„Csak egy srác, aki keményen dolgozott” – Rafael Nadal fantasztikus karrierje képekben

„Én még nem fáradtam bele a teniszezésbe, de a testem már nem akar játszani” – ismételte el minden idők egyik legjobb, legeredményesebb teniszezője, a spanyol Rafael Nadal a málagai Davis-kupa nyolcas döntőjében vívott utolsó meccsét követő búcsúbeszédében is, miért kényszerült 38 évesen visszavonulni. A megszámlálhatatlan vissza-visszatérő sérülés, amellyel grandiózus pályafutása alatt meg kellett küzdenie, keményebb, szívósabb ellenfélnek bizonyult, mint bármelyik riválisa a pályán. Hiszen a pályán nem is volt riválisa – a korszakos nagy négyes tagjai közül Roger Federer és Novak Djokovics ért csak fel a szintjére, salakon ők sem, senki sem.

Láttuk nyerni hosszú hajú, kigyúrt karú srácként, láttuk küzdeni, elképesztő mentális erővel fordítani ereje teljében és műtétek után, hosszú sérülésből is visszatérve, s láttuk régi fényében tündökölni kopaszodó családapaként. Láttuk, csodáltuk, szerettük – a világ minden táján, több százmilliónyian. Sokra tartottuk egyedülálló eredményei, lefegyverző játéka és sportemberi nagysága miatt. Neki utóbbi volt a fontos, ahogy a málagai búcsúbeszédében is leszögezte, nem azt szeretné, hogy a 22 Grand Slam-siker – közte 14 Roland Garros-bajnoki cím –, a 92 ATP-tornagyőzelem, az egyéni és páros olimpiai aranyérem, a négy Davis-kupa-diadal, a megannyi trófea miatt emlékezzenek rá, inkább az őszinte, sportszerű, jó emberre.

„Azt szeretném, ha az emberek úgy emlékeznének rám, mint a srácra, aki olyan keményen dolgozott, ahogyan csak tudott, s követve az álmait jóval többet ért el, mint amiről valaha is álmodott.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. november 23-i lapszámában jelent meg)