Dől a lé – több pénz landol az európai kupaporond szereplőinél, de több a terhelés is

Az UEFA-nál egy ideje már pontosan érzik, hogy az általuk szervezett nemzetközi klubtornák esetében repedezik a korábban betonbiztosnak hitt rendszer, és elsősorban a zászlóshajó, a Bajnokok Ligája kapott léket. Európa legnagyobb egyesületei számára voltaképpen csak a kieséses fázisnak volt értelme, az őszi csoportkör során leginkább azon izgultak, hogy meg ne sérüljön valamelyik meghatározó játékosuk. A kisebbeknek esélyük sem volt a maratoni idény végéig talpon maradni, így legfeljebb pénzgyűjtésre használták a sorozatot, csakhogy a kettős terhelés miatt sokszor a nemzeti porondon szenvedtek el emiatt fájdalmas vereségeket. A szurkolókat is egyre kevésbé hozta lázba a sorozat – foghíjas lelátók, kifütyült BL-himnusz –, és akkor mit mondjunk a másik két tornáról, az Európa-ligáról és a Konferencialigáról, amelyek még ennyire sem tudtak népszerűvé válni.

Az európai szövetség vezetőit azonban az rémisztette meg igazán, hogy Real Madrid (és a Barcelona) vezetésével a legnagyobb kontinentális klubok egy saját szervezésű, az UEFA-t teljesen kihagyó szuperligát lebegtettek meg, amely pénzügyileg is felülmúlná a BL-t. Első körben természetesen különböző szankciók bevetésével reagált az UEFA, ám azt Nyonban is pontosan látták, hogy a puszta fenyegetés mellett szükség van konkrét és mélyreható változásokra. Éppen ezért a 2024–2027-es versenyciklust már egy új lebonyolítási formátummal és egy első ránézésre sokkal nagyobb kiosztásra váró pénzmaggal kezdte el az UEFA.

Összehasonlításképpen: a 2023–2024-es, utolsó klasszikus csoportkörös/kieséses fázisos lebonyolítású idényben az UEFA egy 3.5 milliárd eurós alapból osztotta szét a pénzt, míg ez az alap 4.4 milliárd euróra dagadt a 2024–2025-ös évadra. Mielőtt tovább számolnánk, meg kell jegyezni, hogy az alapból az UEFA levonja a versenyek szervezési/adminisztratív költségeit, félretesz az úgynevezett szolidaritási mechanizmusokba, a női Bajnokok Ligájára, az ifi BL-re, elkülönít egy tételt a kvalifikációs körökre, és az így kapott összegből további 6.5 százalékot még meg is tart, vagyis a csökkentett alap 93.5 százalékát osztja ki a korábban a csoportkörbe, mostantól pedig az alapszakaszba bejutó klubok között.

A gyakorlatban mindez úgy fest, hogy a tavalyi 3.5-ből az elvonások után 2.7302 milliárd eurót osztott szét az UEFA, az idei 4.4-ből pedig 3.31738 milliárd euró kerül az egyesületekhez. Csakhogy tavaly összesen 407 mérkőzésre adott ennyi pénzt a szervezet, most viszont 531-re, ami visszabontva 6.7 millió eurót jelentett meccsenként az előző idényben, és „csak” 6.25 millió eurót az ideiben…
Emellett továbbra is szembetűnő a három klubtorna honorálása közötti különbség. A 3.317 milliárd euróból a Bajnokok Ligája 2.467 milliárdot kap (ez a teljes torta 74.38 százaléka), az Európa-ligának 565 millió (17.02%), míg a Konferencialigának csupán 285 millió euró (8.6%) jár. Ugyanezek az arányok érvényesültek az elmúlt évadban is.

És akkor nézzük tételesen, hogyan is fest a három torna pénzügyi díjazása. A BL-ben 30 milliót különít el az UEFA a rájátszásban elvérző kluboknak, de mivel ők az idén már heten voltak, így egyesületenként csak 4.29 millió euró a honorárium a tavalyi 5 millióhoz képest, amikor hat klubra oszlott el ugyanekkora alap. A főtáblán – amelyen a tavalyi 32-es csoportkörhöz képest 36-an szerepelnek – 2.437 milliárd euró vár szétosztásra, három pillér szerint: 670 millió euró (a teljes tétel 27.5 százaléka) egyenlő arányban indulási díj formájában, 914 millió euró (37.5%) teljesítményhez kapcsolódó összegek révén, és 853 millió euró (35%) az újonnan létrehozott, úgynevezett értékpilléren keresztül.

A teljesítménybónuszok csökkennek az előző évadhoz képest, egy győzelem a főtáblán ugyanis csak 2.1 millió eurót ér, szemben a tavalyi csoportkörös 2.8 millióval (erre mondja az UEFA, hogy most viszont fixen nyolcszor próbálkozhat egy csapat, szemben a korábbi hat meccsel, de a terhelésről majd egy következő részben értekezünk), a döntetlen 700 ezret ér, míg korábban 930 ezer eurót fizetett. Belép ugyanakkor egy helyezési honorárium: a harminchatodikként végző csapat 275 ezer eurót kap, és minden egyes helyezéssel plusz 275 ezerrel emelkedik a prémium, tehát a főtábla első helyezettje 9.9 millió (36×275 000) euróval lesz gazdagabb. Ehhez mérten aprópénz, hogy plusz kétmillióval honorálják az első nyolc és egymillióval a kilencediktől a tizenhatodik helyen végző klubokat. A kieséses fázisban természetesen ugyanúgy emelkedő összegeket kapnak az egyesületek, mint eddig, és itt már valóban érezhető a növekedés az előző évhez képest.

