– A kosárlabdázás világában jól csengő név az Octagon sportügynökségé. Csatlakozni szeretnének hozzá, nem kiválni belőle. Miért döntöttek mégis így?
– Lóránt András: Amikor a több mint nyolcvanszoros válogatott, a spanyol és az olasz élvonalban is bizonyító öcsém, Péter három és fél éve abbahagyta a kosárlabdázást, nyilvánvaló volt, hogy együtt akarunk dolgozni. Az Octagonhoz lépett be ő is, és amint elkezdtük a közös munkát, bebizonyosodott, hogy remekül tudunk együttműködni. Én már tizenöt éve az Octagonnal dolgoztam, az utóbbi időben igazgatósági tag is voltam, és kissé telítődtem a nemzetközi vállalat bevételközpontú metódusaival. Hosszú tárgyalássorozat nyomán, 2023. december 22-én írtuk alá az elválási szerződést, és fejest ugrottunk az ismeretlenbe – illetve nem teljesen ismeretlenbe, mert azon játékosok és edzők, akikkel addig együtt dolgoztunk, valamennyien úgy döntöttek, velünk tartanak.
– Hogyan vágtak bele a feladatba?
– András: Stratégiánk első pontja a túlélés volt, hiszen az ötvenegy ügyfelünknek továbbra is a megszokott minőségű hátteret akartuk megadni. Büszkék vagyunk rá, hogy megtartottuk őket, és 2024 nyarán a többségük előrelépett a karrierjében az új szerződésével: a pályán nyújtott teljesítménye alapján sikerült jobb klubba vagy bajnokságba igazolnia a közbenjárásunkkal. Most hat ügyfelünk EuroCup-szereplő, vagyis az Euroliga mögötti második számú kontinentális sorozatban érdekelt, további három a FIBA Bajnokok Ligájában. Egyötödük az európai top négy – a spanyol, az olasz, a német, a görög – bajnokságban edződik. És Magyarországon is megtartottuk a játékosainkat, a válogatott keretébe öt általunk képviselt kosárlabdázót hívtak meg.
– Mennyire volt viszontagságos az önállósodás kezdete?
– Lóránt Péter: Amikor kiváltunk az Octagonból, tudtuk, mindenhol direktben szeretnénk dolgozni. Részben a játékosmúltam miatt az olasz és a spanyol ligában volt ismeretségünk valamennyi klubnál, a német és a lengyel bajnokságban az Octagonnál végzett munkánk során szereztük meg. Máshol viszont fel kellett vennünk a kapcsolatot az egyesületekkel, s jelen pillanatban úgy néz ki, hogy az ázsiai térséget és Európát ketten, Bandival direktben fedjük le.
– Hogy fest a munka a gyakorlatban?
– Péter: Van húsz év tapasztalatunk a pályán és azon kívül, meg tudjuk ítélni, a játékos hová való – az ő tudása, valamint a ligák, a csapatok, az edzők elvárásai ismeretében. Minden hétfőn leülünk, megbeszéljük a hétvégi fordulók történéseit, végigmegyünk az összes ázsiai és európai ligán, kik játszottak jól, rosszul, sok emberrel vagyunk kapcsolatban, tőlük helyi információt gyűjtünk, belső pletykákat is beleértve, megnézzük, kik lehetnek esetleg elégedetlenek egy-egy játékossal, s ha nekünk van arra a posztra kosárlabdázónk, már küldjük is az információt direktben. Ha a klub a játékoscsere mellett döntene, kéznél is van az új jelölt profilja.
– András: Miután „túléltük” a váltást, második lépésként pozicionálni akartuk magunkat: 2024 nyarán minden ügyfelünket az előző idényénél jobb feltételekkel helyeztük el, vagyis ötven új szerződést kötöttünk hét európai országban és Ázsiában, méghozzá a klubokkal tárgyalva, közvetítők nélkül. A továbbiakban sem akarunk 150-200 játékossal foglalkozni, családi vállalkozásunk célja nem a mennyiség, sokkal inkább a minőség.
– És van már képük arról, hogyan tovább?
– András: Felelőtlenek sem lehetünk, nem markolhatunk túl nagyot. Ha a legjobb tíz európai bajnokságról beszélünk, több mint százötven csapatot említhetünk. De jóval szélesebb kört kell figyelnünk: egy magyar vagy, mondjuk, bolgár ligából kikerülő kosaras három-négy év alatt küzdi fel magát az európai elitig, tehát tudnunk kell, mi történik – csúnya szóval – a periférián is.
– A perifériáról ugorjunk fel a csúcsra, a legjobb magyar kosárlabdázó, Hanga Ádám országváltására!
– András: Ádám Szerbiában három trófeát nyert a Crvena zvezdával, a kimagasló idényével elégedett volt, a családja is jól érezte magát Belgrádban. Három ajánlata volt Spanyolországból, európai kupában induló kluboktól. A Joventut Badalona mellett döntött, amellyel a EuroCupban szerepelhet – ez neki új terep. Döntésében óriási szerepet játszott, hogy családjával Barcelonába költözhetett vissza, a gyerekek abba az iskolába járhatnak, mint mielőtt Madridba igazolt volna. A Badalonában Ádámnak szánt szerep is szimpatikus volt, a sportigazgató és az edző olyan veterán játékost látott benne, aki a pályán Daniel Miret vezetőedző meghosszabbított keze. A horvát Ante Tomic, a spanyol Pau Ribas és az ukrán Artem Pusztovnij, akikkel Ádám korábban már játszott együtt, olyan tapasztalt magot alkot, amely a fiatal játékosokat vezetheti, példát mutathat nekik.
