A lovaggá ütött rekorder – Mark Cavendish-portré

„Cavendisht kicsit bezárták, de talán még onnan ki tud jönni – vezette fel az Eurosport kommentátora a 2024-es Tour de France 5. szakaszát lezáró sprintet Saint-Vulbas-ban. – Mark Cavendish elindul a rekordért… Cavendish jön, Cavendish jön…!”

Évek óta várt erre a pillanatra az Astana brit bringása. Bukások, betegségek, csalódások után ennyire közel még sohasem érezhette magát hozzá, hogy megdöntse a kerékpársport egyik legnagyobb alakjának csúcsát, ugyanis a belga Eddy Merckx 1969 és 1975 között 34 szakaszon győzedelmeskedett a Tour de France-on. Cavendish 2021-ben, a Francia körverseny 13., Nimes és Carcassonne közötti etapjának megnyerésével állította be a rekordot, azon a Touron ez volt a negyedik sikere, el is hozta a végén a zöld trikót. Már az is hatalmas feltámadás volt.

Született: 1985. május 21., Douglas (Man-szigetek) Állampolgársága: brit Sportága: kerékpár Kiemelkedő eredményei: 35x Tour de France-szakasz­győztes; 17x Giro d’Italia-szakaszgyőztes; 3x Vuelta a Espana-szakaszgyőztes; világbajnok (2011, országúti mezőnyverseny), olimpiai 2. (2016, omnium)

2008. július 9-én a fiatal Cavendish a Team Columbia sokra hivatott versenyzőjeként nyert először szakaszt a Touron, ráadásul a 232 kilométeres táv a viadal leghosszabb etapja volt.  „Cavendish még csak a 22. születésnapját ünnepelte májusban, ám már most a világ leggyorsabb sprinterei közé tartozik” – írta másnapi számában a Nemzeti Sport. Még további három szakaszon győzött, majd a pekingi olimpiára fókuszálva a verseny kétharmadánál kiszállt. Akkor már pályakerékpárosként világbajnok volt, esélyesnek számított az ötkarikás játékokon is, ám madisonban csupán a 9. lett párjával, Bradley Wigginsszel, akiről Cavendish később azt mondta, hogy nem a legjobb tudása szerint teljesített.

Országúti sprintben viszont az elkövetkezendő években verhetetlen volt. 2011 nyarán megszerezte 20. szakaszgyőzelmét a Touron, majd ősszel Koppenhágában a világbajnokságon is győzött, s magára ölthette a szivárványos trikót, amit a 2012-es Francia körverseny utolsó szakaszán is viselt. Ő volt az első kerékpáros, aki regnáló világbajnokként nyerte meg a Champs-Élysées-n véget érő utolsó szakaszt, a legendás francia sportlap, a L’Équipe a verseny története legjobb sprinterének nevezte. Cavendish britként külön készült a londoni olimpia országúti mezőnyversenyére, ám hiába állt össze kifejezetten erős válogatott, csupán a 29. helyen zárt.

Négy évvel később Rióban már összejött az érem, akkor már két csapatváltáson is túl volt az 1985-ös születésű kerékpáros, aki abban az évben 30 szakaszgyőzelemnél tartott a Touron, amit ezúttal is félbehagyott az olimpia miatt. Omniumban második helyen végzett az olasz Elia Viviani mögött, a dobogó harmadik helyére a címvédő dán Lasse Hansen léphetett fel. „Megvan az érmem. Nagyon szép, de az arannyal lett volna teljes a gyűjteményem” – mondta Cavendish a BBC-nek. A dohai világbajnokságon a szlovák Peter Sagan mögött második lett. Akkor még nem sejtette, micsoda megpróbáltatások várnak rá a következő években, pedig úgy tűnt, rövidesen megdönti Merckx rekordját.

2017 elején Epstein-Barr-vírust mutattak ki nála (a mononukleózis okozója), csapata, a Dimension Data azonban így is elvitte a Tour de France-ra. A 4. szakasz sprintjében Sagannal csatázott, a pályát elválasztó korlát és a szlovák kerékpáros közötti szűk helyen akarta megelőzni riválisát, ám Sagan kitette a könyökét, amivel elzárta az utat. Cavendish a korlátnak esett, a mögötte érkezők pedig benne buktak fel. A versenyt nem folytathatta, eltört a kulcscsontja, Sagant pedig kizárták.

Betegsége hosszabb kihagyásokra kényszerítette, ugyan felkészült a 2018-as Tourra, de az Albertville és La Rosiére- Espace San Bernardo közötti 11. szakaszon az időlimiten túl ért be és kiesett. Egy évvel később csapata már be sem válogatta a Francia körön indulók közé, ahogyan 2020-ban is kimaradt. Depresszióval küszködött, felépülése éveket vett igénybe, úgy tűnt, tovaszáll a remény, hogy beéri Merckxet, sőt a pályafutása végére is előbb-utóbb pontot kell tennie.

2020 őszén a Gent–Wevelgem egynapos versenyén eleinte jól ment, ám csupán a 74. helyen ért be. Könnyek között felelte a riporternek, hogy lehet, ez volt az utolsó viadala.