Ami az értékpillért illeti, a korábbi market pool (az egyes tagországok médiapiacának mérete alapján számított kifizetés) és az együttható (egyedi koefficiensek) kombinációja. Két piacon (európai és nem európai) értékesített médiajogok alapján számolják ki, a pontos összegek pedig csak az összes szerződés megkötése és bejelentése után válnak ismertté.

Az Európa-ligában ugyanez a három pillér jelenik meg, ugyanilyen arányokkal (indulási díj 27.5%, teljesítménydíjazás 37.5% és értékpillér 35%), csak sokkal kisebb alapból (565 millió euró) megy majd a kiosztás. Itt is érvényesül a több meccs/kisebb prémium elve (a tavalyi 630 ezer helyett 450 ezer eurót ér egy győzelem a főtáblán), és itt is lesz helyezési honorárium (75 ezer euró/helyezés), illetve helyezési bónusz. Ez utóbbi, illetve a rájátszásba jutás szintén kevesebbet ér majd, mint korábban, ugyanakkor a nyolcaddöntőtől már az EL-ben is emelkedést lehet tapasztalni a pénzdíjak terén.

A Konferencialigában szintén a már ismert pillérekkel találkozhatunk, ám más az arányosításuk (indulási díj 40%, teljesítmény-díjazás 40%, értékpillér 20%), a kiosztási elv tükrözi a másik két nagy tornáét, az alap viszont mindössze 285 millió euró.

SZÁMOK TÜKRÉBEN

Jóllehet, bizonyos gazdasági szint felett az európai kupaporondon szerezhető pénzmag már korántsem tűnik olyan kecsegtetőnek, figyelembe véve, hogy mekkora erőfeszítést kell tenniük a csapatoknak. A magyar realitást figyelembe véve ugyanakkor még a legkevésbé jövedelmező torna, a Konferencialiga selejtezője is óriási segítséget nyújt az egyesületeknek az éves költségvetés megalapozásához, nemhogy, ha sikerül bejutni a csoportkörbe, pontosabban, most már feljutni a főtáblára. Érdemes tehát vetni egy pillantást arra, mennyit kerestek, keresnek a magyar klubok az UEFA idei kiírásaiban. Az európai szövetség a három tornára szánt alapjából eleve elkülönít egy magot a selejtezőkre, ez tavaly, a régi rendszerben és az idén, az új szisztémában egyaránt három százalék volt (105, illetve 132 millió euró). Általános vezérelv szerint a klubok az általuk sikerrel abszolvált selejtezőkörök után fix díjakra jogosultak, továbbá a kieséskor, a selejtezőkör számától függően még egy bónusz is megilleti őket, magyarán minél többet játszik és minél később esik ki egy csapat, annál magasabb összegre jogosult. A selejtezők honorálásakor az UEFA nem tesz különbséget a három torna között, és egy általános sikerdíjat szab meg, ami az idén 175 ezer euró minden egyes megvívott selejtezőkör után (korábban 100 ezer euró volt), és a bónusztáblázat is egységes a BL, El és Kl kvalifikációja során elvérző csapatoknak. A magyar kluboknál ez a következőképpen fest: a Fehérvár két körben volt érdekelve, és a harmadik selejtezőkörben vérzett el, tehát kétszer 175 ezer euró, plusz 550 ezer euró bónusz pénzdíjban részesült (ami összesen 900 ezer euró). A Puskás Akadémia három kört játszott (3×175 ezer euró), és a rájátszásban esett ki (750 ezer euró bónusz), amiért 1.275 millió euró a jutalma, míg a Paks összesen négy kört teljesített (4×175 ezer) és szintén a rájátszásban búcsúzott (750 ezer), így 1.45 millió eurót kap az UEFA-tól. A Ferencváros már külön kategória, hiszen nem a selejtezőkre elkülönített pénzmagból részesül, hanem a főtáblás alapból, ami az EL-ben idén 565 millió euró. A három díjazási tételből – indulási díj, teljesítménydíjazás és értékpillér – az elsőt már ismerjük, a másodikra számolhatunk egy pillanatnyi állást az első játéknap után, a harmadikhoz viszont ismerni kellene a vonatkozó szerződések összegeit, magyarán egy közelítő értéket lehet csak megállapítani a magyar bajnoknál. Eszerint az indulási díj 4.31 millió euró, a teljesítménydíjazásból származó összeg 825 ezer euró (az Anderlecht elleni vereség nem fizet, a tabellán elfoglalt helyezés pedig 11×75 ezer eurót ér, további bónuszok – egyelőre – nincsenek), tehát ha most érne véget a sorozat, ebből a két pillérből a Fradi összesen 5.135 millió euróra lenne jogosult.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. szeptember 28-i lapszámában jelent meg.)