gumikezelésének köszönhetően három dobogós helyezést is szerzett.

Bár ekkor már a Ferrari versenyzőakadémiáján pallérozódott, teljesítményével más topcsapatok figyelmét is felkeltette, és sokatmondó, hogy a McLaren őt szemelte ki 2013-ban a távozó Lewis Hamilton helyére. Pechére a wokingi csapat éppen abban az évben került leszálló ágba, és a nehezen vezethető autóval nemigen találta a ritmust, így egyetlen idény után távoznia kellett. Pályafutását a Force India/Racing Point-istállónál folytatta, amelyben hét éven át rendkívül stabil teljesítményével és hét dobogós helyezésével vívta ki az F1-es közösség elismerését. Silverstone-i időszakát a 2020-os szahíri bravúrgyőzelemmel koronázta meg – ironikus módon akkor, amikor már tudta, hogy Sebastian Vettel érkezése miatt távoznia kell a csapattól.

Ekkor egy ideig bizonytalannak tűnt F1-es jövője, ám a Red Bull benne látta azt, amit saját fiataljaiban már nem. Előtte sem Pierre Gasly, sem Alex Albon nem volt méltó vetélytársa Max Verstappennek, és hozzájuk képest Pérez tényleg erősebben nyitott, sőt, a 2021-es évadzárón sokat segített csapattársának a vb-harcban, teljesítménye azonban végig nagyon ingadozó volt. Jellemzően erősen kezdett minden idényt, de aztán az idő előrehaladtával már meg sem tudta közelíteni az autó teljesítménymaximumát, amire idén a Red Bullnak nemcsak a konstruktőri bajnoki címe, hanem még a második helye is ráment. Dicstelenül alakult tehát a 2024-es búcsú, ám egy év kihagyás után egy másik közegben még valamennyire helyreállíthatja megtépázott renoméját.

VALTTERI BOTTAS

Valószínűleg Lewis Hamilton „örökös vízhordójaként” fognak rá emlékezni, ám éppen a Red Bull jelenlegi kálváriája mutatja, mennyire nehéz egy ilyen típusú versenyzőt találniuk a topcsapatoknak. Sokan egyébként azt sugallják, hogy a Milton Keynes-i istállónak jövőre a 35 éves Valtteri Bottast kellett volna kineveznie Max Verstappen csapattársának, ám a tízszeres futamgyőztesen végül mindenhol átnéztek.

A finn versenyző sikeres juniorkarrier után érkezett meg az F1-be: 2011-ben megnyerte a GP3-as bajnokságot, majd a következő idényben már a Williamst vezette a nagydíjak pénteki edzésein, aztán 2013-ban élesben is bemutatkozhatott. Az időzítés kitűnő volt, hiszen a Mercedes motorjainak köszönhetően a csapat a következő évben az élmezőnybe lőtt ki, Bottas pedig hat dobogós helyezésének köszönhetően az összetett negyedik helyén zárt – jócskán megelőzve rutinos és nagyra becsült csapattársát, Felipe Massát. A 2015-ös évben további két alkalommal ünnepelt a pódiumon, és neve egyre gyakrabban került szóba a topistállóknál is.

Ezért töltötte el némi frusztrációval, hogy a továbblépés újra meg újra meghiúsult, ám miután kezdett beletörődni, hogy „örökre” a Williamsnél marad, 2016 decemberében végre felcsillant a remény. Általános megdöbbenésre a friss világbajnok Nico Rosberg bejelentette visszavonulását, az akkor már három éve egyeduralkodó Mercedes pedig versenyző nélkül maradt. Bár a jelöltek listája tekintélyes volt, a csapatot irányító Toto Wolff végig Bottas felé hajlott, hiszen ő is a pilóta menedzsmentjébe tartozott. Bár üzleti szempontból némi kompromisszumra volt szükség, hogy „ki tudják könyörögni” a Williams-szerződéséből, végül összejött az egyezség, és kezdődhetett a nagy kaland a brackley-i topistállónál.

A finn versenyző álomszerű lehetőség kapujába lépett, hiszen a Mercedes lendülete nem csökkent, és a következő öt év mindegyikében bajnoki konstrukciót alkotott – fájdalom, neki egyiket sem sikerült végső diadalra vezetnie. Bár érkezésekor meg volt róla győződve, hogy le tudja győzni Hamiltont, végül még azokban az idényekben sem tudta tartani vele a lépést, amelyeket kifejezetten erősen kezdett. Bottas éppen annyira tudta megközelíteni csapattársát, hogy a konstruktőri diadalokat magabiztosan megszerezze az istálló, az egyéniben viszont a nyári szünetek után már semmi esélye sem maradt. Tíz győzelmet ugyan így is ünnepelt, ám ez csupán töredéke annak, amit Hamilton szerzett ugyanekkor, vagyis 2021 végén összessé­gében keserű szájízzel távozott.

Noha ezután jó ötletnek tűnt csatlakozni az Alfa Romeo/Sauberhez, a hinwili istálló egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedt, ráadásul a csapat Bottas helyett jövőre inkább Nico Hülkenberget és Gabriel Bortoletót választotta. A finn azonban messze nem tartja lezártnak F1-es karrierjét, és a folytatásban Mercedes tartalék versenyzőjeként készül arra, hogy 2026-ban visszaküzdje magát a rajtrácsra.

A három futamgyőztes mellett szintén három olyan versenyző van, aki 2024-ben még ott volt a mezőnyben, jövőre viszont – legalábbis eleinte biztosan – nem kap lehetőséget. Kevin Magnussennek      már az elmúlt három éve is egyfajta jutalomjáték volt, hiszen 2020 végén egyszer búcsút intett az F1-nek, aztán 2022 elején csak amiatt térhetett vissza a Haashoz, mert Oroszország háborús agressziója miatt a csapat lemondott Nyikita Mazepin szolgálatairól. A dán pilóta 2014 óta 185 nagydíjon indult a McLaren, a Renault, valamint a Haas színeiben, legjobb eredménye pedig az első futamán elért második hely. Csou Kuan-jü      három idény után kénytelen távozni, mert bár tisztességes munkát végzett az Alfa Romeo/Saubernél Valtteri Bottas mellett, összességében elmaradt csapattársa szintjétől, és a kínai szponzorok sem öntötték a pénzt a csapatba a remélt mennyiségben. Így is büszke lehet rá, hogy ő az ázsiai nagyhatalom első F1-es pilótája, és mivel még csak 25 éves, némi szerencsével a jövőben visszatérhet a legjobbak közé. Mindenki meglepődött, amikor a nyilvánvaló jelöltek helyett a Williams      Franco Colapintónak      adott lehetőséget 2024 utolsó kilenc futamán, ám az argentin pilóta hamar bebizonyította, hogy csapata átgondolt döntést hozott. Bár messze nem ő tűnt az F2 legizgalmasabb tehetségének, mély vízbe dobva azonnal magas szinten teljesített, és valószínűleg csak amiatt nem tudta megvetni a lábát a mezőnyben, mert előbb Sao Paulóban, majd Las Vegasban is ripityára törte autóját. Ennek ellenére tehetsége vitathatatlan, és ma már az számítana nagyobb meglepetésnek, ha a közeljövőben nem tudna helyet találni magának az F1-es mezőnyben.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. december 28-i lapszámában jelent meg.)