Ő Gabrielle Thomas, a Harvard olimpiai bajnok neurobiológusa

Három olimpiai aranyat nyerni amerikaiként olyan kiváltságokkal jár, amilyen egy meghívó az Egyesült Államok legnézettebb esti televíziós talkshow-jába, a Jimmy Kimmel Show-ba. Ilyen lehetőségre hiba lenne legyinteni, mert egy akkora országban, mint az Egyesült Államok, hatalmas a versengés az ismertségért még a világsztárok között is. Ha valaki ebbe a körbe kerül, népszerűséget hoz neki. A népszerűség tehetősebb szponzorokat vonz. A tehetősebb szponzorok pedig megteremtik az anyagi biztonságot, aminek köszönhetően a sportoló maximális erőbedobással tudja elvégezni a kimagasló teljesítményhez szükséges edzésmunkát. Márpedig Amerikában, ahol atlétikában az egy országnak járó három olimpiai kvótáért némelyik versenyszámban tízen-húszan-harmincan is harcolnak a válogatóversenyen, a tökéletes körülmények elengedhetetlenek a sikerhez.

„Szeretném megköszönni az édesanyámnak, amiért erőltette, hogy atléta legyek. Az első szerelmem a softball és a futball volt, majd anyukám beíratott atletizálni, vagyis ő indított el az úton. Mielőtt profi atléta lettem, a Harvardon tanultam neurobiológiát, a mesterképzést már Austinban végeztem el a Texasi Egyetemen. Az olimpia után rövid ideig egy önkéntesek által működtetett klinikán szeretnék dolgozni” – foglalta össze élete mérföldköveit a 27 évesen csúcsra jutó Gabrielle Thomas.

Született: 1996. december 7., Atlanta Állampolgársága: amerikai Sportága: atlétika Versenyszáma: 200 méter, 4×100 és 4×400 m váltó Kiemelkedő eredményei: 3x olimpiai bajnok (200 m, 4×100 m, 4×400 m váltó, 2024, Párizs), olimpiai 2. (4×100 m váltó, 2021, Tokió), olimpiai 3. (200 m, 2021, Tokió), világbajnok (4×100 m váltó, 2023, Budapest), vb-2. (200 m, 2023, Budapest), 5x Gyémánt Liga-futamgyőztes (2018, 2019: Lausanne; 2022: Doha; 2023: Párizs; 2024: London), 3x amerikai bajnok (200 m, 2021, 2023, 2024)

A talkshow-ban természetesen olyan lazább témák is szóba kerültek, mint a „különverseny”, amit a számaiban, 100, 200 és 400 méteres távon vívnak a hölgyek egymás között.

„Ha sprinter vagy, az is része a játéknak, miként nézel ki a pályán. Ha jól nézel ki, jól érzed magad a bőrödben, csak akkor fogsz jól futni. A verseny előtti pillanatokban a mentális és fizikai ráhangolódás mellett a külsőnk felülvizsgálata legalább ennyire fontos. Úgy gondolom, hogy ezen a téren Florence Griffith Joyner volt az úttörő” – mondta nagy elődjéről, akit sok más jelenlegi amerikai atlétához hasonlóan ő is példaképének tekint.

„Flo-Jo” a 100 és a 200 méter világrekordját is 1988 óta tartja – bár tavaly úgy tűnt, előbb-utóbb mind a 10.49, mind a 21.34 másodperces idejét átírják: a félkörös távon a budapesti vb-n Shericka Jackson alig hét századdal maradt el a korszakos csúcstól. A jamaicai idén nyáron éppen a székesfehérvári Gyulai István Memorialon sérült meg, s már nem tudott felépülni az olimpiáig, Párizsban az utolsó pillanatban kényszerült visszalépni. Távollétében az első számú favorittá Gabrielle Thomas lépett elő, aki élt is az adódó lehetőséggel.

Már június végén, az amerikai válogatón ihletett formában versenyzett, az elődöntőben elért 21.78-as ideje a mai napig a világ idei legjobb eredménye. Ezután a döntőben sem hibázott, első helyen célba érve váltotta meg párizsi repülőjegyét. Ez nem sikerült a 100 méter budapesti világbajnokának, Sha’Carri Richardsonnak, aki 200-on negyedik lett, éppen csak lemaradva a top háromtól. És itt utalhatunk vissza arra, hogy az Egyesült Államokból már az olimpiára kijutni is óriási teljesítmény. Viszont, ha kijutsz, garantáltan jó eredményt fogsz elérni.