– Ádám 37 éves, meddig tervezi ilyen magas szinten folytatni a játékot?
– András: Egy plusz egy idényre szóló szerződése van, de szeretne még sokáig játszani, ha az egészsége engedi. A Badalonánál megbecsülik a tapasztalt kosárlabdázókat, akikkel jó elegyet alkotnak a feltörekvő fiatalok. Sajnos volt egy kis bokasérülése, még érzi, de játszik, és szeretne a novemberi Eb-selejtezőn csatlakozni a válogatotthoz.
– Ha már a válogatottnál tartunk: Ádámmal együtt öt ügyfelük tagja Gasper Okorn szövetségi kapitány keretének. Mennyit változott az ő helyzetük?
– András: A nyár legnagyobb visszhangot keltő hazai átigazolása Benke Szilárd átszerződése volt a Falcóból Paksra. Fontosabb szerepet akart kapni – ami nem egyenlő a több játékperccel. A csapaton belül kívánt húzóemberré, kulcsszereplővé válni – az is lett az Atomerőműben.
– Vele ellentétben Pongó Marcell maradt a bajnok Falcóban.
– András: Marcell egy plusz egy éves szerződést írt alá tavaly, tehát neki a Falcóval futó kontraktusa van, jól érzi magát, a szombathelyi klub továbbra is a legerősebb itthon, és jól teljesít a Bajnokok Ligájában is.
– Filipovity Márkó viszont szokatlan kitérő után tért haza, nemde?
– András: Márkó a Flamengo színeiben első magyar kosárlabdázóként nyert Brazil Kupát tavaly, aztán Kaposvárra, a nyáron pedig az Alba Fehérvárhoz szerződött. Az ő remek játékának is köszönhetően az együttes a selejtezőből feljutva a FIBA Európa-kupában szerepelhet.
– Milyen jövő áll a válogatott ajtaján kopogtató játékosaik előtt?
– Péter: Az NKA Pécs 24 éves, 206 centis centere, Meleg Gergő jól kezdte az idényt csapatával. Már korábban is a válogatott keretében volt, Gasper Okorn számít rá, de a februári Eb-selejtező idején sérült volt, bízunk benne, hogy a novemberi meccseken be tud mutatkozni.
– Milyen szinten van a magyar utánpótlás? Hová adhatók el a hazai tehetségek?
– Péter: A fiatal hazai játékosoknak követendő lehet Lukácsi Gábor útja. A Rátgéber Akadémián nevelkedett, 2007-es születésű irányító, hátvéd, az U18-as válogatott egyik legjobbja, s lehetősége nyílt rá, hogy a spanyol másodosztályban erősödjön. Szerveztünk neki júniusban próbajátékot a Gran Canariánál, ott felmérhette az erejét, s belevágott: egy évre aláírt az Ourense együtteséhez, a másodosztályú csapattal edz, de a helyi negyedosztályban játszik hasonló korú társaival. Szeptember eleje óta van kinn, felvette a ritmust, az a cél, hogy erősödjön, olyan kosárlabdakultúrában nevelkedjen, amelynek erős az utánpótlásbázisa, amelynek válogatottjai rendre éremszerző pozícióban zárnak a korosztályos kontinenstornákon. Gábor a koránál érettebb, jó mentalitású, szorgalmas srác, aki már fiatalon külföldre akart szerződni – s ha szerencsés esetben annyi időt tudna eltölteni Spanyolországban, hogy spanyol játékosnak minősüljön, mire eljut az ACB-liga kapujába, kedvező pozícióba kerül.
– Kik emelhetők ki a külföldi ügyfeleik közül?
– András: A német válogatottal 2023-ban világbajnokságot nyerő David Krämer a spanyol ligában előrelépett, a kétszeres BL-győztes Teneriféhez került, olyan társak mellé, mint a 41 éves brazil szupersztár Marcelo Huertas vagy a 2021-ben és 2023-ban is az ACB-liga legértékesebb játékosának választott center, a grúz Giorgi Sermadini. A Murciával spanyol bajnoki döntőt játszó amerikai hátvéd, Troy Caupain a BL egyik legjobb dobója. Az ABA-ligában küzdhet a szlovén Cedevita Olimpijához szerződő litván kosárlabdázónk, Martinas Geben.
– Péter: A EuroCup-szereplő spanyol Gran Canariában játszó 18 éves, 207 centis tehetségünket, Fynn Schottot meghívták az osztrák felnőttválogatottba, előtte remek pályafutás áll. A szintén osztrák Thomas Klepeisz – az Ulm irányítója – immár a német élvonal egyik ikonikus alakja. Az olasz Trentóhoz igazolt az amerikai Selom Mawugbe, akit 2023-ban a német liga legjobb védekező játékosának választottak.
– András: A spanyol Gironából került a EuroCup-résztvevő Hamburgba az amerikai irányító, Brae Ivey, akire három évvel ezelőtt Peti talált rá, amikor még az ABA-liga második vonalában, Észak-Macedóniában játszott, s mostanra eljutott oda, hogy a Bundesliga egyik legjobb dobója. Az említettek már most is jó kosárlabdázók, de óriási potenciál van bennük, egy-két éven belül nagyot léphetnek előre a karrierjükben.
– Ejtsünk szót az ügyfeleik közé tartozó tizenegy edzőről is!
– András: Fontos kiemelni a külföldön tudást gyűjtő magyar trénert, Kovács Adriánt, aki a spanyol élvonalbeli, EuroCup-induló Valenciánál lett segédedző Pedro Martínez mellett. És még a magyar, a litván, a lengyel, a német és a tajvani ligában is dolgozik edzőnk.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. november 2-ai lapszámában jelent meg.)