Ám a történet nem ért véget: Patrick Lefevere helyet (és forrást) talált neki a Quick Stepnél. A pandémia miatt módosítani kellett a tervezett programján, Törökországban és Belgiumban is szakaszokat nyert, de úgy nézett ki, a Francia körre nem megy. Ám csapattársa, Sam Bennett sérülése miatt végül három év után újra rajthoz állhatott a Tour de France-on, a negyedik etapot meg is nyerte. „Mikor sírod el magad, ha nem ilyenkor?” – tette fel a költői kérdést. 

Lefevere a befutót követően: „Sohasem láttam még olyat, hogy az egész csapatom sír egy háromhetesen. Az angolokra jellemző, hogy mindig mindenre azt mondják: »Köszönöm, köszönöm.« De tudom, amikor tőle hallom, komolyan is gondolja. Most is ezzel jött, de én azt válaszoltam, hogy nem kell semmit megköszönnöd, hiszen minimálbérért jöttél ide, én csak megadtam a lehetőséget.” Cavendish még három szakaszt nyert meg azon a Touron, megint elérhető közelségbe került a 35., amivel már egyedül az övé a rekord.

A 2021-es verseny utolsó etapján harmadik lett, a következő két év pedig újabb megpróbáltatások elé állította. 2022-ben a Magyarországon rajtoló Giro d’Italián indult, s már az első szakaszon emlékezetes pillanatokat élt át: a Fejér vármegyei Zámolyon egy buszmegállóban kerékpárt cserélt; a közvetítés során a kommentátorok azzal a javaslattal éltek, hogy a megálló felvehetné a klasszis nevét. Az ötlet hatalmas tetszést aratott, meg is valósították.      „Wow, egy buszmegálló, amit rólam neveztek el?! Hát ez nagyon vicces, de imádom! Élvezzétek ki, és remélem egyszer én is ellátogathatok oda!”      – mondta a brit kerékpáros néhány nappal később a csatornának. Azon a Girón szakaszt nyert, azonban a Tour-csapatban már nem számoltak vele.

2023-ban az Astana mentette meg, indult a Girón és meg is nyerte az utolsó etapot, ez volt a 17. sikere az Olasz körön. Egy év kihagyás után rajthoz állt a Touron, a 7. szakaszon úgy nézett ki, összejöhet a hőn áhított siker, ám végül a sprintben másodikként érkezett meg a bordeaux-i célba.      „Keserű és csalódott vagyok, de tovább próbálkozunk. Ismét láttunk javulást a fiúktól, szóval pozitívak lehetünk”      – mondta, ám a következő szakaszon bukott, és nem folytathatta. Korábban úgy volt, hogy 2023 lesz az utolsó éve, ám októberben bejelentette, marad 2024-re is a csapatnál, s megpróbálja megdönteni a rekordot.

Zsúfolásig megtelt az Astana szálláshelyéül szolgáló hotel különterme Firenze külvárosában 2024. július 2-án. Mark Cavendish ugyanis nekivágott megint a Tour de France-nak, amelyre a Tour de Hongrie-val hangolt: a Tokaj és Kazincbarcika közötti második etapot megnyerte, a zöld trikósok versenyén pedig második lett – ez volt pályafutása 164. sikere.

„Nem túl romantikus      – felelte arra a kérdésre, mit gondol, milyen lesz, amikor megnyeri a harmincötödiket.      – Ugyanúgy érzem magam, mint tavaly. Úgy indultam neki a versenynek, hogy minden pillanatát élvezzem annak, amit csinálok. Ezúttal sokkal inkább készen állok a visszavonulásra, mint tavaly. Egy éve is készen álltam, de nagyon örülök, hogy folytattam.”

Szenvedett az első szakaszon. Hányt is. Nem az ellenfelekkel, magával és az idővel versenyzett, hogy ne járjon úgy, mint 2018-ban. Végül a limitidőn belül érkezett meg Riminibe, az 5. szakasz végén pedig következett az a sprint, amire annyira várt. És végre sikerrel járt.

„Évek óta hajszolsz valamit, aztán amikor tudod, hogy megvan, hát… Még a megkönnyebbülés sem jó szó rá, és őszintén szólva nem is találok szavakat erre az érzésre. Nem is tudom, hogy létezik-e rá szó egyáltalán. Meglett, történelmet akartunk írni és meg is írtuk. Ezt az érzést nehéz átadni, mert az egy dolog, hogy mindent megteszel azért, hogy bekerülj a sportág történelemkönyvébe, de ha meg is csinálod… Nem, erre nincsenek szavak”      – hebegte-habogta győzelmét követően a L’Equipe-nek. 

A rekordert 2024 őszén Vilmos herceg lovaggá ütötte, november 10-én a szingapúri kritériumversenyen pedig a teljes mezőnyt maga mögé utasítva győzelemmel fejezte be kiemelkedően hosszú és eredményes pályafutását.

„Annyira akartam még ezt az utolsó sikert, hogy izgultam, nehogy baleset legyen a vége, amikor az elsőségért küzdök. Kíváncsi vagyok, mit hoz nekem az élet a folytatásban, de már nem a kerékpáron”      – foglalta össze érzéseit Szingapúrban Sir Mark Cavendish, aki annyit dolgozott azért, hogy dicsőségesen zárja le pályafutását, mint talán senki más.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. december 21-i lapszámában jelent meg.)