A vb-ezüstérmes Thomas párizsi előfutamát és elődöntőjét is magabiztosan, több tizeddel nyerte meg, és összességében simán győzött a döntőben is: 21.83-as idejével egyedüliként jutott 22 másodpercen belülre az augusztus 6-i fináléban, s 2021-ben Tokióban szerzett bronzérmét arannyal „fejelte meg”. Majd a váltókban sokoldalúságát is megmutathatta: a 4×100-as staféta utolsó előtti embereként a kanyart futotta, és adta át a botot kissé nehézkesen Richardsonnak, akinek ezért a végén igencsak repesztenie kellett az olimpiai bajnoki címért. A Stade de France-ban a női 4×400 volt az utolsó versenyszám, amelyben az amerikaiak közel jártak hozzá, hogy átadják a múltnak a szovjetek 1988-as világcsúcsát. Shamier Little jó kezdése után a 400 m gátat „űridővel” megnyerő Sydney McLaughlin-Levrone 47.71 másodperc alatt vitte körbe a botot, majd Thomas még tovább növelte az előnyüket, hogy aztán Alexis Holmesnak már csak az órát kelljen figyelnie. A 3:15.17-es rekordtól végül egy tizeddel elmaradtak, de így is minden idők második legjobb teljesítményét láthattuk a lila futószőnyegen. A három aranyérmet nyerő Thomas ezzel az ötkarikás játékok legeredményesebb atlétája lett. Rajta kívül csak Sifan Hassan tudott háromszor a dobogóra állni. Ahhoz képest, hogy fiatalként nem vágyott rá, hogy profi sportoló legyen belőle, egészen magasra jutott…

Ezzel szemben azt, hogy neurobiológiát szeretne tanulni, vagyis az idegrendszer felépítését és működését vizsgáló résztudománnyal szeretne foglalkozni, már gyerekkorában elhatározta. Érdeklődése a családjának, pontosabban a két bátyjának volt köszönhető. Hiába volt már a középiskolában elit atléta, nem szerette volna csak azért a könnyű utat választani egy olyan egyetemmel, amit nem nehéz elvégezni. Sőt, szándékosan választotta a Harvardot, és ezt a kihívásokkal teli szakot. „Szerettem volna példával szolgálni a fiataloknak, hogy igenis lehet valakinek többféle érdeklődése, és egyiket sem kell feladnia” – mondta.

A 2016-os olimpiai válogatóra már a Harvard első éves hallgatójaként nevezett be. „Akkor még nem az volt a célom a szezonban, hogy kijussak Rióba, mert azt hittem, hogy nem vagyok hozzá elég közel. Sokkal inkább a gyakornoki feladataimra koncentráltam a Bostoni Gyermekklinikán, mint az olimpiai kvalifikációra. Aztán, ami Eugene-ban történt, megváltoztatta a véleményem az atlétikában rejlő lehetőségeimről. Hatodik lettem. Ezután kezdtem el igazán komolyan venni az egyetem mellett a futást is.”

Edzője, Kebba Tolbert segítségével a tudomány és a sportteljesítmény közötti összefüggéseket is egyre inkább kezdte megérteni. „Azt mindenki tudja, hogy az atlétikában a sikernek a mentális rész nagyon fontos összetevője, de azzal már kevesebben vannak tisztában, hogy ennek sok köze van az agy kémiájához is – és itt jönnek be a képbe az aktuális neurobiológiai tanulmányai is. – Az edzőm sokat foglalkozott a meditációval, ami hosszú távon képes megváltoztatni az agy kémiáját. Éppen ezért arra jutottunk, hogy a kemény edzések és a versenyek előtt bevezetjük a meditációt. Ha meg tudod nyugtatni az idegrendszeredet, pozitív hatással vagy az edzésen nyújtott teljesítményedre is.”

Tolbert a mai napig rengeteg szakirodalmat küld neki erről. A neuroplaszticitás az a képesség, hogy az agy az egész élet során folyamatosan változik. A felkészülésében ez a fajta vizualizáció szintén fontos szerepet játszik. Mint minden sportágban, az atlétikában is fontos az izommemória. Minél jobban megérti az ember, hogyan működik az idegrendszere, mennyire fontos az endokrin rendszere, és hogyan hatnak a hormonjaira bizonyos gyakorlatok, annál inkább képes lesz megérteni és tudatosan befolyásolni a saját teljesítményét.

Gondolhatjuk, hogy Austinba sem csak azért költözött 2021-ben, hogy a korábbi olimpiai bronzérmes Tonja Buford-Bailey irányításával erős csapatban készüljön. Tavaly elvégezte a mesterképzést a Texasi Egyetemen, majd a felszabaduló idejében nem a napi hatórás edzésmennyiségén emelt, hanem éjszakai műszakot vállalt egy olyan önkéntes klinikán, amelyen az általános egészségbiztosítással nem rendelkező amerikaiakat látják el. Mert Gabby Thomas már csak ilyen! Szeretné felhívni elsősorban a nők figyelmét arra, hogy igenis helyük van az élet több területén: a sport világa mellett a tudományos közösségekben is szükség van rájuk.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. szeptember 7-i lapszámában jelent meg.)